2012. május 10., csütörtök

27. Final


- Tabi! – ugrottál nyakába- Haza engedtek. Ugye hazaviszel?
- Kicsim, végre! Még szép, itt nem hagynálak. Egy percet sem maradunk tovább, most azonnal indulunk.
Megkaptad a zárójelentést, és az időpontokat a gyógytornához. Minden másnap menned kellett, ha hamar fel akartál épülni, és persze ez volt a célod.

- Köszönöm, hogy ott voltál mellettem. – mondtad hazafelé menet az autóban.
- Ez most komoly? Megköszönöd, hogy bejártam hozzád?
- Igen. Bent aludtál, mindig ott voltál és ezt nem tette volna meg mindenki. Tényleg köszönöm.
- _____! Ne mondj ilyeneket! Én mindig itt leszek neked. Érted? Mindig. Sosem hagynálak magadra, amíg te arra nem kérsz.
- Ráadásul… el is felejtettem. Nagyon hálás vagyok neked. Olvastam a cikket és… annyira szépeket mondtál. Meghatódtam, de komolyan.
- Csak az igazat mondtam, azt, amit érzek. – mosolygott.
Megnyugtattak szavai. Jól esett, hogy a férfi, akit szeretsz mindig ott lesz neked, bármi is történjék. Megbízhatsz benne, nem hagy cserben.
Végre hazaértetek. Furcsa volt kikerülni a fehér falak közül és újra színt és életet látni az utcákon, meg a lakásban is. Végre otthon, édes otthon.
Tabi behozta a csomagodat és azonnal magához húzott. Vadul megcsókolt, mintha hetek óta nem is látott volna. Szenvedélyes volt és kiéhezett. Apró puszikkal leptétek csak el egymást a kórházban, így jó volt ismét egy igazi nyelvcsatába bocsátkozni vele.
Szép lassan betolt a hálószobába meg nem szakítva a csókot. Hátradöntött a selyemhuzattal letakart ágyon, majd simogatni kezdte oldaladat. Benyúlt a pólód alá, miközben finom csókokkal kényeztette nyakadat. Bele-belenyögtél már ezekbe az apró kis érintésekbe is, annyira hiányzott barátod. Megszabadítottad pólójától, és kidolgozott felsőtestét cirógattad, majd mikor kicsit lassított fölé kerekedtél és most te ajándékoztad meg őt. Hevesen megcsókoltad, óvatosan ajkába haraptál majd végignyaltad mellkasát. Közben ő is lerántotta felsődet, majd egy pillanat alatt a melltartód is a szoba másik végében landolt. Lehúzta a nadrágodat, majd a combodat kezdte simogatni. Nem nézhetted, hogy még rajta van a farmerja, így lerántottad róla.
- Ugye nem akarod húzni az időt? – kérdezted csintalanul.
- Hááát… persze, hogy nem. – vágta rá Tabi.
 Szinte letépte rólad falatnyi kis bugyidat, majd lerugdosta magáról a bokszerét és gyors mozdulattal beléd helyezte férfiasságát.
Már hiányzott, hogy így is érezhesd barátodat és nagyon ki voltál éhezve az effajta közelségére.
Őrült tempót diktált barátod, amire csak hatalmas nyögésekkel és zihálással tudtál reagálni. Mindeközben egy-egy rövidke kis puszit is szádra nyomott, és simogatott, ami csak hab volt a tortán. Megfordultatok, így te kerültél felülre, de nem hagyta, hogy irányítsd. Magára húzott és most is ő mozgott. Verítékben úsztatok már mindketten az eszeveszett tempótól, meg persze a fantasztikus élménytől. Hamarosan elérted a gyönyört, majd pár perccel később barátod is nyögések közepette élvezett el. Még lihegtetek kicsit, majd egymás karjaiban aludtatok el. Remek kezdése volt ez a műtét utáni életednek.

Másnap még nem mehettél dolgozni. Az orvos szerint, jobb, ha otthon pihenteted a lábad, de ez persze egy csöppet sem érdekelt. Tabi azonban ragaszkodott hozzá, hogy ha már mindenképpen aktív akarsz lenni, ő cipeljen mindenhova. Csak annyit tudott elérni, hogy kocsival fuvarozzon, de ez is több volt, mint a semmi.
Egy hétig bejártál a srácok próbájára, mint néző és felügyelő, elvégre a te koreográfiádat is gyakorolták.  Rendszeresen jártál gyógytornára, ahogy az orvos mondta, és a jelek szerint a legjobb úton haladsz a teljes felépülés felé. Már csak hetente kétszer kell menned a kötelező mozgásra, és egy héten belül akár futhatsz is, de csak mértékkel. Teljesen feldobott ez a hír.
Hamar eltelt az az egy hét, így nyugodtan mentél be dolgozni, ahol már mindenki nagyon várt, főleg SoHee.
- Úristen! Te még élsz? Csakhogy látlak, nem csak hallak. Ne haragudj, hogy nem találkoztunk, de nagyon fárasztó a te munkádat is végezni az enyém mellett.
- Tudom, és köszönöm, hogy megtettél mindent. Amúgy, nagyon jól végezted az én munkámat is, ki ne rúgass itt nekem. – heccelted.
- Eszembe nem jutna, hiszen a legjobb barátnők vagyunk.
- Tudom, te kis butus. Ma velem ebédelsz?
- Persze!
- Akkor fél egykor a parkolónál?
- Benne vagyok.
Alighogy elköszöntetek, a főnököddel találtad szembe magad.
- Azonnal gyere az irodámba!
De jó, még csak most értem be, és máris bajban vagyok…- gondoltad.
Bevonszoltad magad az irodába, és vártad a fejmosást, bár azt sem tudtad, miért kéne kapnod.
- Miért nem mondtad, hogy T.O.P.-vel jársz?
Most komolyan ez a kérdés? Nem hiszem el, azt hittem, sokkal komolyabb dologról van szó, de ha csak egy kis fejmosás kapok ezért, akkor semmi gond.
- Mert ez eddig titok volt. Most kerülhetett csak nyilvánosságra. –magyaráztad.
- Értem, de most, hogy ez kiderült, biztos, hogy róla is kell írnod szaftosabb cikkeket is. Rád bízhatom?
- Eddig sem írtam valótlant, most sem fogok. Nem adom fel az elveimet, azokhoz ragaszkodom.
- Ez viszont lehet, hogy az állásodba kerül majd. Még meglátom, mit hozol ki magadból, de nem ígérek semmit. Elmehetsz!
Ezért ki akar rúgni? Milyen főnök az ilyen? Talán ő lejáratná a szeretteit? Meggyalázná a rokonait? Biztos, hogy nem, tőlem persze elvárja. Ha ezért kirúgnak, rúgjanak. Nem érdekel.
Megebédeltetek SoHee-vel, majd elmondta, miről maradtál le és hol tart most a munkában. Nincs olyan nagy lemaradásod, mint ahogy gondoltad, így nyugodtan mentél a Big Bang próbájára.

- Shh! Srácok, ne már! Még nem tudja. – csitítgatta a többieket Tabi.
- Mit nem tudok? – mosolyogtál- Amúgy sziasztok!
- Szia! Semmi-semmi, ma kapod meg a második meglepetésedet.
- Remek! Ma már úgyis táncolhatok veletek, az orvos szerint, nincs semmi baj.
Átöltöztél és neki is láttatok a munkának. A kisebb szünetekben meséltek a fiúk, hogy mi is történt velük. Taeyangnak összejött a kapcsolat azzal a lánnyal, akiről mesélt neked. Igazán boldog voltál, hogy talált valakit, aki viszont szereti, tiszta szívből. Seungri és SoHee összeköltöztek és megvolt a bemutatás is. A szülök nagyon kedvelik egymást, úgy tűnik, minden sínen van, bár ezt SoHee is mesélte. Ji még mindig nőcsábász, de így érzi jól magát, meg ha kicsit kerítőt játszhat. Vár még rá egy fontos feladat, ugyanis a félénk angyalka, Daesung még szingli.
A nagy mesedélután közepette megjelent a főnök, YG is.
-____! Jó újra itt látni. – fogott feled kezet.
- Én is igazán örülök, hogy újra itt lehetek.
- Szóval te vagy az a híres barátnő, aki miatt T.O.P. felforgatta a médiát.
- Igazán sajnálom, de már nagyon fárasztó volt ezt így csinálni.
- Megértem, és semmi gond. Nem állhatok a szerelem útjába. Egyébként ajánlatot tenni jöttem. Úgy láttam, fantasztikus az összhang közted és a Big Bang között. Nem tudom, minek köszönhető ez, de nagyon a szívükhöz nőttél és ez nagyon jót tesz a bandának. A koreográfusi munkát pedig fantasztikus. Szeretnélek szerződtetni, mint a Big Bang koreográfusa, ha benne vagy. Gondold át nyugodtan, nem kell most válaszolnod!
- Köszönöm az ajánlatot, de mi van, ha én már most tudnék válaszolni?
- Akkor halljuk, de kérlek, ne hozz elhamarkodott döntést!
- Rendben, vállalom! – mosolyogtál.
- Ez remek! Holnap elintézzük a papírmunkát. További jó próbálást!
- Annyira büszke vagyok rád! – ölelt meg Tabi.
- Szóval ez volt az, miről nem tudtam?
- Igen, mi ajánlottunk be és YG-nek is nagyon tetszett az ötlet. – mondta Seungri.
- Köszönöm srácok! Nagy ölelést!!
A próba után hazamentetek és egy forró fürdőt vettetek. Először Tabi, amíg felmondtál telefonon, majd te.
Kisebb zajokat hallottál tusolás közben, de nem aggódtál, tudtad, a barátod kint van és így semmi bajod nem eshet.
Mikor egy szél törölközőben kijöttél a fürdőszobából, halk zene szólt és csak pislákoló fényeket láttál. Pezsgőt találtál az asztalon, körülötte mécsesek, szív alakban. Valaki megkopogtatta a válladat és egy hatalmas rózsacsokorral találtad magad szembe. Kicsit eltoltad a csokrot és Tabi óvodás fejével találtad szembe magad.
- Tessék! – nyújtotta át a csokrot, mint a kicsit anyák-napján.
- Köszönöm, ez gyönyörű! De miért kapom?
- Úgy érzem, megérdemled. Tudod, nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek, semmi nem választhat el tőled, csak te magad. Csak akkor megyek el, ha te küldesz el.
- És mi van akkor, ha azt mondom, sosem akarom, hogy elmenj? Ha azt akarom, hogy mindig mellettem legyél, hogy melletted ébredhessek. Tudok veled élni, de nélküled nem. Szükségem van rád, az életem része vagy és iszonyatos módon tisztellek, hogy elviseled a hülyeségeimet és türelmes vagy. Imádlak, kicsim! – letérdelt- Szeretném, ha velem lennél az idők végezetéig. Lennél a feleségem?
Megszeppentél és örömkönnyek zúdultak le arcodon. Elképesztően boldog voltál.
- Igen, igen, ezerszer is igen!
Az volt életed legszebb napja. Megkaptad azt az állást, amire mindig is vágytál és ahol kiélheted a kreativitásodat. A szerelmed megkérdte a kezedet és a legjobb barátnőd is boldog. Az életed gyökeresen megváltozott, de minden téren jobb irányba haladt. 

2012. május 6., vasárnap

26. Örömhír


- A műtétet akarom! – mondtad, miután elment az orvos.
- Nem lehet. Kockázatos és én nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.
- Tabi, ez az életem. Igen, szeretem a munkámat, de ez olyan nekem, mint neked a zene. Képtelen vagyok élni nélküle. Belehalnék, érted?
- És ha nem lesz sikeres a műtét? Nem akarom az ördögöt festeni a falra, de ebbe is bele kell gondolnod. Mi van, ha olyan következményei lesznek, hogy az lesz a legkisebb gondod, hogy nem táncolhatsz.
- Miért mondod ezt? Az orvos nagyon profi, az egyik legjobb Szöulban. Miért nem bízol benne?
- Bíznék én, de jobban féltelek. Nem akarom, hogy esetleg…
- Esetleg mi? Ne tudjak lábra állni? Úgy nem kellenék?
- Micsoda? Sosem mondtam ilyet. De tudom, hogy nem bírnád ki, ha örökre le kéne mondanod mindenről, ami a mozgással kapcsolatos.
- Nem érdekel, mit akarsz! Akkor is a műtét mellett döntöttem és nincs vita. Az én lábam, az én döntésem.
Igen, egy makacs kis hisztérika voltál. Nem akartad, hogy bárki is megfosszon az egyik nagy szerelmedtől, a tánctól. Még akkor sem, ha a másik nagy szerelmed, Tabi volt az, aki ezzel csak a javadat akarta. Nem érdekelt, minden áron vissza akartad kapni a régi, táncos életedet. Már nem voltál tinédzser, de ez az, ami megmaradt neked azokból az évekből. Szenvedélyeddé vált ez idő alatt és egy függő képtelen lemondani a saját szeréről.

Hazamentetek és egész útón szótlan volt Tabi. Nem tudta, mit is mondjon. Nem akart az utadba állni, és megértett téged, de másfelől nagyon féltett. Útközben egy szót sem szóltatok egymáshoz. Te nagyon felhúztad magad a történteken. Hogy jön ő ahhoz, hogy helyetted döntsön?
- Biztos, hogy ezt akarod? – szólt Tabi, mikor beléptetek a lakásba.
- Teljesen. Tudom, hogy féltesz és sajnálom, hogy kiakadtam, de nincs más lehetőségem.
- Megértelek, de előtte kérlek, beszéljünk hárman az orvossal.
- Jó, megígérem, de a döntésemen semmi nem tud változtatni.
Erre a mondatodra Tabi megölelt és egy puszit nyomott homlokodra. Nem tudtad biztosan, hogy ezt miért adta. Vagy féltet az egész műtéttől, vagy megköszönte, hogy legalább ebbe belementél, vagy mindkettő. Biztos nem csak úgy, szeretetből.
Másnap visszamentetek a dokihoz, aki pontosan és részletesen ismertette a műtét menetét és az esetleges komplikációkat. Azt is megtudtad, hogy mi várhat rád, ha a műtét nem lesz sikeres.
- Gyógytorna minden esetben szükséges, ha elvégezzük a műtétet, ha nem. Nos, ötven-ötven százalék az esély, hogy minden rendben lesz. Ha esetleg mégsem sikerülne a beavatkozás, több lehetőség is van. Ha ismét a mostani helyzet áll vissza, egy gipsszel helyre lehet hozni mindent, de akkor nincs tánc, se más, lábat megterhelő sport. Ha viszont ennél rosszabbra fordulna a helyzet, akkor nem tudom garantálni, hogy újra lábra tud állni.
- Doktorúr! Mennyi időt jelentene a műtét utáni felépülés? – kérdezted.
- Maximum három hét, ha minden jól megy. Gyorsabb gyógyulás esetén másfél, de egy hónapig hanyagolnia kell a tánc minden formáját. Mozgás terén csak a gyógytorna engedélyezett.
- Értem, és mikor lehetne leghamarabb elvégezni a beavatkozást?
- Három nap múlva, ha önnek megfelelne, és még mindig akarja.
- Tökéletes! Köszönöm.
Tabi csak ült, és némán hallgatta a beszélgetést. Kicsit megnyugtatta, hogy ha nem sikerül a műtét, akkor is lábra állhatsz, de ez persze nem biztos. Nem biztos. Nem tudja garantálni. Ezek a szavak elbizonytalanították, de semmit sem tehetett, te eltökélten a műtét mellett álltál, így barátodnak fejet kellett hajtania a döntésed mellett.
Három nappal később közösen indultatok a kórházba, de Tabi egyedül jött ki onnan. Sajnos nem tudott ottmaradni veled, mert várta a munka. Minden készen állt, az orvosok és te is. Elaltattak és betoltak a műtőbe. Két és fél óra után az orvosok szerint látszólag sikeres műtéten voltál túl. Mire felébredtél az altatásból, barátod gyönyörű szemei fürkészték arcodat. Jól esett, hogy el tudott szabadulni, még ha csak egy rövid időre is.
- Szia, kicsim! Hogy vagy?
- Álmosan, de nem érzek semmi fájdalmat.
- Ennek örülök. Jó hírem van, de ezt majd csak akkor mondom el, mikor teljesen felépültél.
- Újabb meglepetés? Tabi, ugye tudod, hogy nincs szükség semmi komolyra?!
- Tudom, ez igazából nem is tőlem van. Vagyis… két meglepetésem van, ha jobban belegondolok.
- Ne csigázz fel még jobban. Nem bírom ezt a hatalmas nyomást. – nevetted el magad.
- Haha! Kíváncsi kisasszony. Mindent a maga idejében.

Még egy hetet kellett a kórházban töltened, ez idő alatt Tabi annyit volt bent, amennyit csak tudott. Ha lehetett ott is éjszakázott, bármennyire is tiltakoztál. Mivel a munkahelyeden SoHee helyettesített, így vele csak telefonon tudtál beszélni, de minden nap érdeklődött és beszámolt a szerkesztőségben történtekről. Egyik nap azonban meglepett és izgatottan rontott be a kórtermedbe.
- Hello csajszi! – ölelt meg.
- Szia SoHee! Jó látni, mi ez a hatalmas jókedv?
- Csak láttam az újságot. –vigyorgott.
- Újságot? És ettől lett jókedved? Nem értelek.
- Te még nem láttad? Jézusom, akkor elrontottam a meglepetést. – kapott szájához.
- Meglepetést? Miféle…Tabi? – húzódott mosolyra a szád- Add csak ide!
Az újság címoldalán ez állt: „T.O.P. mindent bevall: Megtaláltam az igazit!”
Megkönnyezted ezt az egészet, hiszen úgy tűnik, végre felvállalt, de el akartad olvasni az egész cikket.
„ – Szóval az Act like nothing’s wrong nem csak egy dalocska volt, hanem komoly érzelmek voltak mögötte?
- Így van. Azt énekeltem, amit éreztem. Akkor még nehéz volt, de most már minden rendben és boldogabbak vagyunk, mint valaha.
- Tehát alig voltatok együtt és volt egy szakítás, ha jól értem.
- Nem, ez nem igaz. Már majdnem egy éve együtt voltunk, mikor a Japán turné kicsit összekuszálta a szálakat, de ahogyan mondtam, már minden rendben van.
- Ez a lány is az idolok körül nyüzsög?
- Nem, vagyis igen. – nevet- Eredetileg csak engem ismert. Gyerekkori barátok voltunk, de most már az egész Big Bang befogadta és szereti. Ma már ő a mi kis anyucink.
- Úgy látom, igazán szereted. Úgy beszélsz róla, mint az egyetlen nőről az életedben.
- Ez így van. Nagyon erős kötelék van kettőnk között, amit mostanra már elszakíthatatlannak érzek. Természetesen ő az egyetlen nő az életemben, hiszen egy ilyen csodálatos ember mellett vétek lenne másfelé kacsintgatni. Úgy érzem, megtaláltam az igazit.
- Most egy kicsit minden női rajongót szíve összetört, hogy foglalt vagy.
- Pedig nem kellene. A szívem egy részét mindig a rajongóimnak szentelem és az övék, hiszen az ő szeretetük és támogatásuk nélkül nem lennék ott, ahol most vagyok.”
- Annyira aranyos, nem? – vigyorogtál SoHee-re.
Nem tudtad levakarni az arcodról azt az igazi, boldog vigyort. Annyira örültél, hogy az unalmas kórházas napjaidat betöltötte végre valami. Igen, fantasztikus volt, hogy Tabi melletted áll és meglátogat, ráadásul ez igazán remek ajándék volt tőle. SoHee is meglátogatott, és végre sor kerülhetett egy kis igazi, csajos pletyire is.
Mint kiderült, Seungrival és SoHee-vel minden rendben van, már az összeköltözést fontolgatják. Úgy tűnik, kezd igazán komolyra fordulni a kapcsolatuk. A szerkesztőségben minden működik úgy, ahogy kell, de ez csak barátnőd szorgos munkájának és töménytelen mennyiségű túlórájának köszönhető.
Az orvosod is bement hozzád és közölte veled, hogy aznap este már haza is mehetsz, ha szeretnél, de persze csak saját felelősségre. Természeten beleegyeztél és vártál, hogy Tabi meglátogasson este és hazavigyen.   

25. Nagy bumm


Egész nap azon törted a fejed, hogy vajon milyen kis meglepetéssel készül majd neked a te drága barátod. Barátod. Annyira jó volt belegondolni, hogy ismét egymáshoz tartoztok, mármint hivatalosan is. Lélekben mindig is egyek voltatok, de a kis hullámvölgy után még örömtelibb volt a vele együtt eltöltött idő.
Nagyon lassan telt az idő, nyilván azért, mert vártad már a munkaidőd végét. Végre négyet ütött az óra és hazacsörtettél. Alig, hogy beléptél Tabi karjai kígyóztak végig a derekadon. Megfordultál és egy hosszú, édes csókban forrtatok össze.
- Egy órád van elkészülni, kicsim. Vacsorázni megyünk.
- Hogy mi? Nekem több idő kell, hogy összeszedjem magam. Nézz rám!
- Így is tökéletes vagy, de tudom, hogy ez neked nem elég. – nyomott egy puszit arcodra.
Vacsora?! Még nem is voltatok nyilvános helyen vacsorázni. Örültél neki, gondoltad, ez lesz a meglepetés. Igazából nem tudtad, hogy milyen helyre mentek, de mikor megláttad, hogy barátod inget és zakót húzott, kicsit alulöltözöttnek gondoltad magad a kis szoknyácskádban.
- Nem lesz ez így jó.
- Miért nem? Gyönyörű vagy.
- Gyönyörű. Az persze, meg alulöltözött. Várj itt!
- De mennünk kéne…
- Két perc!
Átvetted az egyik fontos céges gyűlésre vett, kis fekete ruhádat és a Tabitól kapott cipődet. Hajadat feltűzted, csak egy-egy tincset hagytál rakoncátlanul lógni.
- Wow. Azt hittem szebb már nem is lehetnél, de őrült jól áll ez az apró kis fekete. – markolt fenekedbe kacsintva.
- Uram! Kérem, viselkedjen. Ez nem idevaló viselkedés. Kérem, moderálja magát! – vettél fel komoly stílust.
- Értettem, hölgyem. Megtisztel ma este társaságával? –nyújtotta kezét, hogy belekarolj.
- Természetesen! Mindig üdítő élvezni társaságát.
- Varázslatos! Ideje indulnunk, hogy elfogyaszthassuk a zamatosnál zamatosabb ételeket.
- Na, jó én ezt nem bírom. – nevetted el magad.
- Több komolyságot, kisasszony! Kérem, ez nem ideillő viselkedés.
- Hagyd már abba, nem bírom. – nyomtál egy puszit a szájára.
- Oké-oké. Szóval mehetünk?
- Persze.
Egy hosszú autós út után megérkeztetek egy nagyon puccos helyre. Meglepődtél, hiszen sosem voltál még ilyen elegáns étteremben. Tabi kisegített az autóból és bementetek. Alig voltak bent, mivel egy nagyon drága helyről volt szó. Egy kis, eldugott sarokban volt az asztalotok, ahol senki nem látott és senki nem zavart. Senki. Megértetted, mert hivatalosan nem voltatok együtt. Az újságok is arról írtak, hogy TOP összetört. Az kiszivárgott, hogy az Act like nothing’s wrong száma személyes tapasztalatokról és érzelmekről szól.
Nehezedre esett, hogy titkos volt a kettőtök közti kapcsolat, csak a bandatagok tudtak róla és SoHee. Még YG sem tudta, hogy mi van köztetek.
Főételt és méregdrága pezsgőt rendeltetek.
- Tabi, erre tényleg nincs szükség.
- Ugyan. Megérdemled, és nem nagydolog számomra.
- Nem akarom, hogy nagy felhajtást csinálj miattam.
- Nagy meglepetéshez jár a szép körítés.
- Azt hittem ez volt a meglepetés.
- Nem, a meglepetés még csak most jön. Tudom, hogy nehéz neked, mert a nyilvánosság előtt szingli vagyok, de hidd el, ez nekem is szenvedés. Sajnos nem tudunk úgy elutazni, ahogyan szeretném, hiszen megérdemled. Szóval, ha már ezt nem adhatom meg neked, szeretnék valami mást.
- Tabi! Nincs szükség semmire. Én nagyon boldog vagyok veled és megértem, hogy a karriered miatt így kell tenned. Melletted állok, nem kell semmiféle meglepetés.
- Imádom, mikor magad ellen beszélsz a tudtod nélkül. – mosolygott- Igazából semmi drágára ne gondolj. Ez nekem nem kerül semmibe, viszont nagyon sokat jelenthez mindkettőnknek. Arra gondoltam, hogy nyilvánosság előtt is bejelenthetnénk a dolgot. Hogy te és én egy pár vagyunk. Mit gondolsz?
Könnybe lábadt a szemed, annyira meghatott és meglepett a dolog. Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha nem kéne titkolóznotok és a média elől bujkálnod. Már nemegyszer majdnem lebuktatok. Odamentél hozzá és megcsókoltad.
- Köszönöm. Ez rengeteget jelent nekem. Nem tudok elég hálás lenni ezért.
- Mindenkinek jobb lenne így. Főleg neked. De egyvalamire fel kell készülnöd. Ezentúl már neked is közöd lesz a médiához és a sajtóhoz. Tudom, hogy cikkeket írsz, de most a másik szemszögből is átéled a dolgokat, ha belemész. Lehet, hogy idegesítenek, és kissé kiakasztanak majd.
- Nem érdekel! Ha tudják, hogy a tiéd vagyok, nem érdekel. Nem fognak tudni elszakítani tőled.
- Holnap közlöm YG-vel a tervemet. Jóvá kell hagynia, de ha kell, mindent elmondok neki.
- Nem tudom elégszer megköszönni.
- Nem kell megköszönnöd, csak szeress.
- Szeretlek és szeretni is foglak, amíg csak lehet.
Befejeztétek a vacsorát és hazamentetek. Kicsit összebújtatok, majd egymás karjaiban aludtatok el. Kicsit aggódtál, hogy mit fog szólni YG a nagy bejelentéshez, elvégre ő a főnök.
Szabadnapos voltál, így egész nap szépítkeztél és főzöcskéztél, de persze csak a közös táncpróbák után. Ki akartál tenni magadért, hogy bármi is történjen, az este tökéletes legyen. Igaz, az alaphangulatot úgyis az adja meg, hogy hogyan döntött YG. Tűkön ültél és izgatottan vártad, hogy Tabi betoppanjon.

- YG! Beszélni szeretnék veled.
- Hallgatlak TOP.
- Szóval… arról lenne szó, hogy egy nagy bejelentésre készülök. Konkrétan az egész médiát informálni szeretném, mivel jobb megelőzni a kamuhíreket.
- Miről lenne szó?
- Bemutatnám a barátnőmet.
- Hogy kidet?
- A srácok már tudják. Régi gyerekkori barátságból lett szerelem. Ismered, _______-ról/ről van szó.
- Az a tehetséges táncos lány?
- Igen, ő lenne az.
- Nem támogatom, hogy egy pár hetes kapcsolatot mutogassunk. Nem tenne jót senkinek.
- Nem pár hete vagyunk együtt. Több, mint fél évet voltunk együtt, szétmentünk egy hónapra és most minden jobb, mint valaha. Ez már jó pár hónapja tart.
- Ebben az esetben nem foglak korlátozni. Belátásod szerint cselekedj, de ha hamar vége lesz, és ez csak egy ilyen aprócska fellángolás volt, esküszöm, megfojtalak. Nem tenne jót senkinek. Világos?
- Igen, YG köszönöm!

- Kicsim! Megjöttem. – köszöntött csókkal Tabi.
- Szia, drágám! Gyere, főztem vacsit. Ülj le, aztán meséld el, mi volt!
- Hű! Remek illatokat érzek. Biztos finom lett.
Elkezdtetek enni, de Tabi mindent befalt, olyan farkaséhes volt.
- Te aztán éhes voltál.
- Az biztos, ráadásul isteni volt a kaja. - mosolygott.
- Köszi. Szóval? Hogy ment?
- Ja, igen… Hát, azt mondta, hogy mivel régebb óta együtt vagyunk, így rám bízza a döntést, feltéve, ha ez nem csak egy fellángolás. Akkor ugyanis megfojt.
- Értem, szóval, ha bejelented, nem szabadulhatsz meg tőlem. – ölelted meg.

Másnap ismét bementél a fiúkhoz próbálni, de most munka után. Egész nap interjút készítettél, mert téged küldött ki a főnököd. Egy fontos riportot kellett készítened, így egész nap ácsorogtál a magas sarkúdban. Mire a próbaterembe értél, már alig álltál a lábadon.
Elkezdtetek próbálni, de baleset történt. Talán a fáradtságtól, talán a bokád gyengeségétől, de ismét kiment a bokád. Ráestél, és mozdulni sem tudtál. Hatalmas fájdalmaid voltak.
- _____! – rohant oda Tabi- Nagyon fáj?
- Nem tudom mozdítani. –küszködtél könnyeiddel.
- Azonnal beviszlek a kórházba.
Gyorsan felkapott és amilyen gyorsan csak lehetett bementetek a kórházba. Most másikat választottatok, hogy még véletlenül se fussatok össze Shuyával. Azonnal megvizsgáltak, megröntgeneztek és gipsszel a lábadon kísérgetett ki az orvos.
- Úristen. Nem hiszem el, mi történt veled? Doktorúr! Rendbe jön?
- Természetesen igen, de sajnos meg kell műtenünk, ha még valaha is táncolni akar. Viszont ez a műtét nem egy rutin beavatkozás lenne. Innentől kezdve a hölgy döntése a dolog. Ha nem műtjük meg, fel kell adnia a táncot. Örökre.

2012. május 2., szerda

24. Idill


Természetesen az éjjel Tabinál aludtál. Egymás karjaiban, apró puszikkal és lágy érintésekkel. Több hét után még édesebb volt csókja, mint előtte.
Szépen lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba. Visszaköltöztél hozzá és néha-néha bementél a próbáira. Ha tudott, érted ment a munkába és mindent félretéve igyekeztetek a lehető legtöbb időt tölteni egymással.
Mikor először bementél a próbára Tabival, a srácok ledöbbenten néztek. Hecceltétek egymást, ami már alapból furcsa volt. Leültél és mikor barátodnak muszáj volt otthagynia, egy forró csókkal váltatok el egymástól, amit a fiúk tágra nyílt szemekkel figyeltek.
- Adj neki Tabi! – ujjongott Riri.
- Muszáj itt csőröznötök, fiatalok? – nevetett GD.
- Olyan kis édesek. – nyüszögött Daesung.
Kíváncsian vártál Tae reakciójára, hiszen úgy váltatok el, hogy ő várni fog rád. Meglepetésedre odament hozzád és megölelt.
- Gratulálok!
- Köszönöm és… sajnálom, hogy most tudtad csak meg.
- Semmi baj. Látom, hogy ti igazán összetartoztok. Együtt, egymás mellett kivirultok, és ki vagyok én, hogy ezt szétromboljam?
- Annyira kedves vagy. Nem is tudom, mit mondhatnék. – nyomtál egy puszit arcára.
- Tudod, mióta nem találkoztunk… Történtek dolgok. Nem mondom, hogy teljesen el tudtalak már felejteni, de egy fantasztikus lánnyal találkoztam, és úgy tűnik megvan a közös hang és a kölcsönös szimpátia.
- Jaj, Tae! Annyira örülök neked. Remélem, tényleg megtalálod az igazit, mert megérdemled. Fantasztikus srác vagy.
Bólintott, majd elkezdődött a próba. Remek volt ismét testközelből figyelni a srácok kemény munkáját. Még rendezettebbek és profibbak voltak, mint múltkor. Rövid szünetet tartottak a srácok, így Tabival elmentetek a büféhez.
- Grr ki ez az izzadt, jó pasi? – incselkedtél mellkasához dőlve.
- Ki ez a gyönyörű nő? Ja, a barátnőm. – mosolygott.
Sosem voltál még ilyen boldog, mint ott és akkor. Ittatok egy pohár vizet, amikor YG lépett oda hozzád.
- Oh ______! Jó újra itt látni. Eltűntél kicsit. Mi szél hozott erre?
- Igazából csak Tabi hívott, –csóválta fejét, jelezve, hogy ne mondj még semmit- hogy nézzem meg az új táncot.
- Ez remek ötlet. Szeretném, ha a Fantastic Baby koreográfiáját te hoznád össze. Láttam, mikor egyedül táncoltál és az energia, ami belőled árad egyszerűen lenyűgöző. Ez kell a Big Bangnek.
- Szívesen segítek. Mikor kezdjük?
- Akár most azonnal. Próba végére bemegyek, megnézem, hogy mire jutottatok. Úgy érzem, remek eredményt fogok látni.
- Köszönöm.
Jól esett, hogy egy ilyen befolyásos ember kért meg, hogy az egyik legnépszerűbb bandának taníts be egy koreográfiát.
- Szerintem nem kéne erőltetni. A lábad miatt veszélyes lehet.
- Édes vagy, hogy aggódsz, de ezt még meg akarom csinálni. – nyomtál egy puszit szájára.
- Tudom, hogy ha egyszer a fejedbe veszel valamit, akkor nincs megállás, de kérlek vigyázz magadra. Féltelek, kicsim.
- Vigyázok! De ideje visszamenni.
A teremben közöltétek a többiekkel, hogy mi YG terve, mire a srácok odarohantak hozzád és jó alaposan megszorongattak. Szerettek feled dolgozni, a múltkori munka is sikeres volt, legalábbis többé-kevésbé. A sérülésedet leszámítva minden remekül ment.
Még végigvártad a próbát, hiszen a legvégén kezdtetek neki az új tánc betanulásának. Közben Tabi hozzád írt száma is felcsendült, aminek hatására meghatódtál. Szemeid könnybe lábadtak, de jó volt tudni, hogy már túl vagytok ezen, így nem érintett annyira érzékenyen. Kicsit feltépte a sebet mindkettőtökben, de nem tulajdonítottatok neki már nagyobb jelentőséget.
Újabb szünet után megmutattál pár lépést a srácoknak. Kíváncsi voltál, hogy mi mennyire tetszik nekik, így könnyebben ment a munka. Szerencsére bejött nekik a stílusod, kevés egyet nem értés volt köztetek. Nagyon gyorsan és gördülékenyen haladt a munka, de nem akartad túlhajtani őket, bőven elég volt az éjszakába nyúló, öt órás próba.
YG az utolsó pillanatban toppant be, így még egy utolsó alkalommal elpróbáltátok a tánc felét. A főnök nagyon meg volt elégedve a tánccal, így szerette volna, ha te fejezed be az egészet. Megörültél a lehetőségnek, így örömmel mondtál igent.
Este, miután hazaértetek gyorsan összedobtál egy kis kimchit, és összebújva filmeztetek. A vacsora készítése közben dúdolgattál, de nem akármit. Nem volt nagy rejtvény megfejteni, hogy a hozzád írt dal járt a fejedben. A végén már nem csak dúdolgattál, énekeltél is.
- Bekapcsoltad a rádiót? – kérdezte Tabi.
- Nem, miért?
- Ez te voltál? Nem tudtam, hogy ilyen jó hangod van. Megleptél.
- Ugyan, a hangom olyan, mint a repedtfazék, de azért köszi. – pirultál el.
- Egyáltalán nem. Meg kéne mutatnod a tehetségedet. Például YG-nek!
- Eszedbe ne jusson! Nem akarok beégni, pláne nem a főnököd előtt.
- Nem égnél be, de nem fogok erőszakoskodni. – ölelt meg hátulról.
Másnap reggel mindketten korán mentetek munkába, így hamar elaludtatok. Mindkettőtöket kimerített a hosszú próba, és a délelőtti munka. Tabi azt mondta, hogy holnap valami kis meglepetéssel fog várni otthon, így nem menne érted. Izgatottan vártad, hogy mi lesz az a meglepetés, de nem akartál kérdezősködni, nehogy megtudj valami kis részletet. Imádta a meglepetéseket.

2012. május 1., kedd

23. Megadom magam

Lehet, hogy épp az életed múlt Tabin, meg azon, hogy kinyitja-e neked az ajtót. Féltél, de valahol már beletörődtél, hogy ha akarod, ha nem, most Shuya-é leszel. Menekülni késő volt, hiszen körülbelül húsz méterre volt tőled a motorjával. Belefáradtál a kopogásba, így feladtad a harcot. Az ajtónak dőltél, és vártad, hogy utolérjen a végzeted. Shuya ördögi vigyorral közeledett feléd. Már ettől kirázott a hideg. Életed fontosabb részei pörögtek le előtted. Halálfélelemmel vártad, hogy egykori iskolatársad és orvosod odaérjen hozzád. Lassabban teltek a másodpercek, mint ahogy gondoltad. Hamar túl akartál esni az egészen, ha már úgyis megerőszakolnak, legyen gyors és járjon a lehető legkevesebb fájdalommal.
- Igen?!
Nem hittél a fülednek. Tabi állt az ajtóban kómás fejjel. Kinyitotta, az utolsó pillanatban. Villámsebességgel betoltad és kulcsra zártad az ajtót.
Megölelted és szorosan hozzábújtál. Tabi nem tudta mire vélni ezt az egészet, meglepetést okoztál neki. Mellkasába fúrtad fejedet és ott sírtál.  Tabi nem értette a dolgot, inkább csak átölelt. Dörömbölést hallott, így kicsit fülelt.
- Nyisd ki ____! Úgyis tudod, hogy az enyém leszel.
- Ki ez a barom? – mormolta Tabi.
Nem válaszoltál, így elengedett és kezével a nappaliba terelt. Kinyitotta az ajtót és meglátta Shuyát. Rettentő ideges lett, amiért anno rád mászott, ezt megismételte a klubban és most még követett is. Nem bírta fékezni indulatait és ütni kezdte zaklatódat. Miután jól megleckéztette, utánad ment a házban. Olyan sérüléseket szedett össze, hogy valószínűleg élete végéig megemlegeti.
A biztonság kedvéért bezárta az ajtót, majd utánad sietett. Vitt neked egy pohár vizet, majd melléd ült.
- Bántott? Ugye nem…
- Nem, nem erőszakolt meg. De ha nem nyitod ki az ajtót, talán már nem lennék. Én… köszönöm.
Megint megölelted. Nem tudtad türtőztetni magad, és nagyon hálás voltál neki. A könnyeiddel küszködtél, de nem érdekelt, hiszen lényegében megmentette az életedet.
Magához húzott, kiélvezte, hogy megint megölelhet, még ha csak egy kis időre is, de megint közel voltatok egymáshoz. Magadba szívtad édes illatát, ami már nagyon hiányzott.
- Ne sírj! Már vége van. Szerencsére nem volt semmi komoly. – próbált nyugtatni.
Közben fejedet simogatta. Kicsit eltolt magától, hogy megnézze, hogy vagy.
- Letusolhatnék? – kérdezted szipogva.
- Persze, tudod mi merre van.
Muszáj volt egy ilyen után mindent lemosnod magadról, beleértve Shuya szagát is. Rosszul voltál tőle, és attól, hogy pár perce meg a karjaiból szabadulva futottál, ahogy csak bírtál. Körülbelül egy órát álltál a tusolóban, és a forró víz hatására megnyugodtál kicsit. Törölközőt ugyan találtál, de mivel már nem laktál itt, és semmi ruhát sem hagytál Tabinál, így nem tudnál mit felvenni. Az izzadt, koszos ruhádat mégsem veheted vissza.
Kimentél a nappaliba, hogy megkérdezd, mit vehetnél fel. Tabi csak ült, és nézett ki a fejéből. Talán gondolkodott. Nyilván nem értette, hogy mit akarsz ott, miért nála tusoltál le. Pedig a válasz egyszerű volt. Nála biztonságban érezted magad.
- Tabi! Tudnál adni valami ruhát? – pirultál el.
- Persze, hogy tudné… - fordult feléd- Ejha!
- Mi az? Mit bámulsz? – hajtottad le fejedet.
- Nem emlékeztem rá, hogy ilyen szexi vagy egy szál semmiben. Vagyis tudtam, hogy az vagy, de… Hű!
- Ne csináld már, nem vagyunk együtt! – mosolyogtál kicsit.
- Igen, már nem vagyunk együtt. – halt el hangja- Szóval, mit akarsz felvenni?
- Teljesen mindegy, valamit, amit tudsz hanyagolni egy kicsit.
Odaadod neked, egy pólót, meg egy melegítőgatyát, mivel nem akartál bokszerben lenni. Kínosan érezted magad, végül is a volt barátodnál voltál. Mikor át akartál öltözni, Tabi bent maradt a szobában.
- Khm. Kimennél?
- Már kevesebb ruhában is láttalak. – kacsintott.
- Kifelé! – mondtad nevetve.
Nem hitted el, hogy ilyen kevés idő alatt ismét tudtatok együtt nevetni. Átöltöztél és kislisszoltál a nappaliba.
- Jobb lesz, ha most megyek. – mondtad.
- Nem akarsz maradni? Már elkezdtem a vacsit, mindjárt elkészül.
- Nem akarok zavarni, így is sokat tettél értem, és még azt sem tudom, hogy háláljam meg.
- Nem azért csináltam, hogy hálálkodj, hanem azért, mert…
- Miért?
- Mert én még mindig szeretlek.
- Tabi én… nem tudom, mit mondhatnék. Nem működött köztünk. Sajnálom, mert én is szenvedtem, de most már ez a valóság.
- Jó neked.
- Tessék?
- Te csak szenvedtél. Én még most is. Minden áldott nap, mikor felkelek, érzem, hogy valami hiányzik. A legtöbb ember nem tudja, mi hiányzik neki, de én tudom. Az, hogy nem vagy mellettem, mikor felkelek. Egyszerűen nem tudok mit tenni, hiányzol.
- Te is nekem. – gördült le egy könnycsepp az arcodon- Úristen, egy bőgőmasina vagyok. – nevetted el magad.
Tabi megmosolygott, örült, hiszen neked sem volt könnyű. Persze nem a nyomorodnak örült, hanem annak, hogy nem közömbös még neked.
- Tudod, mikor megláttalak a klubban Shuyával szörnyen féltékeny lettem, de magamba fojtottam mindent. Aztán, mikor YB-vel ölelkezve találkoztunk egyszerűen elborult az agyam. Nem értettem, hogy te hogyan tudtál olyan gyorsan elfelejteni. Sajnálom, de túl forrófejű vagyok.
- Én meg hisztis. Amíg csak barátok voltunk, minden egyszerűbb volt, szóval talán jobb, ha csak barátok leszünk.
 Nem bírta türtőztetni magát Tabi, így magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Meglepettségedben nem tudtad, hogy reagálj, eltoltad magadtól.
- Sajnálom, elragadott a hév és…- mentegetőzött.
Nem érdekelt a dolog, csak álltál és nézted egy kis ideig. Nem hallottad azokat, amiket mondott, csak gondolkodtál. Vettél egy mély levegőt és ajkaira tapadtál. Most te lepted meg Tabit, de hamar viszonozta a csókot. Hajába túrtál és nyakába kapaszkodtál, ő pedig az oldaladat simogatta. Nekinyomott a falnak, így mélyítettétek el a csókot. Combodat simogatta és belemarkolt a fenekedbe. Megfogott és az ágyhoz vitt. Pillanatok alatt ledobtátok magatokról a ruhákat. Rettentően kívántátok egymást, így mindenféle előjáték nélkül Tabi beléd tolta férfiasságát és őrült tempót diktált. Már a puszta jelenlététől is a hideg futkosott a hátadon. Miközben egyenletesen mozgott benned, melledet csókolgatta és nyakadat szívogatta a dupla élvezet érdekében. Egyik keze levándorolt finom érintések kíséretében a csípődhöz, majd csiklódat kezdte ingerelni.
- Tabi… nem bírom tovább!- lihegted.
Pár percen belül hatalmasat élveztél, de Tabi nem állt meg. Még gyorsabb tempót diktált. Ölébe ültetett, és így helyezett rá férfiasságára. Őrült jó volt, igazán mélyre tudott hatolni benned. Megtalálta a G-pontodat is, aminek hatására hatalmasat nyögtél.
- Ahh Tabi, ezt még egyszer!
- Tetszik? –vigyorgott rosszfiúsan.
- Ne szórakozz velem Choi SeungHyun! Még! –kiáltottad.
- Kérj meg szépen! – húzta az agyadat.
- Kérlek, Tabi!
Nem kellett neki több, hasra fordított, felemelte a csípődet és lassan, nagy lökéseket mért alfeledbe. Minden egyes lökéssel közelebb értél a második orgazmusodhoz. Tabi ismét gyors tempóra váltott, mire te egy hangos sikollyal elélveztél. Néhány pillanattal később Tabi is elért a csúcsra és beléd élvezett.
Megfordított és egy puszit nyomott arcodra. Felöltöztetett egy pólóba és bugyiba, majd ő is felvette a bokszerét. Kifutott a konyhába, ahol még épp időben vette le a tűzhelyről a vacsorát. Megterített, és amíg pakolt, kilopakodtál hozzá. Megkopogtattad a vállát, mire megfordult.
- Még mindig úgy gondolod, hogy maradjunk barátok?
Megcsókoltad és a pulthoz nyomtad. Hajába túrtál és mellkasához húzódtál. Finoman harapdálni kezdted a száját, majd elmélyítetted a csókot, ő pedig hagyta, hogy te dominálj. Elszakadtatok egymástól, és egy darabig még szemeztetek.
- Nem válaszoltál, kicsim.
- Azt hiszem, te már eldöntötted. – mosolyogtál.
- Tehát te nem akarod? – vágott sértődött fejet.
- Hogyne akarnám? Tabi! Te vagy az az ember, aki nélkül képtelen vagyok élni. Te aranyoztad be a napjaimat és nélküled üres vagyok. Te vagy az egyetlen ember, akinek teljesen megnyíltam, és akinek mindenemet odaadtam. Mikor meghallottam a dalt, napokig nem tudtam létezni. Annyira azt érezted, amit én. Melletted érzem biztonságban magam. Bármit is teszel, neked megadom magam. – fakadtál ki.
- Imádlak, kicsim! Remélem, tudod, hogy te vagy nekem az egyetlen. – mondta, majd megcsókolt.

2012. április 30., hétfő

22. Futás

Reggel szokás szerint összekészültél és elindultál dolgozni. Befejezted az interjút, amit leadtál a főnöködnek. Nagyon elégedett volt veled, igazából nem gondolta, hogy ilyen jól ellátod majd ezt a feladatot.
- Gratulálok! A fizetésemeléssel együtt te leszel a lap új főszerkesztője. Remélem, vállalod.
- Hogy én? Nagyon köszönöm, hálás vagyok, de miért én?
- Nem hittem volna, hogy ilyen jól megoldod a feladatot, szóval hatalmas meglepetést okoztál. Jól kidolgozott és lényegre törő munka. Mindent kiadtál róluk, amit lehetett, de még bőven van titok és egy-két ’nagy kérdés’-t is megválaszolatlanul hagytál. Ez a legjobb munkád!
- Köszönöm. Igazán. – pirultál el kissé- És ki kerül az én helyemre?
- Egy új munkatárs. Igazán ígéretes tehetség. Szerintem jól meg fogjátok érteni egymást. Bemutatom…
- SoHee?! Úristen! – ölelted meg gyorsan.
- Áh! Szóval ismeritek egymást. Remek. Akkor SoHee beköltözik a volt irodádba, te pedig a főszerkesztői irodába. Hajrá!

- El sem hiszem, hogy itt vagy! Annyira örülök neked. – örvendeztél.
- Figyelj, én annyira sajnálom, amit múltkor mondtam. Tudod, nem voltam tisztában a dolgokkal és barom vagyok.
- Ugyan, felejtsd el! Annyi mindent kell majd mesélnem neked, el sem hiszed.
- Pakolás közben mindenbe beavathatsz. – mosolygott- Úgy megnyugtattál most, hogy nem haragszol.
- Hogy haragudnék rád? Hiányoztál és te vagy a legjobb barátnőm. – ölelted meg.
Jó volt visszakapni a legfőbb bizalmasodat, aki olyan volt, mintha a testvéred lenne.
Mindent elmeséltél neki. Taeyangot, azt, hogy te azóta is szereted Tabit, de képtelen vagy megbocsátani neki.
- Olyan, mintha a sors azt akarná, hogy YB-t válasszam.
- Sok az olyan jel, ami erre utal, de ha te biztos vagy a dolgokban…
- Ez az! Nem vagyok biztos. Tabit hiányolom, mindig is közel álltunk egymáshoz, talán ezért. Viszont Tae mindig itt volt nekem, mikor szükségem volt rá.
- Ezt neked kell eldöntened. Nem tudok és nem is akarok helyetted dönteni, mert a te életedről van szó.
Furcsa volt, hogy most nem osztogatott tanácsot, mert mindig igaza volt, így most is. Neked kellett eldönteni, hogy mit is akarsz igazán.
Hamar véget ért a nap, hiszen ma csak pakolnotok kellett. Hazamentél és egyórás pihenő után a szokásos futásodra indultál. Mint mindig, most is Tabi háza felé vetted az irányt. Természetesen zenével a füledben futottál, így jobban ment az edzés. Már a parknál jártál, mikor egy motor hangjára lettél figyelmes. Lehúzódtál az út szélére, hogy véletlenül se állj az útjába, de meglepetésedre nem került ki. Furcsálltad a dolgot, de futottál tovább a saját tempódban. A motoros még mindig mögötted haladt, így kicsit begyorsítottál, hogy akkor is követ-e. Sajnos igen, így folytattad a tesztelést. Lelassítottál, és a motor is egyre lassabban haladt mögötted. Megijedtél, de próbáltál nyugodt maradni, nehogy elérje a kis kém, amit akar. Dudált neked, majd melléd cikázott. Szép lassan haladt melletted. Láttad, hogy ott van, de nem fordítottad arra a fejedet, csak futottál tovább. A dudálásról is próbáltál megfeledkezni, a zene végül is hangosan szólt, nem kellett, hogy halld. Eléd vágott a titokzatos sofőr, majd felhajtotta a sisakját és hátra nézett. Mosolyogva köszönt, legalábbis egy ”szia” szerűséget olvastál le a szájáról.
Shuya volt az.
Azt hitted, leráztad, mikor Taeyang behúzott neki a klubban, de tévedtél. Egyszerűen nem tudott leszakadni rólad. Továbbra is megpróbáltad kizárni a környezetedet, így őt is. Hirtelen lefékezett előtted, így majdnem nekimentél a motornak, de még épp időben kikerülted. Azt hitted ezzel el van intézve, hiszen közel volt a park, amit az imént elhagytatok, de tévedtél. Megragadott és az ölébe ültetett. Kiabálni és sikítozni akartál, de befogta a szádat. Megharaptad az ujját, de ez is hidegen hagyta. Simogatni kezdett és fenyegetett.
- Nyugodj meg, úgyis az enyém leszel. Ha sikítani mersz, még meg is pofozlak, úgy vigyázz!
Csak nyögdöstél, és próbáltál szabadulni a szorításából. Undorodtál ettől az embertől és képtelen voltál leplezni ezt az undort. Megkeserítetted a dolgát, mivel feszülős a futóruhád, ami rátapadt a kissé izzadt testedre, így nehéz volt leráncigálnia onnan.
Szerencsédre egy számodra ismeretlen alak kopogtatta meg a vállát, mire hátranézett és akaratlanul is engedett a szorításából. Kapva-kaptál a lehetőségen, és eszeveszettül rohanni kezdtél. Nagyon közel voltatok Tabi házához, így arra vetted az irányt. Már hallottad magad mögött a motor hangját, ezért begyorsítottál.
Az ajtóban álltál és csengettél, kopogtál, kiabáltál, csak hogy kinyíljon végre az ajtó, de semmi válasz nem jött.
- Kérlek, nyisd ki! Kérlek! Könyörgöm!- kiabáltad elhaló hangon a könnyeiddel küszködve. 

2012. április 29., vasárnap

21. Álom


Gyorsan elengedted Tae-t, mikor megláttad Tabit a teremben. Nem, nem a Big Banggel készítettél interjút, hanem a YG új lánybandájával, akik mostanában fognak debütálni. Nem értetted, hogy mit keres ott Tabi, de reflexből elszakadtál Bae-től. Csak utána tudatosult benned, hogy már nem vagytok együtt.
Pár pillanat után visszazökkentél az újságíró szerepbe. Feltetted a szokásos kérdéseket, hogy mire számítanak, hogy haladnak, mikor debütálnak és hasonló fontos kérdések. Elég körülményesen ment a dolog, mivel te csináltad velük az első interjút, nem volt még gyakorlatuk. Próbáltál türelmes maradni, de már semmi kedved nem volt ott lenni. Igaz, csak három lány volt ott, a három eddig nyilvánosságra hozott tag, de így is nehéz volt. Bae-nek dolga akadt, aminek valahol örült is, és így magadra hagyott. Írt egy cetlit, amit odacsúsztatott neked. „ Hívj, ha végeztél ;)” Mosolyra derült a szád ettől az apró kis üzenettől. Tabi ezt észrevette és kissé féltékenyen forgatta meg szemeit. Magadban örültél, hogy Tae foglalkozik veled és még Tabit is kiakasztottad kicsit.
Az interjú végén TOP átterelte a lányokat YG-hez, hogy beszámoljanak az első interjúról. Neked még rengeteg dolgod volt, hogy összeszedd az értelmes gondolatokat. Nem voltak buták a lányok, csak nem tudták, hogy kell nyilatkozni. Amíg rendezted a papírjaidat, Tabi eléd lépett és megállt.
- Lám-lám! Mit látnak szemeim? Csak nem az új cipődet vetted fel?
- Nem volt más, muszáj volt ezt felvennem. Elhiheted, hogy nem akartam ebben villogni.
- Nem baj, azért kaptad, hogy hordd. Ha már egyszer tegnap nem jöttél el, legalább dörgöld az orrom alá, hogy tudom, mi tetszik neked.
- Igen, valóban szép darab. Egyébként csak ma bontottam ki a csomagot, de ma is csak azért, mert átestem rajta. Amúgy nem szép dolog névtelen csomagot küldeni. A végén még ki találom dobni, mert bomba, vagy bármi.
- Te paranoiás vagy! – mosolygott.
Hmm… Mosolygott és te kezdtél el viccelődni. Kicsit olyan volt, mint régen. Mintha semmi nem történt volna, és minden tökéletes lenne köztetek. Egy kisebb veszekedés utáni kibékülés. De ez nem az volt. Nem voltatok együtt és ennyi. Nem volt mit tenni, nem voltál hajlandó félretenni a büszkeségedet.

- Nekem viszont mennem kell. Majd talán találkozunk. Vagy nem, még nem tudom. – vetted komolyra a figurát.
- Találkozunk! Ezt biztosra veszem.
Úgy mondta ezt, mintha tervelne valamit. Nem tulajdonítottál neki különösebb jelentőséget, mivel ezek csak üres szavak. Kimentél és írtál egy sms-t: „Ráérsz most?” Természetesen YB-nek küldted, aki rögtön válaszolt is rá. „A bejáratnál várlak, szépségem!:)”
Tárt karokkal várt, ahogy megígérte.  Megölelt és egy puszit nyomott az arcodra. Olyan volt, mintha épp randizgatnátok. Legalábbis így érezted. Elmentetek sétálni a parkba, ahol régen sétáltatok. Minden olyan volt, mint akkoriban. Mintha egy ördögi körforgásban élnél. Nem tudtad hova tenni, de most kicsit helyrejöttek a dolgok. A séta végén hazakísért Tae, ahogy mindig. Elköszönéskor kínos csend állt be. Lassan közeledett feléd, te pedig elfordítottad a fejedet, így egy puszi lett a tervezett csókból.
- Sajnálom, de nekem ez… nem megy.
- Semmi baj. Még mindig szereted, igaz?
Bólintottál.
- Annyira… szörnyű. Tudom, hogy nem helyes ez így, de jól érzem magam veled. Kihasználni viszont nem foglak. Szóval… ha azt mondod, ne találkozzunk többet, megértem.
- Jobb lesz, ha kicsit szüneteltetjük a dolgot, és majd keressük egymást, hogy mit is akarunk. Így jó lesz? – erőltetett magára egy mosolyt.  
- Köszönöm, – ölelted meg- jó lesz.


Bementél a házba, kisebb bűntudattal. Nem az első eset volt, hogy visszautasítottad. És nem is a második. Ha jobban belegondolunk, nem is a harmadik. Sokadik. És ő még mindig küzd érted, te meg olyat szeretsz, akinek nem vagy ennyire fontos. Igaz, te is úgy akarod, hogy ebből ne legyen nagy küzdés. Kiölöd belőle az összes reményt, amit az újrakezdésbe ölt. Ennek ellenére Tabi az, aki dalt írt, mikor véget vetettél a kapcsolatotoknak. Ő volt az, akinek képes voltál teljesen megnyílni, aki miatt szenvedtél. Érdekelt annyira, hogy még mindig, több hét után is agyalsz rajta. Kerülni akarod, de egyszerűen nem megy. Bármit tehetsz, az elmédben akkor sem hagy nyugtot. Elfelejtenéd, de az emlékek erősebbek. Bár elhatároztad, hogy nem érdekel, azért minden nap arra futsz, amikor teheted. Beiktattad lakását a nagy körödbe. Igen, ez már teljesen rajtad múlik, és így döntöttél. Akkor mégsem tudod elfelejteni?
Ezek a gondolatok suhantak végig a fejedben, míg átöltöztél és letusoltál. Utána nekiláttál a munkának, hogy eltereld a figyelmedet. Szépen összeszerkesztgetted a válaszokat és lassan kialakult az egész cikk. Összességében mindig hiteles információkat tettél közzé, bármennyire is bulvár a bulvár. Nem lettél volna képes mindenféle kamu híreket megetetni az emberekkel.
Pár kérdést Tabihoz intéztél, elvégre ő volt velük. A fő kérdés az volt, miért ő lett az, aki pátyolgatja az új lánykákat. Persze nem így fogalmaztad meg, de ez volt a lényeg. Igen, lényegében féltékeny voltál. Fél-té-keny. Úristen! Te most féltékeny vagy a volt barátodra? Nem is történt köztük semmi, akkor miért húztad fel magad? És ha történt is volna… már nem tartozik hozzád.
Már a két kávé sem segített, így inkább elmentél aludni. Azt hitted, a munka kiveri a fejedből a dolgokat, de tévedtél, így az alvás volt az egyetlen módja a felejtésnek. Álmodban viszont furcsa dolog történt veled. Táncoltál. Az orvosok azt mondták, már nem kéne erőltetned magad, és abba kéne hagynod, mert akár örökre tönkreteheted a bokádat. Műtétre pedig senkinek nincs szüksége. Nem csak úgy, poénból és szórakozásból táncoltál. A Big Bang koreográfiáját álmodtad meg a legújabb videoklipjükhöz. De nem ez volt a legdurvább. Igazából meglepődtél és kiakadtál, hogy azt álmodtad, Taeyang nézi a táncodat. Csak ő volt ott a csapatból. Mintha neki táncoltál volna, majd odamentél és egymás szájára tapadtatok. Simogatni kezdtétek egymást és mindezt csak az ébresztőóra csörgése törte meg.

- Mi a…?!
Igen, a saját álmodtól vert ki a víz. De mit is fogalmaznak meg az álmok? Vágyat? Félelmet? Vagy csak az agy szórakozik, és így dolgozza fel a megtörtént dolgokat? Ezek a kérdések még megválaszolatlanok maradtak, de kissé féltél önmagadtól, hiszen teljesen döntésképtelennek érezted magad. Szóval akkor ki is kell most neked? Tabi, akivel te szakítottál, majd mikor rendezni akartad a dolgot és a padlón voltál mindent a fejedhez vágott, de mindezek ellenére hiányzik és fontos neked, ráadásul teper is. Vagy Taeyang, akivel minden tökéletes volt, mikor együtt voltatok, majd szakítottál vele lényegében Tabi miatt és ő azóta is keres és vár rád. Na, akkor mi legyen? A biztos, tökéletes béke, boldogság és nyugalom, vagy a bizonytalan hevesség kell neked?

2012. április 25., szerda

20. Interjú


Már délután öt óra lehetett, mikor felhagytál a búslakodással, nem merengtél tovább. Egy szimpla, egyszerű napként zártad le azt a vasárnapot, amikor ugyan Tae-vel ébredtél, de minden normális volt. Fenntartani egy kapcsolatot nem egyszerű. Pláne nem egy jól működő kapcsolatot. Távkapcsolatot. Talán ez volt a baj köztetek Tabival.
Előkotortál valamit a hűtőből. Nem voltál éhes, de valamit enned kellett, nehogy rosszul légy. Egy joghurt pont megfelelő volt erre a célra. Ezután letusoltál és halál nyugodtsággal tértél nyugovóra. Nem gondolkoztál semmin, sikeresen megtisztítottad a fejedet, bár tudtad, hogy ez ideig-óráig működik.
- Nem jött el. Azt hittem, azért ott lesz. Tudom, hatalmas hülyeséget csináltam, de reménykedtem.
- Egy idióta voltál, de tisztában vagy vele és ez már haladás. Talán személyesen kéne felkeresned. Ma SoHee-vel sem beszéltek. Ki volt kapcsolva a telefonja.
- Seungri, annyira köszönöm. Holnap megkeresem. A munkahelyénél fogom várni. Muszáj lesz beszélnie velem.

Reggel felkeltél, és teljes békében kezdtél el készülődni. Szép lassan letusoltál, felöltöztél és ettél egy kis müzlit is. Időben voltál, de inkább elindultál, minthogy otthon ücsörögj. Kifelé menet átestél a csomagon, amit előző nap raktál oda. Szidtad magad, amiért ilyen szerencsétlen voltál. Összekapartad magad és beljebb vitted a dobozt. Óvatosan kinyitottad és elhűlve nézted a tartalmát. Egy gyönyörű cipő volt benne és egy levél.
„ Nagyon sajnálom, hogy meggondolatlanul mindent a fejedhez vágtam. Tudom, semmi nem igaz abból, amit gondoltam. Ostoba vagyok, amiért még csak egy pillanatra is megfordult a fejemben, hogy képes lennél ilyet tenni. Már nem sokat számít, de szeretnék beszélni veled. A parkkal szemben lévő étteremben várlak ma este nyolckor. Kérlek, gyere el. Szeretlek drágám. Tabi”
Nem hittél a szemednek. Tegnap nem érdekelt még a doboz, ma meg már nem volt aktuális. Tegnap még nem érdekelt volna, ma viszont annál is inkább. A nyugodtságot az izgatottság és a kétely vette át. Nem tudtad, hogy mit is akar mondani, bár sejtetted, hogy bocsánatkérésszerű lesz a dologban. Bár már mindegy, lemaradtál a tegnapról. Te nem akartad keresni, elvégre nem te bántottad meg.

Miután elrendezted magadban a dolgokat, elindultál a munkahelyedre. Alighogy beértél, a főnököd idegesen keresett.
- Hol voltál? – szegezte neked a kérdést.
- Otthon, csak nyolcra kellett jönnöm.
- Nem érdekel, fontos dolgod lesz. Interjút kell csinálnod egy nagyon jövő előtt álló együttessel. Fontos munka lesz, szóval kapd össze magad. Ha jól sikerül, megkapod a fizetésemelést, amit kértél, ha viszont elszúrod, repülsz innen. Értve vagyok?
- Persze, de hova kell mennem? ÉS kivel kell…
- Mindjárt leírom neked a címet. Viszont menj haza. Nem állíthatsz oda farmerben. Valami csinos ruhát vegyél fel. Indíts, igyekezz! – utasított határozottan.
- Rendben. Sietek. – mormogtad.
Kissé idegesen ugyan, de hazamentél. A főnököd lényegében leordította a fejedet, pedig semmi rosszat nem csináltál.
Otthon kipakoltad a fél szekrényedet. Nem kockáztattál a ceruzaszoknyával, nem akartál úgy járni, mint múltkor. Mivel ilyenkor kötelező a magas sarkú, nem volt más választásod, fel kellett venned azt, amit Tabitól kaptál, mivel a többi már kissé elnyűtt volt, ami pedig még szép állapotban volt eléggé megsínylette az esésedet, ugyanis kitörött a sarka. Egy fekete rövidnadrágot választottál fehér inggel. Ehhez tökéletesen passzolt a fekete cipő, amit kaptál. Igazából nem akartad felvenni, de nem volt más választásod.
Viszonylag gyorsan visszaértél a szerkesztőségbe, maximum egy órába telt. Megkaptad a címet és elindultál. Most nem kellett tartanod a többi újságírótól, ugyanis csak a tiéd voltak a sztárok. Nem tudtad pontosan, hogy kivel kell interjút készítened, a főnököd ugyanis nem hallgatott meg. A cím ismerős volt, de nem tudtad honnan. Ahogy közeledtél, felismerted a környéket. A YG próbaterme felé vetted az irányt. Gondoltad, hogy ebből nem jöhetsz ki jól, Tabi ugyanis sokat van itt. Szerencsére jó nagy a YG-épület, így talán nem fogtok összefutni. Da mi van, ha velük kell interjút csinálnod?
Lassan haladtál a próbatermek felé, mintha az akasztásodra készültél volna.
- Bae! Szia! – ölelted meg mosolyogva.
- Szia szépség! Mit keresel te itt? – mosolygott vissza viszonozva az ölelést.
- Interjút kell csinálnom valakivel, csak nem tudom, kivel. Ráadásul fogalmam sincs, hogy merre kell mennem ehhez a teremhez.
- Nem tudod, hogy kivel kell interjút csinálnod? – csodálkozott- Az jó lehet.
- Nem annyira. –vigyorogtál zavartan- A főnököm idegbeteg volt és képtelen volt végighallgatni.
- Na, gyere. Segítek megkeresni, jó?
- Ez annyira gáz.
- Mi?
- Annyira elveszett vagyok, mikor találkozunk. Mindig te húzol ki a pácból. Már kellemetlen. – sütötted le szemeidet.
- Dehogy. Örülök, hogy terelgethetlek báránykám. – nyomott egy puszit arcodra.
- Ez remek, legalább te élvezed. Viszont mennem kéne. Akkor segítesz?
- Persze. – mondta, majd átkarolt.
Olyan volt, mintha megint együtt lettetek volna. Bájcsevej, ölelések, apró puszik. Ráadásul átölelt és nálad is aludt. Az addig oké, hogy nem volt semmi köztetek, de mégiscsak furcsa, hiszen nem rokonod. Érdekes érzések kavarogtak benned. Nem feltétlenül rossz, vagy jó, csupán kissé furcsa, talán még kellemetlen is. Elég hamar megszoktad, hogy így mászkáltok az épületben. Valamelyest örültél, hiszen nem kellett egyedül bolyongnod, mint egy elveszett kislánynak a bevásárlóközpontban.
Megint YB-hez húzott jobban a szíved. Persze csak azért, mert vele voltál. Mikor elgondolkoztál, először mindig Tabi jutott eszedbe. Bár nem rajtad múlt a dolog, azért remélted, hogy nem fogtok összefutni. Igen, megbántott és ezzel akár vissza is vághattál volna neki, de nem akartál. Nem voltál a bosszú híve.
Megérkeztetek a terembe. Taeyang bekísért és elállt a szavad. Lefagytál és meredten bámultál az együttesre.

2012. április 24., kedd

19. Zavar


Tabi szótlanul állt. Megrökönyödött. Képtelen volt mozdulni, mikor épp most taszított el valakit maga mellől, akiért odavan. Tény, a szerelem nem egyszerű és sokszor fáj, de egyikőtök sem hitte volna, hogy ennyire. Lehajtott fejjel tett egy kört a klub körül. Képtelen volt most visszamenni a társaságba, de félt utánad menni. Aggódott érted. Amióta vége, folyton kételyek közt volt és mikor biztos volt valamiben, és le tudta volna zárni a dolgot, kiderült, hogy semmi sem úgy volt, ahogyan elképzelte. Lehet azzal takarózni, hogy csak egy pillanatra látott, féltékeny volt és ivott is, de ha így volt, nem kellett volna rögtön minden hülyeséget a fejedhez vágnia.

„Az fáj a legjobban, hogy csalódott bennem. Legalábbis ezt mondta, de persze én csalódtam benne. Képes volt elhinni rólam azt, hogy egyik pasitól a másikig mindenkire rámászok és mindenkivel kikezdek. Hogy lehetett ilyen? Annyi év ismeretség után… Ráadásul, ennyire még senkit nem szerettem, mint őt. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért olyan ményen érintett ez a dolog, mint még soha.” – gondolkoztál hazafelé menet.

- ______! – hallottad a távolból.
- Bae? – fordultál meg.
- Ugye nincs semmi baj? Láttam, hogy mi történt és nem akartalak egyedül hagyni. Most nem.
Szorosan megölelted. Jól esett a közelsége, ráadásul még nem is tudtad igazán megköszönni, hogy lekapcsolta Shuyát.
- Köszönöm. –motyogtad a mellkasába.
- Nyugodj meg, kérlek! Gyűlölöm nézni, ahogy szenvedsz. Csak egy apró mosolyt kérek.
Eleresztettél egy halvány mosolyt válaszul. Jó volt tudni, hogy ő törődik veled, pedig tudja, hogy milyen nehéz most veled. Viszont azt is átérzi, hogy neked milyen rossz lehet és melletted áll. Ez annyira fontos volt ott és akkor, hogy nem tudtad kontrollálni magad.
- Hazakísérlek, jó?
- Persze. Tae!
- Igen?
- Köszönöm.
- Ugyan mit?
- Hogy itt vagy, hogy mellettem állsz. Annyira sokat jelent ez nekem. Most főleg.
- Tudod, hogy mindig itt leszek neked. Mikor köztünk vége lett, akkor is mondtam neked, hogy nem kell utálnunk egymást.
- Tudom, de nem hittem volna, hogy tényleg komolyan gondolod.
Közben hazaértetek és nagy nehezen kinyitottad az ajtót. Az idegességtől, félelemtől és minden mástól remegő kezeddel alig találtál bele a kulcslyukba. Taeyang bekísért, megvárta, amíg átöltözöl, és kicsit megnyugszol. Az otthoni környezet jó hatással volt rád. Végig némán nézett, nem akart zavarni, csupán tudni akarta, hogy minden rendben lesz-e. Menni készült, hiszen a hűtőben turkáltál nasit kutatva.
- Ugye nem mész? – néztél rá értetlenül és kissé kétségbeesve.
- Nem akarok zavarni.
- Ne viccelj! Neked keresek kaját, gondoltam… - lesütötted a szemedet- Mindegy nem lényeg. Hülye ötlet volt.
- Mi volt hülye ötlet? – csóváltad a fejed- Na, ki vele!
- Gondoltam, maradhatnál éjszakára. De hülye ötlet volt, ne haragudj.
- Tényleg ezt szeretnéd? – nyílt tágra a szeme.
- I-igen. – jöttél zavarba.
- Megint elpirultál. –mosolygott- Pont, mint régen. – ölelt meg.
- Akkor maradsz?- bújtál hozzá.
- Ha szeretnéd.
- Szeretném. Köszönöm.
Kerestetek valami kaját, és a tv előtt nasiztatok egy kicsit, amíg el nem nyomott az álom mindkettőtöket. Mellkasára dőlve aludtál el. Előtte rengeteget beszéltetek és mindent megtudott rólad. Elmondtál neki mindent, azt is, hogy megfordult a fejedben aznap, a teraszon, hogy ő lenne a tökéletes. Már tudja, hogy szereted Tabit, de a tény, hogy ő sem közömbös számodra kissé megingatta. Eddig biztos volt benne, hogy egy támaszra van szükséged, aki óv és véd, ergo egy barát számodra. Viszont most… most ismét felcsillantottad neki a reményt. Már bizakodni kezdett, hátha megint lehet köztetek valami.
Reggel a csengőre keltetek. Amint ráeszméltél, hogy kin aludtál és mi is történt az este, hirtelen felpattantál és az ajtóhoz rohantál.
- Jó napot! Csomagot hoztam egy bizonyos __________ számára.
- Igen, én vagyok.
- Itt írja alá! … Köszönöm, viszlát!
Egy csomag. Csak leraktad az ajtó mellé, épp azt próbáltad megmagyarázni magadnak, hogy miért aludtál Yong Bae-vel. Először bemesélted magadnak, hogy csak az ital miatt, aztán ráfogtad arra, ami Tabival történt a klubban, de összességében nem tudtál elfogadható választ találni, csak egyet: valamit érzel iránta. Hogy ez még benned maradt, vagy már ismét érzed, azt nem tudod, de nem közömbös számodra.  Nem tudtad hova tenni, mert Tabit most egyszerre imádtad és utáltad. Imádtad, hiszen szereted, rettentő fontos számodra és képtelen vagy nélküle létezni, viszont utáltad, amiért veszekedtetek, és amiért valótlant állított. Nem is ismer igazán, ha ez megfordult a fejében. Sok mindent rá lehet fogni az alkoholra, de ezt nem. Ez ahhoz túl komoly és hidegvérrel vágta hozzád a sok rágalmat.
- Jó reggel! – nyújtózott hatalmas ásítás kíséretében Bae.
- Neked is. Figyelj, sajnálom, hogy marasztaltalak, és hogy a terhedre vagyok.
- Nem vagy a terhemre, de megbántad? Csak itt aludtam, nem volt semmi köztünk.
- Nem tudom hova tenni ezt az egészet. Ne haragudj, de össze vagyok zavarodva. Teljesen.
- Ugyan. Most inkább elmegyek, jó?
- Ühm. – bólintottál alig észrevehetően.
Elköszönésképpen egy puszit nyomtál az arcára és megölelted. Kimentél az erkélyre egy borospohárral a kezedben és nézted, ahogy éled a város. Ahogy az édesanya kézen fogja gyermekét és így sétálnak a parkban. Ahogy a madarak énekelnek, vagy ahogy a kutyák futnak. Olyan egyszerűnek tűnik, nem igaz? Akkor neked miért olyan nehéz?
Rengeteg kérdés volt benned. Szép lassan kortyolgattál a poharadból, és lassan a reggelből délután lett. Nem volt étvágyad és fáradt sem voltál, csak nyúzott. Bőven elég volt az is, de nem hitted volna, hogy ennyire meg tud viselni egy kapcsolat. Régen ezt csak ’holmi pasi-ügy’-nek tituláltad, és a fejedben leghátra tetted, a kispolcra, annyira izgatott a dolog. Erre… egy ilyen ’piti’ dolog miatt készültél ki teljesen. A sors furcsa fintora.


„Úgy tűnik, nem jön el. Egy óra várakozás után fölösleges reménykednem, ezek csak hiú ábrándok. Nem is értettem, hogy egy olyan csodálatos nő, mint ő, hogy állhatott le egy ilyen szánalmas alakkal. És az egész, ami köztünk volt, nem más, mint utópia. A valóság teljességgel meghaladta és túlszárnyalta az elképzeléseimet. Talán ezért is volt olyan nehéz őt…elengedni. Nem, képtelen vagyok elengedni. Egy idióta barom vagyok, és elcsesztem. Az emberek hibáznak, hiszen nem vagyunk tökéletesek, de amiket hozzávágtam… Iszonyúan bánom az egész tegnap estét. Vagyis… nem teljesen. A mosolya, mikor YB-vel volt, felülmúlhatatlan. Vajon mellettem is ilyen felszabadult és ragyogó volt?”

2012. április 23., hétfő

18. Megváltoztál


- Minden rendben van TOP? –kérdezte Taeyang.
- Persze, nem történt semmi.
- Hiszek neked. De most elmegyek kicsit. Muszáj magamba szívnom a szöuli levegőt.
Nem tudtad levakarni magadról Shuyát, olyan volt, mint egy akaratos ex.  Mindenhova követett, a nyakadba lihegett és erőszakos volt. Sem rád, sem SoHee-re nem hallgatott és nem érdekelte semmi. Barátnőd tudta, hogy a Big Banges fiúk már a VIP-részen buliznak, így arra vetted az irányt. Gyorsan beslisszoltatok a biztonságiak mögött, hiszen nem volt belépőtök.
- Nem lesz baj? – kuncogtad.
- Dehogy, csak fogd be és gyere! – kacsintott.
Nem tudtad elképzelni hogyan, de Shuya még oda is utánatok ment. Elképesztő, hogy mit meg nem tett érted, vagy csak a testedért. Bármi is vezérelte, biztos nem a puszta szeretet. SoHee egy pillanatra magadra hagyott, amíg elment a mosdóba és bár kérte, hogy te is menj, te el akartad intézni a zaklatódat. Gondoltad, majd jól kiosztod, hiszen kezdtél kijózanodni és fel is bátorodtál kicsit. Hiba volt. Falhoz nyomott és megcsókolt. Vadul harapdálta a szádat és nyelvét lenyomta a torkodon. Szörnyű volt, de nem tudtál mit tenni, csapdába kerültél. Próbáltad eltolni, de nem ment. Kétségbeesett szemekkel kerestél valakit, aki a segítségedre siethet. Percekig senki nem jött, aztán hirtelen kinyílt a terasz ajtó és Tae lépett be rajta. Látszólag kimerült és nyúzott volt. Nem is figyelt fel rátok egészen addig, míg ismét el nem kezdted ütögetni Shuyát. A hangos nyögéseket és erőlködést nem lehetett nem észrevenni, így felétek fordult.
- Mi a... __________? – odarohant, letépte rólad támadódat és egy hatalmasat behúzott neki- Tűnj el innen te szemétláda.
- A csajod nem ezt mondta az éjjel. – ült ki kéjes mosoly arcára.
- Takarodj! – ütötte meg ismét, majd elment Shuya.
- Köszönöm. – ölelted meg könnyes szemekkel.
- De hát mi történt?
- Egész este követett, többször is rám mászott és nem tudtam mit tenni. De, örülök, hogy itt vagy. Nagyon köszönöm. – egy puszit nyomtál az arcára.
- Hiányoztál. – ölelt meg- Kijössz velem a teraszra? Jót tenne.
- Igen, persze.
Ott és akkor ismét elindult benned valami. Tudtad, hogy Tae az, aki mindig is szeretett. Már tudtad, hiszen elmondta neked, mikor már késő volt. Furcsa lánynak tartottad magad, mindig ahhoz vonzódtál, aki megmentett. Utáltál védtelen és kiszolgáltatott lenni, de mikor szükséged volt a segítségre Bae mindig ott volt. Például mikor a táncpróbán kiment a bokád. Igaz, akkor YG hívta be Tabi és rögtön rohant utánad a kórházba, de mégis. A sors akarta így?
- Te reszketsz.
- Ugyan, túlélem.
- Ne viccelj, gyere ide. – mosolygott.
Azaz édes mosoly, amit régen annyira imádtál benne. Feltörtek az emlékek. Mikor még otthon laktál és csak meg akart lepni. A romantika és a hevesség egyben. Az, hogy ő most is itt volt veled, mikor kikészültél. Minden mellette szólt. Odabújtál hozzá, úgy, mint régen. Így tudott a legjobban felmelegíteni.
- ______! Már mindenhol kerestelek.
- So-SoHee! Ne haragudj, csak kijöttem. Végre megszabadultam Shuyától.
- Taeyang? Mit keresel te itt? Neked a többiekkel kéne bent lenned.
- A többiekkel? Itt van mindenki? Miért nem mondtad el?
- Mit kellett volna mondanom? Hogy itt a két voltbarátod meg még pár srác? Inkább veled maradtam, mert tudtam, jobb lesz így, de már mindegy. – azzal elvonult.
- Riri drágám! Tudunk beszélni négyszemközt?
- Ajj-ajj válság van az asszonnyal? – nevetett GD.
- Haha nagyon vicces. Persze megyek.
- Papucs! – bökte meg műmosollyal Tabi.
…
- Mi az SoHee? Baj van?
- Taeyang és _____.
- Mi van velük?
- A teraszon vannak édes-kettesben. Kezdem azt hinni, hogy tényleg elfelejtette Tabit. Figyelj, én már nem tudom, mi folyik köztük. Eddig értettem, de úgy tűnik mégsem. Szóval lehet, hogy Tabit nem kéne tovább hitegetni, mert csak nagyobbat csalódik. Nem tudom mit kéne tennünk, de én innentől kezdve nem tudok beleavatkozni.
- Nyugodj meg! Szerintem épp ideje kiszállnunk az életükből. Majd megoldják úgy, ahogy jónak látják. Valószínűleg nem fog mindenkinek tetszeni és valaki szenvedni fog, de ez az élet rendje. Gyere be, majd jönnek, ha akarnak és minden kiderül. – fogta kézen kedvesét és visszamentek a többiekhez.
- Szerintem jobb lesz, ha kicsit egyedül leszek. Szívok egy kis friss levegőt, vagy ilyesmi… - indult el Tabi.
- Tabi inkább…- kezdett bele SoHee, de Riri megbökte- Semmi, menj csak. De hűvös van, vigyázz. –erőltetett magára egy mosolyt.
- Amureotji ahneun cheok, useoya hanayona, amureotji ahneun cheok…
Tabinak folyton ez a dal járt a fejében. Nem csoda, hiszen te juttattad eszébe, és bármi is történt neki csak te voltál fontos. Te jelentetted neki a mindent.
Lassan a terasz felé vette az irányt, nem hitte volna, hogy belétek ütközik.
- Elnézést. – hajtottad le fejedet.
- Ugyan én kérek el… ______?
- Tabi?!
Lefagytatok. Ott álltatok egymással szemben annyi idő után, de nem tudtatok hirtelen mit mondani a másiknak. Annyi kérdésed és mondani valód lett volna neki.
- Magatokra hagylak. – tűnt el Taeyang.
Fel sem tűnt, hogy ott volt. Igen, fél perccel ezelőtt még ő jelentette neked a megnyugvást, de ez akkor volt. Igazából sosem gondoltál rá úgy, mint Tabira. Továbbra is csak álltatok és néztétek egymást. Elvesztél gyönyörű szemeiben, miközben tieid könnyel teltek meg. Szomorúságtól, örömtől és fájdalomtól tudtál volna egyszerre sírni, de inkább csak elfordultál és erőt vettél magadon. Erre Tabi csak még közelebb lépett hozzád. Nem szóltatok semmit, még mindig csak némán álltatok. A némaság akkor a legelviselhetetlenebb, ha lenne mit mondanod, de nem mered.
- Miért vele voltál itt? –törte meg a csendet- Pár perce még más szájában voltál. Azt hittem, ennél több tisztesség és becsület van benned. Ráadásul mindezt azzal, aki leadta a drótot a sajtónak. Utána pedig az ex-barátoddal, akit úgy igazán sosem szerettél. Csalódtam benned. Már nem az vagy, akinek hittelek.
Kemény szavak voltak ezek, pláne, hogy fogalma sem volt az egészről. Inkább elfordultál és visszamentél a teraszra. Könnyes szemekkel ugyan, de legalább nem előtte sírtál.
- Szóval rámászott? Megint? Nem hiszem el, hogy ott hagytam és még le is hordtam. Idióta vagyok. –fakadt ki SoHee.
- Ugyan kicsim, nem tudtad. – nyomott egy puszit arcára Riri.
- Nem tudom, most mi fog történni, kettesben hagytam őket. – törte meg a drámai pillanatot Tae.
- Nem hiszem el. Ez a csaj kikészít. Először annak a patkánnyal nyalták-falták egymást, aztán meg veled volt a teraszon. Nem is értem. Azt hittem ennél több kell, hogy elfelejtsen. – tért vissza Tabi.
- Tessék? Shuya egész este zaklatta és nem tudta levakarni magáról. Mikor egyedül hagytam, megint rámászott és YB szedte le róla, ezért volt vele. – üvöltötte SoHee- Tudom, megígértem, hogy kimaradok ebből, de képtelen vagyok. Hogy lehettél ekkora idióta Choi Seunghyun?
- Azonnal utána kell mennem.
Olyan gyorsan futott a terasz felé, ahogy csak tudott. Te már épp a lépcsőn mentél lefelé, hogy végre hazaérj és vége legyen ennek a szörnyű napnak. Már a kijáratnál voltál, mikor végre megpillantott Tabi. A nevedet kiáltotta, mire hátranéztél, de továbbmentél. A klub előtt tudott csak utolérni.
- Mit akarsz még? Rúgj belém! Mondd, hogy egy szajha vagyok! Tessék, ki vele! Alázz meg még jobban! Ameddig még lehet. – ordítottad sírva.
Magához húzott és megölelt, de te ellökted magadtól.
- Tűnj el! Látni sem akarlak. Azt hittem hibáztam, de nem. Úgy tűnik te sosem ismertél, ha képes voltál elhinni rólam azt, amit az előbb a fejemhez vágtál. Vagy lehet, hogy csak megváltoztál. Nem tudom, de már nem is érdekel.
Megfordultál és menni készültél, de megragadta a kezedet. Egy erős, határozott mozdulattal kirántottad csuklódat a szorításból és hazaindultál. Tabi csak állt és nézte, ahogy eltűnsz a sötét éjszakában.  Először még látott, majd csak a tűsarkúd kopogását hallotta. Így sétáltál ki az életéből, talán örökre.

2012. április 22., vasárnap

17. Act like nothing's wrong


A srácok akcióba lendültek és mindent megtettek, hogy Tabi és Te újra egy párt alkossatok, amilyen hamar lehetséges. Sokat beszéltél Taeyanggal, ami meglepett, de tudtad, hogy benne megbízhatsz, így kitártad előtte a szívedet. Elmondtad, mennyit szenvedtél és azt is, hogy milyen nehéz volt. Igen, múlt időben. Mindent elmondtál neki, kivéve azt, hogy még mindig nem vagy túl rajta. Ezt az egyet csak SoHee tudta.
- Na, mit tudtál meg Taeyang? – kérdezte Riri.
- Szóval. Nagyon szenvedett és hiányzott neki. Nehéz volt és otthon poshadt.
- De ez már a múlt. – szólt közbe TOP.
- Te végig itt voltál? – szólt Dae.
Tabi csak bólintott.
- Tudom, hogy jót akartok srácok, de ez már veszett ügy. Nem érdeklem már. Én még mindig őrülten szeretem, de nincs mit tenni. Már nincs.
- Hé, haver,ne mondd ezt! Biztosan szeret még. – próbálkozott Ji.
- Ha még így is van, innentől az én dolgom. – erőltetett magára egy mosolyt Tabi.
Már ki tudtál kicsit mozdulni és kiszakadtál a mindennapok körforgásából. Nem csak otthon és a munkahelyeden voltál, elmentél kocogni, hogy a lábad visszanyerje fittségét. Pár nappal később, már táncolni is mertél, bárhogy is tiltotta az orvos, semmi nem tartott vissza. Talán az is közrejátszott, hogy Shuya volt az ominózus orvos. Nem érdekelt, hiszen évek óta csak a zene és a mozgás együttes ereje segített át a nehéz időkön. Mikor veszekedtél a szüleiddel, mikor kudarcot vallottál, mikor szenvedtél a tánc volt az, ami mindig ott volt.
Lassan eljött az utolsó koncert napja. SoHee folyamatosan csak erről áradozott. Izgatott volt, hogy annyi idő után nem csak hallhatja, de láthatja is szerelmét. Kissé az agyadra ment már, de megértetted őt, hiszen te is hasonlóképpen éreztél volna. Sőt, valójában most is így érezted magad. Tudtad, hogy ezzel feltéped majd a régi, épphogy beforrt sebeket, de megígérted a barátnődnek és téged is érdekelt. SoHee ovis viselkedése láttán tudtad, hogy neki Seungri lesz az igazi. Még sosem volt ilyen és az apróbb viták dacára továbbra is töretlenül imádták egymást. SoHee volt olyan kitartó, hogy türelmesen vár barátjára itthon, míg ő valóra váltja álmát. Megint magadon gondolkoztál és bűntudatod lett. Te miért nem voltál képes várni? SoHeenek sem lehet sétagalopp, de mégis túlélte és nem is nyavalygott, neked meg minden kis hülyeségen sírt a szád.
Megbeszéltétek, hogy nálatok nézitek a koncertet, mert kényelmesebben elfértek. A koncert előtt volt egy kisebb ismertető a srácok életértől, amit ti csak hallgattatok. Kaját csináltatok, üdítőt és nasit pakoltatok az asztalra. Olyan volt, mintha egy extrasírós filmhez készültetek volna. Tudtad, hogy SoHee már Riri első mondatánál krokodilkönnyekben fogja eláztatni az egész lakást, szóval jó helyen volt az a százas csomag zsebkendő a kisasztalon.
Végre elkezdődött a várva-várt koncert. Kényelembe helyzetétek magatokat és belekortyoltatok az édes vörösborba. Minden számot ismertetek már és egy-egy pörgősebbnél  –valószínűleg a bor hatására- táncolni és énekelni kezdetek, mint két gimis csitri.
A Big Bang szóló számai következtek. Daesung kezdte a sort. Angyalként repkedett a rajongói fölött, miközben lelket simogató hangjával kényeztette a hallgatóságot. Ez után egy GD-TOP híres-neves dala, a Knock out. A klipből ismert táncos lányok és a kétkerekű csodajárgány sem maradhatott el. Mikor megláttad a néhai barátodat, szíved hevesebben vert. Mintha egy rajongó találkozna bálványával. Visszatartottad azt a pár kicsordulni készülő könnycseppet, miközben SoHee szabályosan bömbölt. A két órás koncert alatt legalább tízszer kapott sírógörcsöt. Taeyang eszméletlen teste, tánctudása és énekhangja nyugtatta le kicsit a kedélyeket, mikor is mind a ketten kisebb nyálcsorgatásban törtetek ki.
- El sem hiszem, hogy ez a pasi a tiéd volt. – tátotta a száját SoHee.
- Csajszi! Ezt nem igazán kéne, mit szól majd Riri? – bökted meg kicsit mámorosan.
- Amit nem tud, az nem fáj. Egyébként is hűséget fogadtam, nem vakságot. – kacsintott.
A következő fellépő Seungri volt, amitől ismét egy sírógörcs tört barátnődre. Te csak mosolyogva nyújtottál neki egy zsepit és megsimogattad a vállát. Tudtad, hogy ezek örömkönnyek, így kicsit sem aggódtál érte. Két napon belül újra együtt lesznek, és jobban imádják majd egymást, mint eddig. GD egy bulizós számmal szúrta ki a fanok szemét, akik majd’ megvadultak az előadástól és GD szűk, szakadt nadrágjától, amiben utcalányokat megszégyenítő módon kellette magát.
- Az utolsó szólóprodukciót pedig TOP előadásában élvezhetjük. Egy eddig még sosem hallott, vadonatúj számmal készült ma nekünk, melyet itt írt Japánban. Eredetileg Ji Eun lett volna segítségére, de ő ma sajnos nem lehet itt velünk. Fogadjátok kitörő lelkesedéssel tehát TOP-t! – hallottad a konferálást.
Kicsit szíven ütött, mikor meghallottad a ’TOP’ nevet, de már hozzászoktál, hiszen lassan két teljes órája csak őt nézed. Először még csak a hatalmas rajongótábort láttad és az ujjongó tömeg hangját hallottad.(http://www.youtube.com/watch?v=Fk8kn3aoSB0)
Végül elindult a zene és az előadó is hamarosan megjelent a színpadon. Nagyon dallamos és fülbemászó volt, majd Tabi egy kezdőmondattal törte meg a zenét. ’Elszánt.’ Amint meghallottad a szöveget, nem bírtad tovább, Niagaraként ömlő könnyeiddel sem tudtál tovább küszködni, így elsírtad magad. Arcodat kezedbe temetted. Nem tudtad mit kéne tenned. Még sosem hallottál tőle ilyen érzelmes dalt. Tudtad, hogy neked szól és te sem tudtál mit kezdeni az érzéssel. Minden úgy volt, ahogy Tabi énekelte. Nem keresett, te próbáltad kitörölni az emlékeket, de mindhiába. A végén már nem próbálkoztál, elfogadtad, hogy ez az egész már több, mint azt te valaha is gondoltad. Túlnőtt rajtad. A rajongók csak ujjongtak és tapsoltak. Nem tudták, hogy ez nem csak egy egyszerű dal. De te tudtad és érezted. Tabi ott és akkor mindenét kiadta a közönségnek. Látszólag tetszett nekik. Ez örömmel töltötte el őt, és valahol megkönnyebbült, hogy végigcsinálta ezt az egészet.
A dal után kimentél az erkélyre, képtelen voltál tovább nézni. SoHee utánad indult, hogy megnézze, mi van veled, de te csak visszafordultál és kezeddel jelezted, minden rendben, maradjon nyugodtan. Csak álltál az erkélyen. Egyedül. A kivilágított Szöult nézted és fejedben Tabi mondatai kavarogtak. Az egész dal és a szöveg a fejedben keringett, hangja a füledben csengett, megtört látványát pedig bármelyik pillanatban fel tudtad volna idézni. Ő is szörnyen volt, ahogy Tae mondta. Nehéz volt ezt elhinni, mert te csak az erős és kitartó Tabit ismerted. Igaz, veled sokszor volt gyengéd, de sebezhető soha. Te lettél volna az egyetlen, aki képes volt megtörni ezt a fantasztikus embert? Te tudtál neki akkora fájdalmat okozni, mely hatására a rajongóinak és az egész világnak megadta magát? Az lehetetlen.
A koncert végéig be sem merészkedtél a szobába. Az erkélyen érezted magad biztonságban. Beleszippantottál a nyári éjjeli levegőbe, néha kicsit túlságosan is kihajoltál a korláton kívülre, de nem volt félelmed. Úgy érezted, innentől kezdve már nincs mit veszítened.
A koncert végén SoHee utánad sietett.
- Ne haragudj, csak ott volt Riri és nekem nem volt szívem…
- Semmi baj. – szakítottad meg egy öleléssel.
Újra a sírás határára kerültél, de most nem hagytad, hogy gyengének tűnj, inkább magadban tartottad.
- Szombaton elmegyünk bulizni! Csak te és én. Mit szólsz?
- De szombaton jön meg Riri, nem akarsz vele lenni?
- Valószínűleg hulla fáradt lesz és meg fogja érteni.
- Köszönöm, SoHee, imádlak!
Hamar eltelt az a két nap. Bár éjszakáid álmatlanul és forgolódással teltek, mégis alig vártad a szombatot. Végre kimozdulsz kicsit, úgy igazából és bulizol egy hatalmasat. Pasik nélkül, egy jó kis csajos este, mint régen.
SoHee szokás szerint hamar talált valamit, neki sosem volt probléma, hogy mit vegyen fel. Mindig feltalálta magát, amiért nagyon irigyelted. Segített készülődni és közben megittatok pár felest, hogy meglegyen a jó alaphangulat.
- Nem… tudom…hogy… mit…vegyek…fel. – hajigáltad ki a ruháidat a szekrényből egyenesen barátnődre.
- Nyugi már! Csigavér. Lássuk csak. Mit szólnál ehhez a ruhához? – emelt fel egy rövid kéket.
- Nem. Azt régen vettem, már bele sem férnék.
- Egy próbát megér.
- De..
- Indíts!
Mintha anya veszekedne a lányával. Elküldtek átöltözni, nevetséges, nem? Szófogadóan bementél a fürdőbe, felvetted a ruhát és nézegetted magad egy darabig a tükörben.
- Kész vagy már? Vagy közben beleestél a wc-be? –viccelődött SoHee.
- Idióta! – jöttél ki nevetve.
- Ejha! Fantasztikusan áll. Ebbe kell jönnöd! Ez parancs.
- Értettem őrmester! – tisztelegtél.
Most először nevettél igazán, szívből, mióta Tabival vége lett.
Elindultatok egy klubba. Ez most nem a szokásos kis klubocska volt, hanem egy felkapott, ismert hely Szöul szívében. Mivel már elég régóta dolgoztál az újságnál, munkádból adódóan gyorsabban bejutottatok, mint egy átlagember. Bementetek, iszogattatok kicsit, majd egy pörgősebb számnál a táncparkett közepéig nyomultatok és eszeveszett módon őrjöngtetek. Egy lassú szám következett. Kisvártatva rájöttél, hogy ez bizony egy Big Bang szám. Kértél még egy felest a pultnál és ittál egyet az idióta hibádra. Addig-addig iszogattál, míg már nem igazán voltál szomjas. Természetesen tudtál magadról, bár kinőttél abból, hogy holtrészegen fetrengj egy buliban. Csupán kicsit jobban érezted magad, és felszabadultabb voltál a kelleténél. Rövidesen ráeszmélt SoHee, hogy otthagytad a parketten, így visszaráncigált egy újabb vad táncra.
Hirtelen idegen csípő riszálását érezted a fenekednél. Megfordultál és megpillantottad a gimis évfolyamtársadat, a volt orvosodat és egy idiótát. Mind ezt egy személyben. Természetesen Shuya volt a szerencsés, aki valahogy mindig, mindenhol rád talált. Ideges lettél, hogy sosem hogy nyugtot, így hátrálni kezdtél, de megragadta a kezedet és ajkaidra tapadt. Ütögetni kezdted a vállát és próbáltál távolodni tőle, de nem hagyta. Egy darabig erőlködtél még, de erősebb volt és az alkohol gyengített.
Ebben a pillanatban az ünnepelt Big Bang lépett be a klubba. Seungri és SoHee végre ismét egymás karjaiba omolhattak, mint valami nyálas, túlbecsült amerikai filmben. Daesung meglátott téged Shuyával, próbálta Tabi szemeit a másik irányba terelni, nehogy meglásson.
- Nézd Tabi! Ott a VIP rész, menjünk fel oda!
- Nem akarok, eddig is kevesen voltunk, legalább most legyek társasában.
- Naa, de én fel akarok menni! Menj csak a többiekkel, én majd utánatok megyek, ha lesz kedvem. Jó nekem egyedül is!
Abban a pillanatban meglátott benneteket. Mozdulni sem bírt, annyira meglepődött. Ennyire sikerült volna elfelejtened? Ráadásul tudta, hogy ki ő. Shuya. Gyűlölte azt a patkányt, de mikor felment a VIP részre, úgy színészkedett, mintha semmi baj nem lenne.

2012. április 20., péntek

16. Nyári kaland

- Mi az? Ne húzd az idegeimet. Még egy dalt is írnom kell a záró-koncertre.
- Jó.. szóval nem tudom, hogy hallottad-e már, de az újságok címlapján vagy.
- Nem csoda, hiszen turnézunk. – lett nyugodt a hangja.
- Ez igaz, de nem ettől hangos a média.
- Akkor?
- A címlap sztori: TOP titkos barátnője.
- Kitálaltál? Nem hiszem el, megbeszéltük…
- Nem, Tabi én nem. Csak.. Olyasvalaki tudta meg, akinek nem kellett volna. Én annyira sajnálom. Megint olyanban bíztam, akiben nem kellett volna.
- Ki volt az a szemét?
- Az orvosom. Egy suliba jártunk régen. Shuya…
- Aki csak úgy letámadott? Ezek után hogy tudtál megbízni benne? Hogy lehettél ilyen naiv?
- Tudom, idióta voltam, de így is sírtam már eleget. Sajnálom, ami történt, de nem fog kiderülni, hogy ki is vagyok. Annyira hiányzol, hogy muszáj volt valakivel beszélnem rólad. SoHee is hiányolja Ririt, vele nem beszélhetek annyit erről, mert nem akarok folyton sírni utánad. Tudom, marha sok dolgod van és ez az életed, amit meg is értek, de úgy látom, nincs elég időnk egymásra. Vagyis, neked nekem. Szeretlek, de képtelen vagyok többet szenvedni. A titkolózás és a hiányod már-már elviselhetetlen.
- Kérlek ne! Én nem ezért mondtam, csak feszült vagyok. Meg kell írnom egy dalt és reménytelen. Nincs ihletem, de sajnálom, nem akartam rajtad levezetni a dolgot. Tudom, hogy barom vagyok, és kevés időm van rád, de csak rád gondolok. - csuklott el a hangja.
Sírni kezdtél, de csak halkan. Szíved majd megszakadt, hogy ezt mondtad, de tudtad, jobb lesz nektek, ha külön mentek. Soha nem akartál fájdalmat okozni neki, de így ő sem tudott úgy koncentrálni a dolgokra, ahogy kéne és neked is fájt ez az egész és utáltad a helyzetet. Nehéz volt nélküle és szörnyű volt látni, ahogy külföldön körbeugrálják a nők. Féltékeny voltál, de csak mert imádtad. Teljes szívedből.
Az elkövetkező napokban teljesen magadba roskadtál és kissé elhanyagoltad magad. Nem érdekelt, hogy áll a hajad, sem a lepattogzott körmöd és a száraz bőröd sem. Naphosszat ültél a TV előtt, szüntelen nyáladzós filmet nézve. Sírtál. Folyton sírtál, amíg el nem fogyott a könnyed. Utána már csak a piros, bedagadt, sírástól fájó szemeid jelezték problémádat, na meg persze a komor arcod. Minden Tabira emlékeztetett, így hamar arra az elhatározásra jutottál, hogy visszaköltözöl a saját lakásodba. Egyedül.
Azt gondoltad, már tudod, milyen szenvedni, sok mindent átéltél már, de tévedtél. Sosem hitted volna, hogy van, ami ennyire fáj. Tépázott és sebzett szíved egy hét elteltével is vérzett a történtek miatt. Önszántadból ugyan, de elhagytad szerelmedet. Egyikőtök sem volt tökéletes, mindketten hibáztatok, de te már nem bírtad tovább, úgy érezted, így mindenkinek jobb lesz. Érezted, hogy most indul be Tabi karrierje, és képtelen lettél volna az újtába állni, mikor most futhat be, most van rá esély, hogy igazi idol és igazi elismert énekes legyen belőle, és volt neked annyira fontos, hogy az ő érdekeit is nézd.
Eszedbe jutott, mikor még kis óvodásként játszottatok a téren és együtt csúszdáztatok, meg fogócskáztatok. Mikor még semmivel nem kellett törődni, csak egymással. Mikor még gondtalan volt minden. Nem volt se áruló, se besúgó, se hazugság és nem kellett titkolózni sem. Mikor még nem ismerted, hogy mi is az a fájdalom és csak akkor sírtál, ha elestél.
Ma már erősebb vagy. Bárhányszor esel is el, mindig felállsz és emelt fővel mész tovább, mert ez a dolgod. Ezért vagy itt, a Földön. Utadat barátok, kalandok, izgalmak, kínok és szerelmek kísérik. Így nem unalmas az élet.

Munka után meglátogatott SoHee. Igen, bár ramatyul voltál, elmentél dolgozni, hogy könnyebb legyen felejteni.
- Hogy vagy? – simította meg hátadat.
- Jól.
- Ez nem volt meggyőző. Nehéz, ugye?
- Nagyon. Elfelejteni lehetetlen.
- Mert szereted.
- És mert nagyon fontos nekem. De így lesz a legjobb. Azóta nem keresett. Könnyen elfogadta, hogy vége. Akkor én miért szenvedjek?
- Te ezt elhiszed? – mosolygott- Seungri is arról beszél, hogy mennyire kivan szegény. Nem lehet ráismerni. Olyan is volt, hogy leitta magát a hotelszobában, mert nem tudja elfogadni a helyzetet.
- Lehet, hogy…
- Hogy mi?
- Emlékszel mit nézettem veled folyton a gimiben?
- Persze. A kedvenc filmeteket. Miért?
- „A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanásai, mely egy perc alatt elillan. ” – csordult le a könnycsepp arcodon.
- Ez nem csak egy kaland volt. Sokkal több annál. Egy életre szóló dolog volt ez, összeköt titeket az örökkévalóságig. – halkult el.
Egyre sűrűbben záporoztak szemeidből a krokodilkönnyek. A barátnőd felpattant, megölelt és próbált megvigasztalni. Persze ez reménytelen és sovány vigasz volt. Remek, hogy ilyen fantasztikus barátnőd van. Barátnő. Te is barátnő voltál. Tabié. De most egyedül maradtál és csak SoHee van neked. Ő hogy bírja? Seungri is távol van, mégis kitart mellette. Te miért nem?
SoHee felsóhajtott.
- Arra gondoltam, megnézhetnénk együtt a záró-koncertet. De most, hogy látom, mennyire kivagy… Nem akarom, hogy még jobban fájjon.
- Dehogynem. –törölted le könnyeidet- Vagyishogy.. szívesen megnézem veled. –szipogtál.
- Biztos?
- Persze. Bármi is történt, fantasztikusak. Megérdemlik, hogy ott állhatnak, és ha csak egy kicsit is, de része akarok lenni a dolognak.
Megvacsoráztatok a barátnőddel, majd alváshoz készülődtél. Váratlan telefoncsörgésre lettél figyelmes, miközben tusoltál. Vizesen, egy szál törölközőben futottál ki. Megcsúsztál és majdnem elestél, de szerencsére csak meginogtál. Még csak az kéne. Újabb baleset és még dolgozni se mehetnél. Na meg Shuya… ismét találkozni vele. Valamiért mindig haraggal váltok el. Mindig tesz valamit, amivel megbánt vagy felidegesít. De miért?
- Halló?! – vetted fel kicsit riadtan a telefont.
Még mindig az ’életveszélyes’ csúszás hatása alatt voltál.
- Szia szépsé… akarom mondani ______.
- Bae?! Te vagy az? Úgy örülök neked.
- Tényleg? Jó hallani. – hallottad, hogy mosolyra húzódik a szája- Hogy vagy? Tudom, hülye kérdés. Tudom, mi történt. Sajnálom.
- Tabival? Ugyan, nem kell. Már túl vagyok rajta. – próbáltál hazudni- Veled mi a helyzet? Milyen Japán?
- Remek! A rajongók majd’ szétszednek és a koncertek fantasztikusak. Meg persze az afterparty-k is. Nincs kedved átugrani a táró-koncertre?
- Az szuper! Sajnos nem tudok menni, most sok számla jött össze egyszerre, meg amúgy sem szeretnék zavarni. Itthonról nézzük SoHee-vel. De köszönöm a meghívást, kedves volt.
- Ugyan. Ha visszamegyünk, jó lenne összefutni. Rég találkoztunk, mint két barát.
- Majd megbeszéljük, de szívesen mennék. Ne haragudj, de most leteszem, épp aludni készültem.
- Sajnálom, hogy bekevertem.
- Ne sajnáld! Örülök, hogy kerestél. Jó éjt Tae!
- Neked is. Szia.
Jól esett, hogy megkeresett, de olyan késő volt már, hogy nem tudtál ezen gondolkodni, így hamar elnyomott az álom, bár ne tette volna. Szörnyűséges rémálmok gyötörtek azon az éjjelen. Tabi volt, aki harcolt érted, de te eltaszítottad magadtól és öngyilkosságba menekült.
- NE! – üvöltöttél fel.
Hajnalok hajnala lehetett, mert még sötét volt. Nem tudtál mit kezdeni magaddal. Érzelmi roncs voltál már, kikészített ez az egész. Ismét sírni kezdtél.

- Srácok! Gyertek ide kicsit. – suttogott Seungri- Figyi! Tudjátok, hogy mi van TOP-vel, szóval segítenünk kell neki.
- Keressünk neki új csajt! – javasolta Dae.
- Nem! Neki _____ kell. – mondta Ji.
- Halkan, még meghallja! –csitította a többieket Taeyang- Szóval, az ötlet jó, mert TOP már nem a régi. Viszont tegnap beszéltem _____val/vel, és azt mondta, hogy már túl van rajta.
- Akkor mindenkinek kiadom a feladatát, de csak egyszer mondom el, jól figyeljetek! Taeyang! Te ________-val/vel beszélj a dolgokról, legyen meg minél több infó. GD! Te segíts neki, hogy a lehető legtöbb dolgot tudjátok meg. Értitek? Dae, te velem jössz, mi TOP-vel beszélünk. Hajrá!
- Értettük főnök! – parádézott Ji.

A srácok mindent meg akartak tenni, hogy jobb legyen nektek, persze a hátatok mögött. Utáltak, ha beleszóltak az életedbe, így ezt is nagyon óvatosan kellett csinálniuk. Tabi folyamatosan dalszövegeket írt és készült az új dala. Sokat volt egyedül, a stúdióba sem akarta, hogy elkísérjék a többiek. Titokban akarta tartani ez egészet. Nem ökörködött a fiúkkal, mint mikor veled volt. Seungrival beszélt csak néha-néha, de akkor kiborult és lelki förccs kellett neki. A bandatagok mindent megtettek, hogy megkönnyítsék a dolgotokat, de ez persze nem volt egyszerű.


- Nem bírom már, érted? Szeretem.
- Hé! Mindenkit megvisel a turné. Őt is. SoHee is nagyon nehezen viseli, de neki nem volt ennyi más problémája. Megértelek.
- Tudom. Eddig is szörnyen nehéz volt, de nélküle olyan üres minden. Talán csak egy nyári kaland volt?