27. Final

- Tabi! – ugrottál nyakába- Haza engedtek. Ugye hazaviszel?
- Kicsim, végre! Még szép, itt nem hagynálak. Egy percet sem maradunk tovább, most azonnal indulunk.
Megkaptad a zárójelentést, és az időpontokat a gyógytornához. Minden másnap menned kellett, ha hamar fel akartál épülni, és persze ez volt a célod.
- Köszönöm, hogy ott voltál mellettem. – mondtad hazafelé menet az autóban.
- Ez most komoly? Megköszönöd, hogy bejártam hozzád?
- Igen. Bent aludtál, mindig ott voltál és ezt nem tette volna meg mindenki. Tényleg köszönöm.
- _____! Ne mondj ilyeneket! Én mindig itt leszek neked. Érted? Mindig. Sosem hagynálak magadra, amíg te arra nem kérsz.
- Ráadásul… el is felejtettem. Nagyon hálás vagyok neked. Olvastam a cikket és… annyira szépeket mondtál. Meghatódtam, de komolyan.
- Csak az igazat mondtam, azt, amit érzek. – mosolygott.
Megnyugtattak szavai. Jól esett, hogy a férfi, akit szeretsz mindig ott lesz neked, bármi is történjék. Megbízhatsz benne, nem hagy cserben.
Végre hazaértetek. Furcsa volt kikerülni a fehér falak közül és újra színt és életet látni az utcákon, meg a lakásban is. Végre otthon, édes otthon.
Tabi behozta a csomagodat és azonnal magához húzott. Vadul megcsókolt, mintha hetek óta nem is látott volna. Szenvedélyes volt és kiéhezett. Apró puszikkal leptétek csak el egymást a kórházban, így jó volt ismét egy igazi nyelvcsatába bocsátkozni vele.
Szép lassan betolt a hálószobába meg nem szakítva a csókot. Hátradöntött a selyemhuzattal letakart ágyon, majd simogatni kezdte oldaladat. Benyúlt a pólód alá, miközben finom csókokkal kényeztette nyakadat. Bele-belenyögtél már ezekbe az apró kis érintésekbe is, annyira hiányzott barátod. Megszabadítottad pólójától, és kidolgozott felsőtestét cirógattad, majd mikor kicsit lassított fölé kerekedtél és most te ajándékoztad meg őt. Hevesen megcsókoltad, óvatosan ajkába haraptál majd végignyaltad mellkasát. Közben ő is lerántotta felsődet, majd egy pillanat alatt a melltartód is a szoba másik végében landolt. Lehúzta a nadrágodat, majd a combodat kezdte simogatni. Nem nézhetted, hogy még rajta van a farmerja, így lerántottad róla.
- Ugye nem akarod húzni az időt? – kérdezted csintalanul.
- Hááát… persze, hogy nem. – vágta rá Tabi.
 Szinte letépte rólad falatnyi kis bugyidat, majd lerugdosta magáról a bokszerét és gyors mozdulattal beléd helyezte férfiasságát.
Már hiányzott, hogy így is érezhesd barátodat és nagyon ki voltál éhezve az effajta közelségére.
Őrült tempót diktált barátod, amire csak hatalmas nyögésekkel és zihálással tudtál reagálni. Mindeközben egy-egy rövidke kis puszit is szádra nyomott, és simogatott, ami csak hab volt a tortán. Megfordultatok, így te kerültél felülre, de nem hagyta, hogy irányítsd. Magára húzott és most is ő mozgott. Verítékben úsztatok már mindketten az eszeveszett tempótól, meg persze a fantasztikus élménytől. Hamarosan elérted a gyönyört, majd pár perccel később barátod is nyögések közepette élvezett el. Még lihegtetek kicsit, majd egymás karjaiban aludtatok el. Remek kezdése volt ez a műtét utáni életednek.

Másnap még nem mehettél dolgozni. Az orvos szerint, jobb, ha otthon pihenteted a lábad, de ez persze egy csöppet sem érdekelt. Tabi azonban ragaszkodott hozzá, hogy ha már mindenképpen aktív akarsz lenni, ő cipeljen mindenhova. Csak annyit tudott elérni, hogy kocsival fuvarozzon, de ez is több volt, mint a semmi.
Egy hétig bejártál a srácok próbájára, mint néző és felügyelő, elvégre a te koreográfiádat is gyakorolták.  Rendszeresen jártál gyógytornára, ahogy az orvos mondta, és a jelek szerint a legjobb úton haladsz a teljes felépülés felé. Már csak hetente kétszer kell menned a kötelező mozgásra, és egy héten belül akár futhatsz is, de csak mértékkel. Teljesen feldobott ez a hír.

Hamar eltelt az az egy hét, így nyugodtan mentél be dolgozni, ahol már mindenki nagyon várt, főleg SoHee.
- Úristen! Te még élsz? Csakhogy látlak, nem csak hallak. Ne haragudj, hogy nem találkoztunk, de nagyon fárasztó a te munkádat is végezni az enyém mellett.
- Tudom, és köszönöm, hogy megtettél mindent. Amúgy, nagyon jól végezted az én munkámat is, ki ne rúgass itt nekem. – heccelted.
- Eszembe nem jutna, hiszen a legjobb barátnők vagyunk.
- Tudom, te kis butus. Ma velem ebédelsz?
- Persze!
- Akkor fél egykor a parkolónál?
- Benne vagyok.

Alighogy elköszöntetek, a főnököddel találtad szembe magad.
- Azonnal gyere az irodámba!
De jó, még csak most értem be, és máris bajban vagyok…- gondoltad.
Bevonszoltad magad az irodába, és vártad a fejmosást, bár azt sem tudtad, miért kéne kapnod.
- Miért nem mondtad, hogy T.O.P.-vel jársz?
Most komolyan ez a kérdés? Nem hiszem el, azt hittem, sokkal komolyabb dologról van szó, de ha csak egy kis fejmosás kapok ezért, akkor semmi gond.
- Mert ez eddig titok volt. Most kerülhetett csak nyilvánosságra. –magyaráztad.
- Értem, de most, hogy ez kiderült, biztos, hogy róla is kell írnod szaftosabb cikkeket is. Rád bízhatom?
- Eddig sem írtam valótlant, most sem fogok. Nem adom fel az elveimet, azokhoz ragaszkodom.
- Ez viszont lehet, hogy az állásodba kerül majd. Még meglátom, mit hozol ki magadból, de nem ígérek semmit. Elmehetsz!
Ezért ki akar rúgni? Milyen főnök az ilyen? Talán ő lejáratná a szeretteit? Meggyalázná a rokonait? Biztos, hogy nem, tőlem persze elvárja. Ha ezért kirúgnak, rúgjanak. Nem érdekel.
Megebédeltetek SoHee-vel, majd elmondta, miről maradtál le és hol tart most a munkában. Nincs olyan nagy lemaradásod, mint ahogy gondoltad, így nyugodtan mentél a Big Bang próbájára.

- Shh! Srácok, ne már! Még nem tudja. – csitítgatta a többieket Tabi.
- Mit nem tudok? – mosolyogtál- Amúgy sziasztok!
- Szia! Semmi-semmi, ma kapod meg a második meglepetésedet.
- Remek! Ma már úgyis táncolhatok veletek, az orvos szerint, nincs semmi baj.
Átöltöztél és neki is láttatok a munkának. A kisebb szünetekben meséltek a fiúk, hogy mi is történt velük. Taeyangnak összejött a kapcsolat azzal a lánnyal, akiről mesélt neked. Igazán boldog voltál, hogy talált valakit, aki viszont szereti, tiszta szívből. Seungri és SoHee összeköltöztek és megvolt a bemutatás is. A szülök nagyon kedvelik egymást, úgy tűnik, minden sínen van, bár ezt SoHee is mesélte. Ji még mindig nőcsábász, de így érzi jól magát, meg ha kicsit kerítőt játszhat. Vár még rá egy fontos feladat, ugyanis a félénk angyalka, Daesung még szingli.
A nagy mesedélután közepette megjelent a főnök, YG is.
-____! Jó újra itt látni. – fogott feled kezet.
- Én is igazán örülök, hogy újra itt lehetek.
- Szóval te vagy az a híres barátnő, aki miatt T.O.P. felforgatta a médiát.
- Igazán sajnálom, de már nagyon fárasztó volt ezt így csinálni.
- Megértem, és semmi gond. Nem állhatok a szerelem útjába. Egyébként ajánlatot tenni jöttem. Úgy láttam, fantasztikus az összhang közted és a Big Bang között. Nem tudom, minek köszönhető ez, de nagyon a szívükhöz nőttél és ez nagyon jót tesz a bandának. A koreográfusi munkát pedig fantasztikus. Szeretnélek szerződtetni, mint a Big Bang koreográfusa, ha benne vagy. Gondold át nyugodtan, nem kell most válaszolnod!
- Köszönöm az ajánlatot, de mi van, ha én már most tudnék válaszolni?
- Akkor halljuk, de kérlek, ne hozz elhamarkodott döntést!
- Rendben, vállalom! – mosolyogtál.
- Ez remek! Holnap elintézzük a papírmunkát. További jó próbálást!
- Annyira büszke vagyok rád! – ölelt meg Tabi.
- Szóval ez volt az, miről nem tudtam?
- Igen, mi ajánlottunk be és YG-nek is nagyon tetszett az ötlet. – mondta Seungri.
- Köszönöm srácok! Nagy ölelést!!
A próba után hazamentetek és egy forró fürdőt vettetek. Először Tabi, amíg felmondtál telefonon, majd te.
Kisebb zajokat hallottál tusolás közben, de nem aggódtál, tudtad, a barátod kint van és így semmi bajod nem eshet.
Mikor egy szél törölközőben kijöttél a fürdőszobából, halk zene szólt és csak pislákoló fényeket láttál. Pezsgőt találtál az asztalon, körülötte mécsesek, szív alakban. Valaki megkopogtatta a válladat és egy hatalmas rózsacsokorral találtad magad szembe. Kicsit eltoltad a csokrot és Tabi óvodás fejével találtad szembe magad.
- Tessék! – nyújtotta át a csokrot, mint a kicsit anyák-napján.
- Köszönöm, ez gyönyörű! De miért kapom?
- Úgy érzem, megérdemled. Tudod, nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek, semmi nem választhat el tőled, csak te magad. Csak akkor megyek el, ha te küldesz el.
- És mi van akkor, ha azt mondom, sosem akarom, hogy elmenj? Ha azt akarom, hogy mindig mellettem legyél, hogy melletted ébredhessek. Tudok veled élni, de nélküled nem. Szükségem van rád, az életem része vagy és iszonyatos módon tisztellek, hogy elviseled a hülyeségeimet és türelmes vagy. Imádlak, kicsim! – letérdelt- Szeretném, ha velem lennél az idők végezetéig. Lennél a feleségem?
Megszeppentél és örömkönnyek zúdultak le arcodon. Elképesztően boldog voltál.
- Igen, igen, ezerszer is igen!
Az volt életed legszebb napja. Megkaptad azt az állást, amire mindig is vágytál és ahol kiélheted a kreativitásodat. A szerelmed megkérdte a kezedet és a legjobb barátnőd is boldog. Az életed gyökeresen megváltozott, de minden téren jobb irányba haladt.