2012. május 10., csütörtök

27. Final


- Tabi! – ugrottál nyakába- Haza engedtek. Ugye hazaviszel?
- Kicsim, végre! Még szép, itt nem hagynálak. Egy percet sem maradunk tovább, most azonnal indulunk.
Megkaptad a zárójelentést, és az időpontokat a gyógytornához. Minden másnap menned kellett, ha hamar fel akartál épülni, és persze ez volt a célod.

- Köszönöm, hogy ott voltál mellettem. – mondtad hazafelé menet az autóban.
- Ez most komoly? Megköszönöd, hogy bejártam hozzád?
- Igen. Bent aludtál, mindig ott voltál és ezt nem tette volna meg mindenki. Tényleg köszönöm.
- _____! Ne mondj ilyeneket! Én mindig itt leszek neked. Érted? Mindig. Sosem hagynálak magadra, amíg te arra nem kérsz.
- Ráadásul… el is felejtettem. Nagyon hálás vagyok neked. Olvastam a cikket és… annyira szépeket mondtál. Meghatódtam, de komolyan.
- Csak az igazat mondtam, azt, amit érzek. – mosolygott.
Megnyugtattak szavai. Jól esett, hogy a férfi, akit szeretsz mindig ott lesz neked, bármi is történjék. Megbízhatsz benne, nem hagy cserben.
Végre hazaértetek. Furcsa volt kikerülni a fehér falak közül és újra színt és életet látni az utcákon, meg a lakásban is. Végre otthon, édes otthon.
Tabi behozta a csomagodat és azonnal magához húzott. Vadul megcsókolt, mintha hetek óta nem is látott volna. Szenvedélyes volt és kiéhezett. Apró puszikkal leptétek csak el egymást a kórházban, így jó volt ismét egy igazi nyelvcsatába bocsátkozni vele.
Szép lassan betolt a hálószobába meg nem szakítva a csókot. Hátradöntött a selyemhuzattal letakart ágyon, majd simogatni kezdte oldaladat. Benyúlt a pólód alá, miközben finom csókokkal kényeztette nyakadat. Bele-belenyögtél már ezekbe az apró kis érintésekbe is, annyira hiányzott barátod. Megszabadítottad pólójától, és kidolgozott felsőtestét cirógattad, majd mikor kicsit lassított fölé kerekedtél és most te ajándékoztad meg őt. Hevesen megcsókoltad, óvatosan ajkába haraptál majd végignyaltad mellkasát. Közben ő is lerántotta felsődet, majd egy pillanat alatt a melltartód is a szoba másik végében landolt. Lehúzta a nadrágodat, majd a combodat kezdte simogatni. Nem nézhetted, hogy még rajta van a farmerja, így lerántottad róla.
- Ugye nem akarod húzni az időt? – kérdezted csintalanul.
- Hááát… persze, hogy nem. – vágta rá Tabi.
 Szinte letépte rólad falatnyi kis bugyidat, majd lerugdosta magáról a bokszerét és gyors mozdulattal beléd helyezte férfiasságát.
Már hiányzott, hogy így is érezhesd barátodat és nagyon ki voltál éhezve az effajta közelségére.
Őrült tempót diktált barátod, amire csak hatalmas nyögésekkel és zihálással tudtál reagálni. Mindeközben egy-egy rövidke kis puszit is szádra nyomott, és simogatott, ami csak hab volt a tortán. Megfordultatok, így te kerültél felülre, de nem hagyta, hogy irányítsd. Magára húzott és most is ő mozgott. Verítékben úsztatok már mindketten az eszeveszett tempótól, meg persze a fantasztikus élménytől. Hamarosan elérted a gyönyört, majd pár perccel később barátod is nyögések közepette élvezett el. Még lihegtetek kicsit, majd egymás karjaiban aludtatok el. Remek kezdése volt ez a műtét utáni életednek.

Másnap még nem mehettél dolgozni. Az orvos szerint, jobb, ha otthon pihenteted a lábad, de ez persze egy csöppet sem érdekelt. Tabi azonban ragaszkodott hozzá, hogy ha már mindenképpen aktív akarsz lenni, ő cipeljen mindenhova. Csak annyit tudott elérni, hogy kocsival fuvarozzon, de ez is több volt, mint a semmi.
Egy hétig bejártál a srácok próbájára, mint néző és felügyelő, elvégre a te koreográfiádat is gyakorolták.  Rendszeresen jártál gyógytornára, ahogy az orvos mondta, és a jelek szerint a legjobb úton haladsz a teljes felépülés felé. Már csak hetente kétszer kell menned a kötelező mozgásra, és egy héten belül akár futhatsz is, de csak mértékkel. Teljesen feldobott ez a hír.
Hamar eltelt az az egy hét, így nyugodtan mentél be dolgozni, ahol már mindenki nagyon várt, főleg SoHee.
- Úristen! Te még élsz? Csakhogy látlak, nem csak hallak. Ne haragudj, hogy nem találkoztunk, de nagyon fárasztó a te munkádat is végezni az enyém mellett.
- Tudom, és köszönöm, hogy megtettél mindent. Amúgy, nagyon jól végezted az én munkámat is, ki ne rúgass itt nekem. – heccelted.
- Eszembe nem jutna, hiszen a legjobb barátnők vagyunk.
- Tudom, te kis butus. Ma velem ebédelsz?
- Persze!
- Akkor fél egykor a parkolónál?
- Benne vagyok.
Alighogy elköszöntetek, a főnököddel találtad szembe magad.
- Azonnal gyere az irodámba!
De jó, még csak most értem be, és máris bajban vagyok…- gondoltad.
Bevonszoltad magad az irodába, és vártad a fejmosást, bár azt sem tudtad, miért kéne kapnod.
- Miért nem mondtad, hogy T.O.P.-vel jársz?
Most komolyan ez a kérdés? Nem hiszem el, azt hittem, sokkal komolyabb dologról van szó, de ha csak egy kis fejmosás kapok ezért, akkor semmi gond.
- Mert ez eddig titok volt. Most kerülhetett csak nyilvánosságra. –magyaráztad.
- Értem, de most, hogy ez kiderült, biztos, hogy róla is kell írnod szaftosabb cikkeket is. Rád bízhatom?
- Eddig sem írtam valótlant, most sem fogok. Nem adom fel az elveimet, azokhoz ragaszkodom.
- Ez viszont lehet, hogy az állásodba kerül majd. Még meglátom, mit hozol ki magadból, de nem ígérek semmit. Elmehetsz!
Ezért ki akar rúgni? Milyen főnök az ilyen? Talán ő lejáratná a szeretteit? Meggyalázná a rokonait? Biztos, hogy nem, tőlem persze elvárja. Ha ezért kirúgnak, rúgjanak. Nem érdekel.
Megebédeltetek SoHee-vel, majd elmondta, miről maradtál le és hol tart most a munkában. Nincs olyan nagy lemaradásod, mint ahogy gondoltad, így nyugodtan mentél a Big Bang próbájára.

- Shh! Srácok, ne már! Még nem tudja. – csitítgatta a többieket Tabi.
- Mit nem tudok? – mosolyogtál- Amúgy sziasztok!
- Szia! Semmi-semmi, ma kapod meg a második meglepetésedet.
- Remek! Ma már úgyis táncolhatok veletek, az orvos szerint, nincs semmi baj.
Átöltöztél és neki is láttatok a munkának. A kisebb szünetekben meséltek a fiúk, hogy mi is történt velük. Taeyangnak összejött a kapcsolat azzal a lánnyal, akiről mesélt neked. Igazán boldog voltál, hogy talált valakit, aki viszont szereti, tiszta szívből. Seungri és SoHee összeköltöztek és megvolt a bemutatás is. A szülök nagyon kedvelik egymást, úgy tűnik, minden sínen van, bár ezt SoHee is mesélte. Ji még mindig nőcsábász, de így érzi jól magát, meg ha kicsit kerítőt játszhat. Vár még rá egy fontos feladat, ugyanis a félénk angyalka, Daesung még szingli.
A nagy mesedélután közepette megjelent a főnök, YG is.
-____! Jó újra itt látni. – fogott feled kezet.
- Én is igazán örülök, hogy újra itt lehetek.
- Szóval te vagy az a híres barátnő, aki miatt T.O.P. felforgatta a médiát.
- Igazán sajnálom, de már nagyon fárasztó volt ezt így csinálni.
- Megértem, és semmi gond. Nem állhatok a szerelem útjába. Egyébként ajánlatot tenni jöttem. Úgy láttam, fantasztikus az összhang közted és a Big Bang között. Nem tudom, minek köszönhető ez, de nagyon a szívükhöz nőttél és ez nagyon jót tesz a bandának. A koreográfusi munkát pedig fantasztikus. Szeretnélek szerződtetni, mint a Big Bang koreográfusa, ha benne vagy. Gondold át nyugodtan, nem kell most válaszolnod!
- Köszönöm az ajánlatot, de mi van, ha én már most tudnék válaszolni?
- Akkor halljuk, de kérlek, ne hozz elhamarkodott döntést!
- Rendben, vállalom! – mosolyogtál.
- Ez remek! Holnap elintézzük a papírmunkát. További jó próbálást!
- Annyira büszke vagyok rád! – ölelt meg Tabi.
- Szóval ez volt az, miről nem tudtam?
- Igen, mi ajánlottunk be és YG-nek is nagyon tetszett az ötlet. – mondta Seungri.
- Köszönöm srácok! Nagy ölelést!!
A próba után hazamentetek és egy forró fürdőt vettetek. Először Tabi, amíg felmondtál telefonon, majd te.
Kisebb zajokat hallottál tusolás közben, de nem aggódtál, tudtad, a barátod kint van és így semmi bajod nem eshet.
Mikor egy szél törölközőben kijöttél a fürdőszobából, halk zene szólt és csak pislákoló fényeket láttál. Pezsgőt találtál az asztalon, körülötte mécsesek, szív alakban. Valaki megkopogtatta a válladat és egy hatalmas rózsacsokorral találtad magad szembe. Kicsit eltoltad a csokrot és Tabi óvodás fejével találtad szembe magad.
- Tessék! – nyújtotta át a csokrot, mint a kicsit anyák-napján.
- Köszönöm, ez gyönyörű! De miért kapom?
- Úgy érzem, megérdemled. Tudod, nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek, semmi nem választhat el tőled, csak te magad. Csak akkor megyek el, ha te küldesz el.
- És mi van akkor, ha azt mondom, sosem akarom, hogy elmenj? Ha azt akarom, hogy mindig mellettem legyél, hogy melletted ébredhessek. Tudok veled élni, de nélküled nem. Szükségem van rád, az életem része vagy és iszonyatos módon tisztellek, hogy elviseled a hülyeségeimet és türelmes vagy. Imádlak, kicsim! – letérdelt- Szeretném, ha velem lennél az idők végezetéig. Lennél a feleségem?
Megszeppentél és örömkönnyek zúdultak le arcodon. Elképesztően boldog voltál.
- Igen, igen, ezerszer is igen!
Az volt életed legszebb napja. Megkaptad azt az állást, amire mindig is vágytál és ahol kiélheted a kreativitásodat. A szerelmed megkérdte a kezedet és a legjobb barátnőd is boldog. Az életed gyökeresen megváltozott, de minden téren jobb irányba haladt. 

2012. május 6., vasárnap

26. Örömhír


- A műtétet akarom! – mondtad, miután elment az orvos.
- Nem lehet. Kockázatos és én nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.
- Tabi, ez az életem. Igen, szeretem a munkámat, de ez olyan nekem, mint neked a zene. Képtelen vagyok élni nélküle. Belehalnék, érted?
- És ha nem lesz sikeres a műtét? Nem akarom az ördögöt festeni a falra, de ebbe is bele kell gondolnod. Mi van, ha olyan következményei lesznek, hogy az lesz a legkisebb gondod, hogy nem táncolhatsz.
- Miért mondod ezt? Az orvos nagyon profi, az egyik legjobb Szöulban. Miért nem bízol benne?
- Bíznék én, de jobban féltelek. Nem akarom, hogy esetleg…
- Esetleg mi? Ne tudjak lábra állni? Úgy nem kellenék?
- Micsoda? Sosem mondtam ilyet. De tudom, hogy nem bírnád ki, ha örökre le kéne mondanod mindenről, ami a mozgással kapcsolatos.
- Nem érdekel, mit akarsz! Akkor is a műtét mellett döntöttem és nincs vita. Az én lábam, az én döntésem.
Igen, egy makacs kis hisztérika voltál. Nem akartad, hogy bárki is megfosszon az egyik nagy szerelmedtől, a tánctól. Még akkor sem, ha a másik nagy szerelmed, Tabi volt az, aki ezzel csak a javadat akarta. Nem érdekelt, minden áron vissza akartad kapni a régi, táncos életedet. Már nem voltál tinédzser, de ez az, ami megmaradt neked azokból az évekből. Szenvedélyeddé vált ez idő alatt és egy függő képtelen lemondani a saját szeréről.

Hazamentetek és egész útón szótlan volt Tabi. Nem tudta, mit is mondjon. Nem akart az utadba állni, és megértett téged, de másfelől nagyon féltett. Útközben egy szót sem szóltatok egymáshoz. Te nagyon felhúztad magad a történteken. Hogy jön ő ahhoz, hogy helyetted döntsön?
- Biztos, hogy ezt akarod? – szólt Tabi, mikor beléptetek a lakásba.
- Teljesen. Tudom, hogy féltesz és sajnálom, hogy kiakadtam, de nincs más lehetőségem.
- Megértelek, de előtte kérlek, beszéljünk hárman az orvossal.
- Jó, megígérem, de a döntésemen semmi nem tud változtatni.
Erre a mondatodra Tabi megölelt és egy puszit nyomott homlokodra. Nem tudtad biztosan, hogy ezt miért adta. Vagy féltet az egész műtéttől, vagy megköszönte, hogy legalább ebbe belementél, vagy mindkettő. Biztos nem csak úgy, szeretetből.
Másnap visszamentetek a dokihoz, aki pontosan és részletesen ismertette a műtét menetét és az esetleges komplikációkat. Azt is megtudtad, hogy mi várhat rád, ha a műtét nem lesz sikeres.
- Gyógytorna minden esetben szükséges, ha elvégezzük a műtétet, ha nem. Nos, ötven-ötven százalék az esély, hogy minden rendben lesz. Ha esetleg mégsem sikerülne a beavatkozás, több lehetőség is van. Ha ismét a mostani helyzet áll vissza, egy gipsszel helyre lehet hozni mindent, de akkor nincs tánc, se más, lábat megterhelő sport. Ha viszont ennél rosszabbra fordulna a helyzet, akkor nem tudom garantálni, hogy újra lábra tud állni.
- Doktorúr! Mennyi időt jelentene a műtét utáni felépülés? – kérdezted.
- Maximum három hét, ha minden jól megy. Gyorsabb gyógyulás esetén másfél, de egy hónapig hanyagolnia kell a tánc minden formáját. Mozgás terén csak a gyógytorna engedélyezett.
- Értem, és mikor lehetne leghamarabb elvégezni a beavatkozást?
- Három nap múlva, ha önnek megfelelne, és még mindig akarja.
- Tökéletes! Köszönöm.
Tabi csak ült, és némán hallgatta a beszélgetést. Kicsit megnyugtatta, hogy ha nem sikerül a műtét, akkor is lábra állhatsz, de ez persze nem biztos. Nem biztos. Nem tudja garantálni. Ezek a szavak elbizonytalanították, de semmit sem tehetett, te eltökélten a műtét mellett álltál, így barátodnak fejet kellett hajtania a döntésed mellett.
Három nappal később közösen indultatok a kórházba, de Tabi egyedül jött ki onnan. Sajnos nem tudott ottmaradni veled, mert várta a munka. Minden készen állt, az orvosok és te is. Elaltattak és betoltak a műtőbe. Két és fél óra után az orvosok szerint látszólag sikeres műtéten voltál túl. Mire felébredtél az altatásból, barátod gyönyörű szemei fürkészték arcodat. Jól esett, hogy el tudott szabadulni, még ha csak egy rövid időre is.
- Szia, kicsim! Hogy vagy?
- Álmosan, de nem érzek semmi fájdalmat.
- Ennek örülök. Jó hírem van, de ezt majd csak akkor mondom el, mikor teljesen felépültél.
- Újabb meglepetés? Tabi, ugye tudod, hogy nincs szükség semmi komolyra?!
- Tudom, ez igazából nem is tőlem van. Vagyis… két meglepetésem van, ha jobban belegondolok.
- Ne csigázz fel még jobban. Nem bírom ezt a hatalmas nyomást. – nevetted el magad.
- Haha! Kíváncsi kisasszony. Mindent a maga idejében.

Még egy hetet kellett a kórházban töltened, ez idő alatt Tabi annyit volt bent, amennyit csak tudott. Ha lehetett ott is éjszakázott, bármennyire is tiltakoztál. Mivel a munkahelyeden SoHee helyettesített, így vele csak telefonon tudtál beszélni, de minden nap érdeklődött és beszámolt a szerkesztőségben történtekről. Egyik nap azonban meglepett és izgatottan rontott be a kórtermedbe.
- Hello csajszi! – ölelt meg.
- Szia SoHee! Jó látni, mi ez a hatalmas jókedv?
- Csak láttam az újságot. –vigyorgott.
- Újságot? És ettől lett jókedved? Nem értelek.
- Te még nem láttad? Jézusom, akkor elrontottam a meglepetést. – kapott szájához.
- Meglepetést? Miféle…Tabi? – húzódott mosolyra a szád- Add csak ide!
Az újság címoldalán ez állt: „T.O.P. mindent bevall: Megtaláltam az igazit!”
Megkönnyezted ezt az egészet, hiszen úgy tűnik, végre felvállalt, de el akartad olvasni az egész cikket.
„ – Szóval az Act like nothing’s wrong nem csak egy dalocska volt, hanem komoly érzelmek voltak mögötte?
- Így van. Azt énekeltem, amit éreztem. Akkor még nehéz volt, de most már minden rendben és boldogabbak vagyunk, mint valaha.
- Tehát alig voltatok együtt és volt egy szakítás, ha jól értem.
- Nem, ez nem igaz. Már majdnem egy éve együtt voltunk, mikor a Japán turné kicsit összekuszálta a szálakat, de ahogyan mondtam, már minden rendben van.
- Ez a lány is az idolok körül nyüzsög?
- Nem, vagyis igen. – nevet- Eredetileg csak engem ismert. Gyerekkori barátok voltunk, de most már az egész Big Bang befogadta és szereti. Ma már ő a mi kis anyucink.
- Úgy látom, igazán szereted. Úgy beszélsz róla, mint az egyetlen nőről az életedben.
- Ez így van. Nagyon erős kötelék van kettőnk között, amit mostanra már elszakíthatatlannak érzek. Természetesen ő az egyetlen nő az életemben, hiszen egy ilyen csodálatos ember mellett vétek lenne másfelé kacsintgatni. Úgy érzem, megtaláltam az igazit.
- Most egy kicsit minden női rajongót szíve összetört, hogy foglalt vagy.
- Pedig nem kellene. A szívem egy részét mindig a rajongóimnak szentelem és az övék, hiszen az ő szeretetük és támogatásuk nélkül nem lennék ott, ahol most vagyok.”
- Annyira aranyos, nem? – vigyorogtál SoHee-re.
Nem tudtad levakarni az arcodról azt az igazi, boldog vigyort. Annyira örültél, hogy az unalmas kórházas napjaidat betöltötte végre valami. Igen, fantasztikus volt, hogy Tabi melletted áll és meglátogat, ráadásul ez igazán remek ajándék volt tőle. SoHee is meglátogatott, és végre sor kerülhetett egy kis igazi, csajos pletyire is.
Mint kiderült, Seungrival és SoHee-vel minden rendben van, már az összeköltözést fontolgatják. Úgy tűnik, kezd igazán komolyra fordulni a kapcsolatuk. A szerkesztőségben minden működik úgy, ahogy kell, de ez csak barátnőd szorgos munkájának és töménytelen mennyiségű túlórájának köszönhető.
Az orvosod is bement hozzád és közölte veled, hogy aznap este már haza is mehetsz, ha szeretnél, de persze csak saját felelősségre. Természeten beleegyeztél és vártál, hogy Tabi meglátogasson este és hazavigyen.   

25. Nagy bumm


Egész nap azon törted a fejed, hogy vajon milyen kis meglepetéssel készül majd neked a te drága barátod. Barátod. Annyira jó volt belegondolni, hogy ismét egymáshoz tartoztok, mármint hivatalosan is. Lélekben mindig is egyek voltatok, de a kis hullámvölgy után még örömtelibb volt a vele együtt eltöltött idő.
Nagyon lassan telt az idő, nyilván azért, mert vártad már a munkaidőd végét. Végre négyet ütött az óra és hazacsörtettél. Alig, hogy beléptél Tabi karjai kígyóztak végig a derekadon. Megfordultál és egy hosszú, édes csókban forrtatok össze.
- Egy órád van elkészülni, kicsim. Vacsorázni megyünk.
- Hogy mi? Nekem több idő kell, hogy összeszedjem magam. Nézz rám!
- Így is tökéletes vagy, de tudom, hogy ez neked nem elég. – nyomott egy puszit arcodra.
Vacsora?! Még nem is voltatok nyilvános helyen vacsorázni. Örültél neki, gondoltad, ez lesz a meglepetés. Igazából nem tudtad, hogy milyen helyre mentek, de mikor megláttad, hogy barátod inget és zakót húzott, kicsit alulöltözöttnek gondoltad magad a kis szoknyácskádban.
- Nem lesz ez így jó.
- Miért nem? Gyönyörű vagy.
- Gyönyörű. Az persze, meg alulöltözött. Várj itt!
- De mennünk kéne…
- Két perc!
Átvetted az egyik fontos céges gyűlésre vett, kis fekete ruhádat és a Tabitól kapott cipődet. Hajadat feltűzted, csak egy-egy tincset hagytál rakoncátlanul lógni.
- Wow. Azt hittem szebb már nem is lehetnél, de őrült jól áll ez az apró kis fekete. – markolt fenekedbe kacsintva.
- Uram! Kérem, viselkedjen. Ez nem idevaló viselkedés. Kérem, moderálja magát! – vettél fel komoly stílust.
- Értettem, hölgyem. Megtisztel ma este társaságával? –nyújtotta kezét, hogy belekarolj.
- Természetesen! Mindig üdítő élvezni társaságát.
- Varázslatos! Ideje indulnunk, hogy elfogyaszthassuk a zamatosnál zamatosabb ételeket.
- Na, jó én ezt nem bírom. – nevetted el magad.
- Több komolyságot, kisasszony! Kérem, ez nem ideillő viselkedés.
- Hagyd már abba, nem bírom. – nyomtál egy puszit a szájára.
- Oké-oké. Szóval mehetünk?
- Persze.
Egy hosszú autós út után megérkeztetek egy nagyon puccos helyre. Meglepődtél, hiszen sosem voltál még ilyen elegáns étteremben. Tabi kisegített az autóból és bementetek. Alig voltak bent, mivel egy nagyon drága helyről volt szó. Egy kis, eldugott sarokban volt az asztalotok, ahol senki nem látott és senki nem zavart. Senki. Megértetted, mert hivatalosan nem voltatok együtt. Az újságok is arról írtak, hogy TOP összetört. Az kiszivárgott, hogy az Act like nothing’s wrong száma személyes tapasztalatokról és érzelmekről szól.
Nehezedre esett, hogy titkos volt a kettőtök közti kapcsolat, csak a bandatagok tudtak róla és SoHee. Még YG sem tudta, hogy mi van köztetek.
Főételt és méregdrága pezsgőt rendeltetek.
- Tabi, erre tényleg nincs szükség.
- Ugyan. Megérdemled, és nem nagydolog számomra.
- Nem akarom, hogy nagy felhajtást csinálj miattam.
- Nagy meglepetéshez jár a szép körítés.
- Azt hittem ez volt a meglepetés.
- Nem, a meglepetés még csak most jön. Tudom, hogy nehéz neked, mert a nyilvánosság előtt szingli vagyok, de hidd el, ez nekem is szenvedés. Sajnos nem tudunk úgy elutazni, ahogyan szeretném, hiszen megérdemled. Szóval, ha már ezt nem adhatom meg neked, szeretnék valami mást.
- Tabi! Nincs szükség semmire. Én nagyon boldog vagyok veled és megértem, hogy a karriered miatt így kell tenned. Melletted állok, nem kell semmiféle meglepetés.
- Imádom, mikor magad ellen beszélsz a tudtod nélkül. – mosolygott- Igazából semmi drágára ne gondolj. Ez nekem nem kerül semmibe, viszont nagyon sokat jelenthez mindkettőnknek. Arra gondoltam, hogy nyilvánosság előtt is bejelenthetnénk a dolgot. Hogy te és én egy pár vagyunk. Mit gondolsz?
Könnybe lábadt a szemed, annyira meghatott és meglepett a dolog. Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha nem kéne titkolóznotok és a média elől bujkálnod. Már nemegyszer majdnem lebuktatok. Odamentél hozzá és megcsókoltad.
- Köszönöm. Ez rengeteget jelent nekem. Nem tudok elég hálás lenni ezért.
- Mindenkinek jobb lenne így. Főleg neked. De egyvalamire fel kell készülnöd. Ezentúl már neked is közöd lesz a médiához és a sajtóhoz. Tudom, hogy cikkeket írsz, de most a másik szemszögből is átéled a dolgokat, ha belemész. Lehet, hogy idegesítenek, és kissé kiakasztanak majd.
- Nem érdekel! Ha tudják, hogy a tiéd vagyok, nem érdekel. Nem fognak tudni elszakítani tőled.
- Holnap közlöm YG-vel a tervemet. Jóvá kell hagynia, de ha kell, mindent elmondok neki.
- Nem tudom elégszer megköszönni.
- Nem kell megköszönnöd, csak szeress.
- Szeretlek és szeretni is foglak, amíg csak lehet.
Befejeztétek a vacsorát és hazamentetek. Kicsit összebújtatok, majd egymás karjaiban aludtatok el. Kicsit aggódtál, hogy mit fog szólni YG a nagy bejelentéshez, elvégre ő a főnök.
Szabadnapos voltál, így egész nap szépítkeztél és főzöcskéztél, de persze csak a közös táncpróbák után. Ki akartál tenni magadért, hogy bármi is történjen, az este tökéletes legyen. Igaz, az alaphangulatot úgyis az adja meg, hogy hogyan döntött YG. Tűkön ültél és izgatottan vártad, hogy Tabi betoppanjon.

- YG! Beszélni szeretnék veled.
- Hallgatlak TOP.
- Szóval… arról lenne szó, hogy egy nagy bejelentésre készülök. Konkrétan az egész médiát informálni szeretném, mivel jobb megelőzni a kamuhíreket.
- Miről lenne szó?
- Bemutatnám a barátnőmet.
- Hogy kidet?
- A srácok már tudják. Régi gyerekkori barátságból lett szerelem. Ismered, _______-ról/ről van szó.
- Az a tehetséges táncos lány?
- Igen, ő lenne az.
- Nem támogatom, hogy egy pár hetes kapcsolatot mutogassunk. Nem tenne jót senkinek.
- Nem pár hete vagyunk együtt. Több, mint fél évet voltunk együtt, szétmentünk egy hónapra és most minden jobb, mint valaha. Ez már jó pár hónapja tart.
- Ebben az esetben nem foglak korlátozni. Belátásod szerint cselekedj, de ha hamar vége lesz, és ez csak egy ilyen aprócska fellángolás volt, esküszöm, megfojtalak. Nem tenne jót senkinek. Világos?
- Igen, YG köszönöm!

- Kicsim! Megjöttem. – köszöntött csókkal Tabi.
- Szia, drágám! Gyere, főztem vacsit. Ülj le, aztán meséld el, mi volt!
- Hű! Remek illatokat érzek. Biztos finom lett.
Elkezdtetek enni, de Tabi mindent befalt, olyan farkaséhes volt.
- Te aztán éhes voltál.
- Az biztos, ráadásul isteni volt a kaja. - mosolygott.
- Köszi. Szóval? Hogy ment?
- Ja, igen… Hát, azt mondta, hogy mivel régebb óta együtt vagyunk, így rám bízza a döntést, feltéve, ha ez nem csak egy fellángolás. Akkor ugyanis megfojt.
- Értem, szóval, ha bejelented, nem szabadulhatsz meg tőlem. – ölelted meg.

Másnap ismét bementél a fiúkhoz próbálni, de most munka után. Egész nap interjút készítettél, mert téged küldött ki a főnököd. Egy fontos riportot kellett készítened, így egész nap ácsorogtál a magas sarkúdban. Mire a próbaterembe értél, már alig álltál a lábadon.
Elkezdtetek próbálni, de baleset történt. Talán a fáradtságtól, talán a bokád gyengeségétől, de ismét kiment a bokád. Ráestél, és mozdulni sem tudtál. Hatalmas fájdalmaid voltak.
- _____! – rohant oda Tabi- Nagyon fáj?
- Nem tudom mozdítani. –küszködtél könnyeiddel.
- Azonnal beviszlek a kórházba.
Gyorsan felkapott és amilyen gyorsan csak lehetett bementetek a kórházba. Most másikat választottatok, hogy még véletlenül se fussatok össze Shuyával. Azonnal megvizsgáltak, megröntgeneztek és gipsszel a lábadon kísérgetett ki az orvos.
- Úristen. Nem hiszem el, mi történt veled? Doktorúr! Rendbe jön?
- Természetesen igen, de sajnos meg kell műtenünk, ha még valaha is táncolni akar. Viszont ez a műtét nem egy rutin beavatkozás lenne. Innentől kezdve a hölgy döntése a dolog. Ha nem műtjük meg, fel kell adnia a táncot. Örökre.

2012. május 2., szerda

24. Idill


Természetesen az éjjel Tabinál aludtál. Egymás karjaiban, apró puszikkal és lágy érintésekkel. Több hét után még édesebb volt csókja, mint előtte.
Szépen lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba. Visszaköltöztél hozzá és néha-néha bementél a próbáira. Ha tudott, érted ment a munkába és mindent félretéve igyekeztetek a lehető legtöbb időt tölteni egymással.
Mikor először bementél a próbára Tabival, a srácok ledöbbenten néztek. Hecceltétek egymást, ami már alapból furcsa volt. Leültél és mikor barátodnak muszáj volt otthagynia, egy forró csókkal váltatok el egymástól, amit a fiúk tágra nyílt szemekkel figyeltek.
- Adj neki Tabi! – ujjongott Riri.
- Muszáj itt csőröznötök, fiatalok? – nevetett GD.
- Olyan kis édesek. – nyüszögött Daesung.
Kíváncsian vártál Tae reakciójára, hiszen úgy váltatok el, hogy ő várni fog rád. Meglepetésedre odament hozzád és megölelt.
- Gratulálok!
- Köszönöm és… sajnálom, hogy most tudtad csak meg.
- Semmi baj. Látom, hogy ti igazán összetartoztok. Együtt, egymás mellett kivirultok, és ki vagyok én, hogy ezt szétromboljam?
- Annyira kedves vagy. Nem is tudom, mit mondhatnék. – nyomtál egy puszit arcára.
- Tudod, mióta nem találkoztunk… Történtek dolgok. Nem mondom, hogy teljesen el tudtalak már felejteni, de egy fantasztikus lánnyal találkoztam, és úgy tűnik megvan a közös hang és a kölcsönös szimpátia.
- Jaj, Tae! Annyira örülök neked. Remélem, tényleg megtalálod az igazit, mert megérdemled. Fantasztikus srác vagy.
Bólintott, majd elkezdődött a próba. Remek volt ismét testközelből figyelni a srácok kemény munkáját. Még rendezettebbek és profibbak voltak, mint múltkor. Rövid szünetet tartottak a srácok, így Tabival elmentetek a büféhez.
- Grr ki ez az izzadt, jó pasi? – incselkedtél mellkasához dőlve.
- Ki ez a gyönyörű nő? Ja, a barátnőm. – mosolygott.
Sosem voltál még ilyen boldog, mint ott és akkor. Ittatok egy pohár vizet, amikor YG lépett oda hozzád.
- Oh ______! Jó újra itt látni. Eltűntél kicsit. Mi szél hozott erre?
- Igazából csak Tabi hívott, –csóválta fejét, jelezve, hogy ne mondj még semmit- hogy nézzem meg az új táncot.
- Ez remek ötlet. Szeretném, ha a Fantastic Baby koreográfiáját te hoznád össze. Láttam, mikor egyedül táncoltál és az energia, ami belőled árad egyszerűen lenyűgöző. Ez kell a Big Bangnek.
- Szívesen segítek. Mikor kezdjük?
- Akár most azonnal. Próba végére bemegyek, megnézem, hogy mire jutottatok. Úgy érzem, remek eredményt fogok látni.
- Köszönöm.
Jól esett, hogy egy ilyen befolyásos ember kért meg, hogy az egyik legnépszerűbb bandának taníts be egy koreográfiát.
- Szerintem nem kéne erőltetni. A lábad miatt veszélyes lehet.
- Édes vagy, hogy aggódsz, de ezt még meg akarom csinálni. – nyomtál egy puszit szájára.
- Tudom, hogy ha egyszer a fejedbe veszel valamit, akkor nincs megállás, de kérlek vigyázz magadra. Féltelek, kicsim.
- Vigyázok! De ideje visszamenni.
A teremben közöltétek a többiekkel, hogy mi YG terve, mire a srácok odarohantak hozzád és jó alaposan megszorongattak. Szerettek feled dolgozni, a múltkori munka is sikeres volt, legalábbis többé-kevésbé. A sérülésedet leszámítva minden remekül ment.
Még végigvártad a próbát, hiszen a legvégén kezdtetek neki az új tánc betanulásának. Közben Tabi hozzád írt száma is felcsendült, aminek hatására meghatódtál. Szemeid könnybe lábadtak, de jó volt tudni, hogy már túl vagytok ezen, így nem érintett annyira érzékenyen. Kicsit feltépte a sebet mindkettőtökben, de nem tulajdonítottatok neki már nagyobb jelentőséget.
Újabb szünet után megmutattál pár lépést a srácoknak. Kíváncsi voltál, hogy mi mennyire tetszik nekik, így könnyebben ment a munka. Szerencsére bejött nekik a stílusod, kevés egyet nem értés volt köztetek. Nagyon gyorsan és gördülékenyen haladt a munka, de nem akartad túlhajtani őket, bőven elég volt az éjszakába nyúló, öt órás próba.
YG az utolsó pillanatban toppant be, így még egy utolsó alkalommal elpróbáltátok a tánc felét. A főnök nagyon meg volt elégedve a tánccal, így szerette volna, ha te fejezed be az egészet. Megörültél a lehetőségnek, így örömmel mondtál igent.
Este, miután hazaértetek gyorsan összedobtál egy kis kimchit, és összebújva filmeztetek. A vacsora készítése közben dúdolgattál, de nem akármit. Nem volt nagy rejtvény megfejteni, hogy a hozzád írt dal járt a fejedben. A végén már nem csak dúdolgattál, énekeltél is.
- Bekapcsoltad a rádiót? – kérdezte Tabi.
- Nem, miért?
- Ez te voltál? Nem tudtam, hogy ilyen jó hangod van. Megleptél.
- Ugyan, a hangom olyan, mint a repedtfazék, de azért köszi. – pirultál el.
- Egyáltalán nem. Meg kéne mutatnod a tehetségedet. Például YG-nek!
- Eszedbe ne jusson! Nem akarok beégni, pláne nem a főnököd előtt.
- Nem égnél be, de nem fogok erőszakoskodni. – ölelt meg hátulról.
Másnap reggel mindketten korán mentetek munkába, így hamar elaludtatok. Mindkettőtöket kimerített a hosszú próba, és a délelőtti munka. Tabi azt mondta, hogy holnap valami kis meglepetéssel fog várni otthon, így nem menne érted. Izgatottan vártad, hogy mi lesz az a meglepetés, de nem akartál kérdezősködni, nehogy megtudj valami kis részletet. Imádta a meglepetéseket.

2012. május 1., kedd

23. Megadom magam

Lehet, hogy épp az életed múlt Tabin, meg azon, hogy kinyitja-e neked az ajtót. Féltél, de valahol már beletörődtél, hogy ha akarod, ha nem, most Shuya-é leszel. Menekülni késő volt, hiszen körülbelül húsz méterre volt tőled a motorjával. Belefáradtál a kopogásba, így feladtad a harcot. Az ajtónak dőltél, és vártad, hogy utolérjen a végzeted. Shuya ördögi vigyorral közeledett feléd. Már ettől kirázott a hideg. Életed fontosabb részei pörögtek le előtted. Halálfélelemmel vártad, hogy egykori iskolatársad és orvosod odaérjen hozzád. Lassabban teltek a másodpercek, mint ahogy gondoltad. Hamar túl akartál esni az egészen, ha már úgyis megerőszakolnak, legyen gyors és járjon a lehető legkevesebb fájdalommal.
- Igen?!
Nem hittél a fülednek. Tabi állt az ajtóban kómás fejjel. Kinyitotta, az utolsó pillanatban. Villámsebességgel betoltad és kulcsra zártad az ajtót.
Megölelted és szorosan hozzábújtál. Tabi nem tudta mire vélni ezt az egészet, meglepetést okoztál neki. Mellkasába fúrtad fejedet és ott sírtál.  Tabi nem értette a dolgot, inkább csak átölelt. Dörömbölést hallott, így kicsit fülelt.
- Nyisd ki ____! Úgyis tudod, hogy az enyém leszel.
- Ki ez a barom? – mormolta Tabi.
Nem válaszoltál, így elengedett és kezével a nappaliba terelt. Kinyitotta az ajtót és meglátta Shuyát. Rettentő ideges lett, amiért anno rád mászott, ezt megismételte a klubban és most még követett is. Nem bírta fékezni indulatait és ütni kezdte zaklatódat. Miután jól megleckéztette, utánad ment a házban. Olyan sérüléseket szedett össze, hogy valószínűleg élete végéig megemlegeti.
A biztonság kedvéért bezárta az ajtót, majd utánad sietett. Vitt neked egy pohár vizet, majd melléd ült.
- Bántott? Ugye nem…
- Nem, nem erőszakolt meg. De ha nem nyitod ki az ajtót, talán már nem lennék. Én… köszönöm.
Megint megölelted. Nem tudtad türtőztetni magad, és nagyon hálás voltál neki. A könnyeiddel küszködtél, de nem érdekelt, hiszen lényegében megmentette az életedet.
Magához húzott, kiélvezte, hogy megint megölelhet, még ha csak egy kis időre is, de megint közel voltatok egymáshoz. Magadba szívtad édes illatát, ami már nagyon hiányzott.
- Ne sírj! Már vége van. Szerencsére nem volt semmi komoly. – próbált nyugtatni.
Közben fejedet simogatta. Kicsit eltolt magától, hogy megnézze, hogy vagy.
- Letusolhatnék? – kérdezted szipogva.
- Persze, tudod mi merre van.
Muszáj volt egy ilyen után mindent lemosnod magadról, beleértve Shuya szagát is. Rosszul voltál tőle, és attól, hogy pár perce meg a karjaiból szabadulva futottál, ahogy csak bírtál. Körülbelül egy órát álltál a tusolóban, és a forró víz hatására megnyugodtál kicsit. Törölközőt ugyan találtál, de mivel már nem laktál itt, és semmi ruhát sem hagytál Tabinál, így nem tudnál mit felvenni. Az izzadt, koszos ruhádat mégsem veheted vissza.
Kimentél a nappaliba, hogy megkérdezd, mit vehetnél fel. Tabi csak ült, és nézett ki a fejéből. Talán gondolkodott. Nyilván nem értette, hogy mit akarsz ott, miért nála tusoltál le. Pedig a válasz egyszerű volt. Nála biztonságban érezted magad.
- Tabi! Tudnál adni valami ruhát? – pirultál el.
- Persze, hogy tudné… - fordult feléd- Ejha!
- Mi az? Mit bámulsz? – hajtottad le fejedet.
- Nem emlékeztem rá, hogy ilyen szexi vagy egy szál semmiben. Vagyis tudtam, hogy az vagy, de… Hű!
- Ne csináld már, nem vagyunk együtt! – mosolyogtál kicsit.
- Igen, már nem vagyunk együtt. – halt el hangja- Szóval, mit akarsz felvenni?
- Teljesen mindegy, valamit, amit tudsz hanyagolni egy kicsit.
Odaadod neked, egy pólót, meg egy melegítőgatyát, mivel nem akartál bokszerben lenni. Kínosan érezted magad, végül is a volt barátodnál voltál. Mikor át akartál öltözni, Tabi bent maradt a szobában.
- Khm. Kimennél?
- Már kevesebb ruhában is láttalak. – kacsintott.
- Kifelé! – mondtad nevetve.
Nem hitted el, hogy ilyen kevés idő alatt ismét tudtatok együtt nevetni. Átöltöztél és kislisszoltál a nappaliba.
- Jobb lesz, ha most megyek. – mondtad.
- Nem akarsz maradni? Már elkezdtem a vacsit, mindjárt elkészül.
- Nem akarok zavarni, így is sokat tettél értem, és még azt sem tudom, hogy háláljam meg.
- Nem azért csináltam, hogy hálálkodj, hanem azért, mert…
- Miért?
- Mert én még mindig szeretlek.
- Tabi én… nem tudom, mit mondhatnék. Nem működött köztünk. Sajnálom, mert én is szenvedtem, de most már ez a valóság.
- Jó neked.
- Tessék?
- Te csak szenvedtél. Én még most is. Minden áldott nap, mikor felkelek, érzem, hogy valami hiányzik. A legtöbb ember nem tudja, mi hiányzik neki, de én tudom. Az, hogy nem vagy mellettem, mikor felkelek. Egyszerűen nem tudok mit tenni, hiányzol.
- Te is nekem. – gördült le egy könnycsepp az arcodon- Úristen, egy bőgőmasina vagyok. – nevetted el magad.
Tabi megmosolygott, örült, hiszen neked sem volt könnyű. Persze nem a nyomorodnak örült, hanem annak, hogy nem közömbös még neked.
- Tudod, mikor megláttalak a klubban Shuyával szörnyen féltékeny lettem, de magamba fojtottam mindent. Aztán, mikor YB-vel ölelkezve találkoztunk egyszerűen elborult az agyam. Nem értettem, hogy te hogyan tudtál olyan gyorsan elfelejteni. Sajnálom, de túl forrófejű vagyok.
- Én meg hisztis. Amíg csak barátok voltunk, minden egyszerűbb volt, szóval talán jobb, ha csak barátok leszünk.
 Nem bírta türtőztetni magát Tabi, így magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Meglepettségedben nem tudtad, hogy reagálj, eltoltad magadtól.
- Sajnálom, elragadott a hév és…- mentegetőzött.
Nem érdekelt a dolog, csak álltál és nézted egy kis ideig. Nem hallottad azokat, amiket mondott, csak gondolkodtál. Vettél egy mély levegőt és ajkaira tapadtál. Most te lepted meg Tabit, de hamar viszonozta a csókot. Hajába túrtál és nyakába kapaszkodtál, ő pedig az oldaladat simogatta. Nekinyomott a falnak, így mélyítettétek el a csókot. Combodat simogatta és belemarkolt a fenekedbe. Megfogott és az ágyhoz vitt. Pillanatok alatt ledobtátok magatokról a ruhákat. Rettentően kívántátok egymást, így mindenféle előjáték nélkül Tabi beléd tolta férfiasságát és őrült tempót diktált. Már a puszta jelenlététől is a hideg futkosott a hátadon. Miközben egyenletesen mozgott benned, melledet csókolgatta és nyakadat szívogatta a dupla élvezet érdekében. Egyik keze levándorolt finom érintések kíséretében a csípődhöz, majd csiklódat kezdte ingerelni.
- Tabi… nem bírom tovább!- lihegted.
Pár percen belül hatalmasat élveztél, de Tabi nem állt meg. Még gyorsabb tempót diktált. Ölébe ültetett, és így helyezett rá férfiasságára. Őrült jó volt, igazán mélyre tudott hatolni benned. Megtalálta a G-pontodat is, aminek hatására hatalmasat nyögtél.
- Ahh Tabi, ezt még egyszer!
- Tetszik? –vigyorgott rosszfiúsan.
- Ne szórakozz velem Choi SeungHyun! Még! –kiáltottad.
- Kérj meg szépen! – húzta az agyadat.
- Kérlek, Tabi!
Nem kellett neki több, hasra fordított, felemelte a csípődet és lassan, nagy lökéseket mért alfeledbe. Minden egyes lökéssel közelebb értél a második orgazmusodhoz. Tabi ismét gyors tempóra váltott, mire te egy hangos sikollyal elélveztél. Néhány pillanattal később Tabi is elért a csúcsra és beléd élvezett.
Megfordított és egy puszit nyomott arcodra. Felöltöztetett egy pólóba és bugyiba, majd ő is felvette a bokszerét. Kifutott a konyhába, ahol még épp időben vette le a tűzhelyről a vacsorát. Megterített, és amíg pakolt, kilopakodtál hozzá. Megkopogtattad a vállát, mire megfordult.
- Még mindig úgy gondolod, hogy maradjunk barátok?
Megcsókoltad és a pulthoz nyomtad. Hajába túrtál és mellkasához húzódtál. Finoman harapdálni kezdted a száját, majd elmélyítetted a csókot, ő pedig hagyta, hogy te dominálj. Elszakadtatok egymástól, és egy darabig még szemeztetek.
- Nem válaszoltál, kicsim.
- Azt hiszem, te már eldöntötted. – mosolyogtál.
- Tehát te nem akarod? – vágott sértődött fejet.
- Hogyne akarnám? Tabi! Te vagy az az ember, aki nélkül képtelen vagyok élni. Te aranyoztad be a napjaimat és nélküled üres vagyok. Te vagy az egyetlen ember, akinek teljesen megnyíltam, és akinek mindenemet odaadtam. Mikor meghallottam a dalt, napokig nem tudtam létezni. Annyira azt érezted, amit én. Melletted érzem biztonságban magam. Bármit is teszel, neked megadom magam. – fakadtál ki.
- Imádlak, kicsim! Remélem, tudod, hogy te vagy nekem az egyetlen. – mondta, majd megcsókolt.