2012. április 30., hétfő

22. Futás

Reggel szokás szerint összekészültél és elindultál dolgozni. Befejezted az interjút, amit leadtál a főnöködnek. Nagyon elégedett volt veled, igazából nem gondolta, hogy ilyen jól ellátod majd ezt a feladatot.
- Gratulálok! A fizetésemeléssel együtt te leszel a lap új főszerkesztője. Remélem, vállalod.
- Hogy én? Nagyon köszönöm, hálás vagyok, de miért én?
- Nem hittem volna, hogy ilyen jól megoldod a feladatot, szóval hatalmas meglepetést okoztál. Jól kidolgozott és lényegre törő munka. Mindent kiadtál róluk, amit lehetett, de még bőven van titok és egy-két ’nagy kérdés’-t is megválaszolatlanul hagytál. Ez a legjobb munkád!
- Köszönöm. Igazán. – pirultál el kissé- És ki kerül az én helyemre?
- Egy új munkatárs. Igazán ígéretes tehetség. Szerintem jól meg fogjátok érteni egymást. Bemutatom…
- SoHee?! Úristen! – ölelted meg gyorsan.
- Áh! Szóval ismeritek egymást. Remek. Akkor SoHee beköltözik a volt irodádba, te pedig a főszerkesztői irodába. Hajrá!

- El sem hiszem, hogy itt vagy! Annyira örülök neked. – örvendeztél.
- Figyelj, én annyira sajnálom, amit múltkor mondtam. Tudod, nem voltam tisztában a dolgokkal és barom vagyok.
- Ugyan, felejtsd el! Annyi mindent kell majd mesélnem neked, el sem hiszed.
- Pakolás közben mindenbe beavathatsz. – mosolygott- Úgy megnyugtattál most, hogy nem haragszol.
- Hogy haragudnék rád? Hiányoztál és te vagy a legjobb barátnőm. – ölelted meg.
Jó volt visszakapni a legfőbb bizalmasodat, aki olyan volt, mintha a testvéred lenne.
Mindent elmeséltél neki. Taeyangot, azt, hogy te azóta is szereted Tabit, de képtelen vagy megbocsátani neki.
- Olyan, mintha a sors azt akarná, hogy YB-t válasszam.
- Sok az olyan jel, ami erre utal, de ha te biztos vagy a dolgokban…
- Ez az! Nem vagyok biztos. Tabit hiányolom, mindig is közel álltunk egymáshoz, talán ezért. Viszont Tae mindig itt volt nekem, mikor szükségem volt rá.
- Ezt neked kell eldöntened. Nem tudok és nem is akarok helyetted dönteni, mert a te életedről van szó.
Furcsa volt, hogy most nem osztogatott tanácsot, mert mindig igaza volt, így most is. Neked kellett eldönteni, hogy mit is akarsz igazán.
Hamar véget ért a nap, hiszen ma csak pakolnotok kellett. Hazamentél és egyórás pihenő után a szokásos futásodra indultál. Mint mindig, most is Tabi háza felé vetted az irányt. Természetesen zenével a füledben futottál, így jobban ment az edzés. Már a parknál jártál, mikor egy motor hangjára lettél figyelmes. Lehúzódtál az út szélére, hogy véletlenül se állj az útjába, de meglepetésedre nem került ki. Furcsálltad a dolgot, de futottál tovább a saját tempódban. A motoros még mindig mögötted haladt, így kicsit begyorsítottál, hogy akkor is követ-e. Sajnos igen, így folytattad a tesztelést. Lelassítottál, és a motor is egyre lassabban haladt mögötted. Megijedtél, de próbáltál nyugodt maradni, nehogy elérje a kis kém, amit akar. Dudált neked, majd melléd cikázott. Szép lassan haladt melletted. Láttad, hogy ott van, de nem fordítottad arra a fejedet, csak futottál tovább. A dudálásról is próbáltál megfeledkezni, a zene végül is hangosan szólt, nem kellett, hogy halld. Eléd vágott a titokzatos sofőr, majd felhajtotta a sisakját és hátra nézett. Mosolyogva köszönt, legalábbis egy ”szia” szerűséget olvastál le a szájáról.
Shuya volt az.
Azt hitted, leráztad, mikor Taeyang behúzott neki a klubban, de tévedtél. Egyszerűen nem tudott leszakadni rólad. Továbbra is megpróbáltad kizárni a környezetedet, így őt is. Hirtelen lefékezett előtted, így majdnem nekimentél a motornak, de még épp időben kikerülted. Azt hitted ezzel el van intézve, hiszen közel volt a park, amit az imént elhagytatok, de tévedtél. Megragadott és az ölébe ültetett. Kiabálni és sikítozni akartál, de befogta a szádat. Megharaptad az ujját, de ez is hidegen hagyta. Simogatni kezdett és fenyegetett.
- Nyugodj meg, úgyis az enyém leszel. Ha sikítani mersz, még meg is pofozlak, úgy vigyázz!
Csak nyögdöstél, és próbáltál szabadulni a szorításából. Undorodtál ettől az embertől és képtelen voltál leplezni ezt az undort. Megkeserítetted a dolgát, mivel feszülős a futóruhád, ami rátapadt a kissé izzadt testedre, így nehéz volt leráncigálnia onnan.
Szerencsédre egy számodra ismeretlen alak kopogtatta meg a vállát, mire hátranézett és akaratlanul is engedett a szorításából. Kapva-kaptál a lehetőségen, és eszeveszettül rohanni kezdtél. Nagyon közel voltatok Tabi házához, így arra vetted az irányt. Már hallottad magad mögött a motor hangját, ezért begyorsítottál.
Az ajtóban álltál és csengettél, kopogtál, kiabáltál, csak hogy kinyíljon végre az ajtó, de semmi válasz nem jött.
- Kérlek, nyisd ki! Kérlek! Könyörgöm!- kiabáltad elhaló hangon a könnyeiddel küszködve. 

2012. április 29., vasárnap

21. Álom


Gyorsan elengedted Tae-t, mikor megláttad Tabit a teremben. Nem, nem a Big Banggel készítettél interjút, hanem a YG új lánybandájával, akik mostanában fognak debütálni. Nem értetted, hogy mit keres ott Tabi, de reflexből elszakadtál Bae-től. Csak utána tudatosult benned, hogy már nem vagytok együtt.
Pár pillanat után visszazökkentél az újságíró szerepbe. Feltetted a szokásos kérdéseket, hogy mire számítanak, hogy haladnak, mikor debütálnak és hasonló fontos kérdések. Elég körülményesen ment a dolog, mivel te csináltad velük az első interjút, nem volt még gyakorlatuk. Próbáltál türelmes maradni, de már semmi kedved nem volt ott lenni. Igaz, csak három lány volt ott, a három eddig nyilvánosságra hozott tag, de így is nehéz volt. Bae-nek dolga akadt, aminek valahol örült is, és így magadra hagyott. Írt egy cetlit, amit odacsúsztatott neked. „ Hívj, ha végeztél ;)” Mosolyra derült a szád ettől az apró kis üzenettől. Tabi ezt észrevette és kissé féltékenyen forgatta meg szemeit. Magadban örültél, hogy Tae foglalkozik veled és még Tabit is kiakasztottad kicsit.
Az interjú végén TOP átterelte a lányokat YG-hez, hogy beszámoljanak az első interjúról. Neked még rengeteg dolgod volt, hogy összeszedd az értelmes gondolatokat. Nem voltak buták a lányok, csak nem tudták, hogy kell nyilatkozni. Amíg rendezted a papírjaidat, Tabi eléd lépett és megállt.
- Lám-lám! Mit látnak szemeim? Csak nem az új cipődet vetted fel?
- Nem volt más, muszáj volt ezt felvennem. Elhiheted, hogy nem akartam ebben villogni.
- Nem baj, azért kaptad, hogy hordd. Ha már egyszer tegnap nem jöttél el, legalább dörgöld az orrom alá, hogy tudom, mi tetszik neked.
- Igen, valóban szép darab. Egyébként csak ma bontottam ki a csomagot, de ma is csak azért, mert átestem rajta. Amúgy nem szép dolog névtelen csomagot küldeni. A végén még ki találom dobni, mert bomba, vagy bármi.
- Te paranoiás vagy! – mosolygott.
Hmm… Mosolygott és te kezdtél el viccelődni. Kicsit olyan volt, mint régen. Mintha semmi nem történt volna, és minden tökéletes lenne köztetek. Egy kisebb veszekedés utáni kibékülés. De ez nem az volt. Nem voltatok együtt és ennyi. Nem volt mit tenni, nem voltál hajlandó félretenni a büszkeségedet.

- Nekem viszont mennem kell. Majd talán találkozunk. Vagy nem, még nem tudom. – vetted komolyra a figurát.
- Találkozunk! Ezt biztosra veszem.
Úgy mondta ezt, mintha tervelne valamit. Nem tulajdonítottál neki különösebb jelentőséget, mivel ezek csak üres szavak. Kimentél és írtál egy sms-t: „Ráérsz most?” Természetesen YB-nek küldted, aki rögtön válaszolt is rá. „A bejáratnál várlak, szépségem!:)”
Tárt karokkal várt, ahogy megígérte.  Megölelt és egy puszit nyomott az arcodra. Olyan volt, mintha épp randizgatnátok. Legalábbis így érezted. Elmentetek sétálni a parkba, ahol régen sétáltatok. Minden olyan volt, mint akkoriban. Mintha egy ördögi körforgásban élnél. Nem tudtad hova tenni, de most kicsit helyrejöttek a dolgok. A séta végén hazakísért Tae, ahogy mindig. Elköszönéskor kínos csend állt be. Lassan közeledett feléd, te pedig elfordítottad a fejedet, így egy puszi lett a tervezett csókból.
- Sajnálom, de nekem ez… nem megy.
- Semmi baj. Még mindig szereted, igaz?
Bólintottál.
- Annyira… szörnyű. Tudom, hogy nem helyes ez így, de jól érzem magam veled. Kihasználni viszont nem foglak. Szóval… ha azt mondod, ne találkozzunk többet, megértem.
- Jobb lesz, ha kicsit szüneteltetjük a dolgot, és majd keressük egymást, hogy mit is akarunk. Így jó lesz? – erőltetett magára egy mosolyt.  
- Köszönöm, – ölelted meg- jó lesz.


Bementél a házba, kisebb bűntudattal. Nem az első eset volt, hogy visszautasítottad. És nem is a második. Ha jobban belegondolunk, nem is a harmadik. Sokadik. És ő még mindig küzd érted, te meg olyat szeretsz, akinek nem vagy ennyire fontos. Igaz, te is úgy akarod, hogy ebből ne legyen nagy küzdés. Kiölöd belőle az összes reményt, amit az újrakezdésbe ölt. Ennek ellenére Tabi az, aki dalt írt, mikor véget vetettél a kapcsolatotoknak. Ő volt az, akinek képes voltál teljesen megnyílni, aki miatt szenvedtél. Érdekelt annyira, hogy még mindig, több hét után is agyalsz rajta. Kerülni akarod, de egyszerűen nem megy. Bármit tehetsz, az elmédben akkor sem hagy nyugtot. Elfelejtenéd, de az emlékek erősebbek. Bár elhatároztad, hogy nem érdekel, azért minden nap arra futsz, amikor teheted. Beiktattad lakását a nagy körödbe. Igen, ez már teljesen rajtad múlik, és így döntöttél. Akkor mégsem tudod elfelejteni?
Ezek a gondolatok suhantak végig a fejedben, míg átöltöztél és letusoltál. Utána nekiláttál a munkának, hogy eltereld a figyelmedet. Szépen összeszerkesztgetted a válaszokat és lassan kialakult az egész cikk. Összességében mindig hiteles információkat tettél közzé, bármennyire is bulvár a bulvár. Nem lettél volna képes mindenféle kamu híreket megetetni az emberekkel.
Pár kérdést Tabihoz intéztél, elvégre ő volt velük. A fő kérdés az volt, miért ő lett az, aki pátyolgatja az új lánykákat. Persze nem így fogalmaztad meg, de ez volt a lényeg. Igen, lényegében féltékeny voltál. Fél-té-keny. Úristen! Te most féltékeny vagy a volt barátodra? Nem is történt köztük semmi, akkor miért húztad fel magad? És ha történt is volna… már nem tartozik hozzád.
Már a két kávé sem segített, így inkább elmentél aludni. Azt hitted, a munka kiveri a fejedből a dolgokat, de tévedtél, így az alvás volt az egyetlen módja a felejtésnek. Álmodban viszont furcsa dolog történt veled. Táncoltál. Az orvosok azt mondták, már nem kéne erőltetned magad, és abba kéne hagynod, mert akár örökre tönkreteheted a bokádat. Műtétre pedig senkinek nincs szüksége. Nem csak úgy, poénból és szórakozásból táncoltál. A Big Bang koreográfiáját álmodtad meg a legújabb videoklipjükhöz. De nem ez volt a legdurvább. Igazából meglepődtél és kiakadtál, hogy azt álmodtad, Taeyang nézi a táncodat. Csak ő volt ott a csapatból. Mintha neki táncoltál volna, majd odamentél és egymás szájára tapadtatok. Simogatni kezdtétek egymást és mindezt csak az ébresztőóra csörgése törte meg.

- Mi a…?!
Igen, a saját álmodtól vert ki a víz. De mit is fogalmaznak meg az álmok? Vágyat? Félelmet? Vagy csak az agy szórakozik, és így dolgozza fel a megtörtént dolgokat? Ezek a kérdések még megválaszolatlanok maradtak, de kissé féltél önmagadtól, hiszen teljesen döntésképtelennek érezted magad. Szóval akkor ki is kell most neked? Tabi, akivel te szakítottál, majd mikor rendezni akartad a dolgot és a padlón voltál mindent a fejedhez vágott, de mindezek ellenére hiányzik és fontos neked, ráadásul teper is. Vagy Taeyang, akivel minden tökéletes volt, mikor együtt voltatok, majd szakítottál vele lényegében Tabi miatt és ő azóta is keres és vár rád. Na, akkor mi legyen? A biztos, tökéletes béke, boldogság és nyugalom, vagy a bizonytalan hevesség kell neked?

2012. április 25., szerda

20. Interjú


Már délután öt óra lehetett, mikor felhagytál a búslakodással, nem merengtél tovább. Egy szimpla, egyszerű napként zártad le azt a vasárnapot, amikor ugyan Tae-vel ébredtél, de minden normális volt. Fenntartani egy kapcsolatot nem egyszerű. Pláne nem egy jól működő kapcsolatot. Távkapcsolatot. Talán ez volt a baj köztetek Tabival.
Előkotortál valamit a hűtőből. Nem voltál éhes, de valamit enned kellett, nehogy rosszul légy. Egy joghurt pont megfelelő volt erre a célra. Ezután letusoltál és halál nyugodtsággal tértél nyugovóra. Nem gondolkoztál semmin, sikeresen megtisztítottad a fejedet, bár tudtad, hogy ez ideig-óráig működik.
- Nem jött el. Azt hittem, azért ott lesz. Tudom, hatalmas hülyeséget csináltam, de reménykedtem.
- Egy idióta voltál, de tisztában vagy vele és ez már haladás. Talán személyesen kéne felkeresned. Ma SoHee-vel sem beszéltek. Ki volt kapcsolva a telefonja.
- Seungri, annyira köszönöm. Holnap megkeresem. A munkahelyénél fogom várni. Muszáj lesz beszélnie velem.

Reggel felkeltél, és teljes békében kezdtél el készülődni. Szép lassan letusoltál, felöltöztél és ettél egy kis müzlit is. Időben voltál, de inkább elindultál, minthogy otthon ücsörögj. Kifelé menet átestél a csomagon, amit előző nap raktál oda. Szidtad magad, amiért ilyen szerencsétlen voltál. Összekapartad magad és beljebb vitted a dobozt. Óvatosan kinyitottad és elhűlve nézted a tartalmát. Egy gyönyörű cipő volt benne és egy levél.
„ Nagyon sajnálom, hogy meggondolatlanul mindent a fejedhez vágtam. Tudom, semmi nem igaz abból, amit gondoltam. Ostoba vagyok, amiért még csak egy pillanatra is megfordult a fejemben, hogy képes lennél ilyet tenni. Már nem sokat számít, de szeretnék beszélni veled. A parkkal szemben lévő étteremben várlak ma este nyolckor. Kérlek, gyere el. Szeretlek drágám. Tabi”
Nem hittél a szemednek. Tegnap nem érdekelt még a doboz, ma meg már nem volt aktuális. Tegnap még nem érdekelt volna, ma viszont annál is inkább. A nyugodtságot az izgatottság és a kétely vette át. Nem tudtad, hogy mit is akar mondani, bár sejtetted, hogy bocsánatkérésszerű lesz a dologban. Bár már mindegy, lemaradtál a tegnapról. Te nem akartad keresni, elvégre nem te bántottad meg.

Miután elrendezted magadban a dolgokat, elindultál a munkahelyedre. Alighogy beértél, a főnököd idegesen keresett.
- Hol voltál? – szegezte neked a kérdést.
- Otthon, csak nyolcra kellett jönnöm.
- Nem érdekel, fontos dolgod lesz. Interjút kell csinálnod egy nagyon jövő előtt álló együttessel. Fontos munka lesz, szóval kapd össze magad. Ha jól sikerül, megkapod a fizetésemelést, amit kértél, ha viszont elszúrod, repülsz innen. Értve vagyok?
- Persze, de hova kell mennem? ÉS kivel kell…
- Mindjárt leírom neked a címet. Viszont menj haza. Nem állíthatsz oda farmerben. Valami csinos ruhát vegyél fel. Indíts, igyekezz! – utasított határozottan.
- Rendben. Sietek. – mormogtad.
Kissé idegesen ugyan, de hazamentél. A főnököd lényegében leordította a fejedet, pedig semmi rosszat nem csináltál.
Otthon kipakoltad a fél szekrényedet. Nem kockáztattál a ceruzaszoknyával, nem akartál úgy járni, mint múltkor. Mivel ilyenkor kötelező a magas sarkú, nem volt más választásod, fel kellett venned azt, amit Tabitól kaptál, mivel a többi már kissé elnyűtt volt, ami pedig még szép állapotban volt eléggé megsínylette az esésedet, ugyanis kitörött a sarka. Egy fekete rövidnadrágot választottál fehér inggel. Ehhez tökéletesen passzolt a fekete cipő, amit kaptál. Igazából nem akartad felvenni, de nem volt más választásod.
Viszonylag gyorsan visszaértél a szerkesztőségbe, maximum egy órába telt. Megkaptad a címet és elindultál. Most nem kellett tartanod a többi újságírótól, ugyanis csak a tiéd voltak a sztárok. Nem tudtad pontosan, hogy kivel kell interjút készítened, a főnököd ugyanis nem hallgatott meg. A cím ismerős volt, de nem tudtad honnan. Ahogy közeledtél, felismerted a környéket. A YG próbaterme felé vetted az irányt. Gondoltad, hogy ebből nem jöhetsz ki jól, Tabi ugyanis sokat van itt. Szerencsére jó nagy a YG-épület, így talán nem fogtok összefutni. Da mi van, ha velük kell interjút csinálnod?
Lassan haladtál a próbatermek felé, mintha az akasztásodra készültél volna.
- Bae! Szia! – ölelted meg mosolyogva.
- Szia szépség! Mit keresel te itt? – mosolygott vissza viszonozva az ölelést.
- Interjút kell csinálnom valakivel, csak nem tudom, kivel. Ráadásul fogalmam sincs, hogy merre kell mennem ehhez a teremhez.
- Nem tudod, hogy kivel kell interjút csinálnod? – csodálkozott- Az jó lehet.
- Nem annyira. –vigyorogtál zavartan- A főnököm idegbeteg volt és képtelen volt végighallgatni.
- Na, gyere. Segítek megkeresni, jó?
- Ez annyira gáz.
- Mi?
- Annyira elveszett vagyok, mikor találkozunk. Mindig te húzol ki a pácból. Már kellemetlen. – sütötted le szemeidet.
- Dehogy. Örülök, hogy terelgethetlek báránykám. – nyomott egy puszit arcodra.
- Ez remek, legalább te élvezed. Viszont mennem kéne. Akkor segítesz?
- Persze. – mondta, majd átkarolt.
Olyan volt, mintha megint együtt lettetek volna. Bájcsevej, ölelések, apró puszik. Ráadásul átölelt és nálad is aludt. Az addig oké, hogy nem volt semmi köztetek, de mégiscsak furcsa, hiszen nem rokonod. Érdekes érzések kavarogtak benned. Nem feltétlenül rossz, vagy jó, csupán kissé furcsa, talán még kellemetlen is. Elég hamar megszoktad, hogy így mászkáltok az épületben. Valamelyest örültél, hiszen nem kellett egyedül bolyongnod, mint egy elveszett kislánynak a bevásárlóközpontban.
Megint YB-hez húzott jobban a szíved. Persze csak azért, mert vele voltál. Mikor elgondolkoztál, először mindig Tabi jutott eszedbe. Bár nem rajtad múlt a dolog, azért remélted, hogy nem fogtok összefutni. Igen, megbántott és ezzel akár vissza is vághattál volna neki, de nem akartál. Nem voltál a bosszú híve.
Megérkeztetek a terembe. Taeyang bekísért és elállt a szavad. Lefagytál és meredten bámultál az együttesre.

2012. április 24., kedd

19. Zavar


Tabi szótlanul állt. Megrökönyödött. Képtelen volt mozdulni, mikor épp most taszított el valakit maga mellől, akiért odavan. Tény, a szerelem nem egyszerű és sokszor fáj, de egyikőtök sem hitte volna, hogy ennyire. Lehajtott fejjel tett egy kört a klub körül. Képtelen volt most visszamenni a társaságba, de félt utánad menni. Aggódott érted. Amióta vége, folyton kételyek közt volt és mikor biztos volt valamiben, és le tudta volna zárni a dolgot, kiderült, hogy semmi sem úgy volt, ahogyan elképzelte. Lehet azzal takarózni, hogy csak egy pillanatra látott, féltékeny volt és ivott is, de ha így volt, nem kellett volna rögtön minden hülyeséget a fejedhez vágnia.

„Az fáj a legjobban, hogy csalódott bennem. Legalábbis ezt mondta, de persze én csalódtam benne. Képes volt elhinni rólam azt, hogy egyik pasitól a másikig mindenkire rámászok és mindenkivel kikezdek. Hogy lehetett ilyen? Annyi év ismeretség után… Ráadásul, ennyire még senkit nem szerettem, mint őt. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért olyan ményen érintett ez a dolog, mint még soha.” – gondolkoztál hazafelé menet.

- ______! – hallottad a távolból.
- Bae? – fordultál meg.
- Ugye nincs semmi baj? Láttam, hogy mi történt és nem akartalak egyedül hagyni. Most nem.
Szorosan megölelted. Jól esett a közelsége, ráadásul még nem is tudtad igazán megköszönni, hogy lekapcsolta Shuyát.
- Köszönöm. –motyogtad a mellkasába.
- Nyugodj meg, kérlek! Gyűlölöm nézni, ahogy szenvedsz. Csak egy apró mosolyt kérek.
Eleresztettél egy halvány mosolyt válaszul. Jó volt tudni, hogy ő törődik veled, pedig tudja, hogy milyen nehéz most veled. Viszont azt is átérzi, hogy neked milyen rossz lehet és melletted áll. Ez annyira fontos volt ott és akkor, hogy nem tudtad kontrollálni magad.
- Hazakísérlek, jó?
- Persze. Tae!
- Igen?
- Köszönöm.
- Ugyan mit?
- Hogy itt vagy, hogy mellettem állsz. Annyira sokat jelent ez nekem. Most főleg.
- Tudod, hogy mindig itt leszek neked. Mikor köztünk vége lett, akkor is mondtam neked, hogy nem kell utálnunk egymást.
- Tudom, de nem hittem volna, hogy tényleg komolyan gondolod.
Közben hazaértetek és nagy nehezen kinyitottad az ajtót. Az idegességtől, félelemtől és minden mástól remegő kezeddel alig találtál bele a kulcslyukba. Taeyang bekísért, megvárta, amíg átöltözöl, és kicsit megnyugszol. Az otthoni környezet jó hatással volt rád. Végig némán nézett, nem akart zavarni, csupán tudni akarta, hogy minden rendben lesz-e. Menni készült, hiszen a hűtőben turkáltál nasit kutatva.
- Ugye nem mész? – néztél rá értetlenül és kissé kétségbeesve.
- Nem akarok zavarni.
- Ne viccelj! Neked keresek kaját, gondoltam… - lesütötted a szemedet- Mindegy nem lényeg. Hülye ötlet volt.
- Mi volt hülye ötlet? – csóváltad a fejed- Na, ki vele!
- Gondoltam, maradhatnál éjszakára. De hülye ötlet volt, ne haragudj.
- Tényleg ezt szeretnéd? – nyílt tágra a szeme.
- I-igen. – jöttél zavarba.
- Megint elpirultál. –mosolygott- Pont, mint régen. – ölelt meg.
- Akkor maradsz?- bújtál hozzá.
- Ha szeretnéd.
- Szeretném. Köszönöm.
Kerestetek valami kaját, és a tv előtt nasiztatok egy kicsit, amíg el nem nyomott az álom mindkettőtöket. Mellkasára dőlve aludtál el. Előtte rengeteget beszéltetek és mindent megtudott rólad. Elmondtál neki mindent, azt is, hogy megfordult a fejedben aznap, a teraszon, hogy ő lenne a tökéletes. Már tudja, hogy szereted Tabit, de a tény, hogy ő sem közömbös számodra kissé megingatta. Eddig biztos volt benne, hogy egy támaszra van szükséged, aki óv és véd, ergo egy barát számodra. Viszont most… most ismét felcsillantottad neki a reményt. Már bizakodni kezdett, hátha megint lehet köztetek valami.
Reggel a csengőre keltetek. Amint ráeszméltél, hogy kin aludtál és mi is történt az este, hirtelen felpattantál és az ajtóhoz rohantál.
- Jó napot! Csomagot hoztam egy bizonyos __________ számára.
- Igen, én vagyok.
- Itt írja alá! … Köszönöm, viszlát!
Egy csomag. Csak leraktad az ajtó mellé, épp azt próbáltad megmagyarázni magadnak, hogy miért aludtál Yong Bae-vel. Először bemesélted magadnak, hogy csak az ital miatt, aztán ráfogtad arra, ami Tabival történt a klubban, de összességében nem tudtál elfogadható választ találni, csak egyet: valamit érzel iránta. Hogy ez még benned maradt, vagy már ismét érzed, azt nem tudod, de nem közömbös számodra.  Nem tudtad hova tenni, mert Tabit most egyszerre imádtad és utáltad. Imádtad, hiszen szereted, rettentő fontos számodra és képtelen vagy nélküle létezni, viszont utáltad, amiért veszekedtetek, és amiért valótlant állított. Nem is ismer igazán, ha ez megfordult a fejében. Sok mindent rá lehet fogni az alkoholra, de ezt nem. Ez ahhoz túl komoly és hidegvérrel vágta hozzád a sok rágalmat.
- Jó reggel! – nyújtózott hatalmas ásítás kíséretében Bae.
- Neked is. Figyelj, sajnálom, hogy marasztaltalak, és hogy a terhedre vagyok.
- Nem vagy a terhemre, de megbántad? Csak itt aludtam, nem volt semmi köztünk.
- Nem tudom hova tenni ezt az egészet. Ne haragudj, de össze vagyok zavarodva. Teljesen.
- Ugyan. Most inkább elmegyek, jó?
- Ühm. – bólintottál alig észrevehetően.
Elköszönésképpen egy puszit nyomtál az arcára és megölelted. Kimentél az erkélyre egy borospohárral a kezedben és nézted, ahogy éled a város. Ahogy az édesanya kézen fogja gyermekét és így sétálnak a parkban. Ahogy a madarak énekelnek, vagy ahogy a kutyák futnak. Olyan egyszerűnek tűnik, nem igaz? Akkor neked miért olyan nehéz?
Rengeteg kérdés volt benned. Szép lassan kortyolgattál a poharadból, és lassan a reggelből délután lett. Nem volt étvágyad és fáradt sem voltál, csak nyúzott. Bőven elég volt az is, de nem hitted volna, hogy ennyire meg tud viselni egy kapcsolat. Régen ezt csak ’holmi pasi-ügy’-nek tituláltad, és a fejedben leghátra tetted, a kispolcra, annyira izgatott a dolog. Erre… egy ilyen ’piti’ dolog miatt készültél ki teljesen. A sors furcsa fintora.


„Úgy tűnik, nem jön el. Egy óra várakozás után fölösleges reménykednem, ezek csak hiú ábrándok. Nem is értettem, hogy egy olyan csodálatos nő, mint ő, hogy állhatott le egy ilyen szánalmas alakkal. És az egész, ami köztünk volt, nem más, mint utópia. A valóság teljességgel meghaladta és túlszárnyalta az elképzeléseimet. Talán ezért is volt olyan nehéz őt…elengedni. Nem, képtelen vagyok elengedni. Egy idióta barom vagyok, és elcsesztem. Az emberek hibáznak, hiszen nem vagyunk tökéletesek, de amiket hozzávágtam… Iszonyúan bánom az egész tegnap estét. Vagyis… nem teljesen. A mosolya, mikor YB-vel volt, felülmúlhatatlan. Vajon mellettem is ilyen felszabadult és ragyogó volt?”

2012. április 23., hétfő

18. Megváltoztál


- Minden rendben van TOP? –kérdezte Taeyang.
- Persze, nem történt semmi.
- Hiszek neked. De most elmegyek kicsit. Muszáj magamba szívnom a szöuli levegőt.
Nem tudtad levakarni magadról Shuyát, olyan volt, mint egy akaratos ex.  Mindenhova követett, a nyakadba lihegett és erőszakos volt. Sem rád, sem SoHee-re nem hallgatott és nem érdekelte semmi. Barátnőd tudta, hogy a Big Banges fiúk már a VIP-részen buliznak, így arra vetted az irányt. Gyorsan beslisszoltatok a biztonságiak mögött, hiszen nem volt belépőtök.
- Nem lesz baj? – kuncogtad.
- Dehogy, csak fogd be és gyere! – kacsintott.
Nem tudtad elképzelni hogyan, de Shuya még oda is utánatok ment. Elképesztő, hogy mit meg nem tett érted, vagy csak a testedért. Bármi is vezérelte, biztos nem a puszta szeretet. SoHee egy pillanatra magadra hagyott, amíg elment a mosdóba és bár kérte, hogy te is menj, te el akartad intézni a zaklatódat. Gondoltad, majd jól kiosztod, hiszen kezdtél kijózanodni és fel is bátorodtál kicsit. Hiba volt. Falhoz nyomott és megcsókolt. Vadul harapdálta a szádat és nyelvét lenyomta a torkodon. Szörnyű volt, de nem tudtál mit tenni, csapdába kerültél. Próbáltad eltolni, de nem ment. Kétségbeesett szemekkel kerestél valakit, aki a segítségedre siethet. Percekig senki nem jött, aztán hirtelen kinyílt a terasz ajtó és Tae lépett be rajta. Látszólag kimerült és nyúzott volt. Nem is figyelt fel rátok egészen addig, míg ismét el nem kezdted ütögetni Shuyát. A hangos nyögéseket és erőlködést nem lehetett nem észrevenni, így felétek fordult.
- Mi a... __________? – odarohant, letépte rólad támadódat és egy hatalmasat behúzott neki- Tűnj el innen te szemétláda.
- A csajod nem ezt mondta az éjjel. – ült ki kéjes mosoly arcára.
- Takarodj! – ütötte meg ismét, majd elment Shuya.
- Köszönöm. – ölelted meg könnyes szemekkel.
- De hát mi történt?
- Egész este követett, többször is rám mászott és nem tudtam mit tenni. De, örülök, hogy itt vagy. Nagyon köszönöm. – egy puszit nyomtál az arcára.
- Hiányoztál. – ölelt meg- Kijössz velem a teraszra? Jót tenne.
- Igen, persze.
Ott és akkor ismét elindult benned valami. Tudtad, hogy Tae az, aki mindig is szeretett. Már tudtad, hiszen elmondta neked, mikor már késő volt. Furcsa lánynak tartottad magad, mindig ahhoz vonzódtál, aki megmentett. Utáltál védtelen és kiszolgáltatott lenni, de mikor szükséged volt a segítségre Bae mindig ott volt. Például mikor a táncpróbán kiment a bokád. Igaz, akkor YG hívta be Tabi és rögtön rohant utánad a kórházba, de mégis. A sors akarta így?
- Te reszketsz.
- Ugyan, túlélem.
- Ne viccelj, gyere ide. – mosolygott.
Azaz édes mosoly, amit régen annyira imádtál benne. Feltörtek az emlékek. Mikor még otthon laktál és csak meg akart lepni. A romantika és a hevesség egyben. Az, hogy ő most is itt volt veled, mikor kikészültél. Minden mellette szólt. Odabújtál hozzá, úgy, mint régen. Így tudott a legjobban felmelegíteni.
- ______! Már mindenhol kerestelek.
- So-SoHee! Ne haragudj, csak kijöttem. Végre megszabadultam Shuyától.
- Taeyang? Mit keresel te itt? Neked a többiekkel kéne bent lenned.
- A többiekkel? Itt van mindenki? Miért nem mondtad el?
- Mit kellett volna mondanom? Hogy itt a két voltbarátod meg még pár srác? Inkább veled maradtam, mert tudtam, jobb lesz így, de már mindegy. – azzal elvonult.
- Riri drágám! Tudunk beszélni négyszemközt?
- Ajj-ajj válság van az asszonnyal? – nevetett GD.
- Haha nagyon vicces. Persze megyek.
- Papucs! – bökte meg műmosollyal Tabi.
…
- Mi az SoHee? Baj van?
- Taeyang és _____.
- Mi van velük?
- A teraszon vannak édes-kettesben. Kezdem azt hinni, hogy tényleg elfelejtette Tabit. Figyelj, én már nem tudom, mi folyik köztük. Eddig értettem, de úgy tűnik mégsem. Szóval lehet, hogy Tabit nem kéne tovább hitegetni, mert csak nagyobbat csalódik. Nem tudom mit kéne tennünk, de én innentől kezdve nem tudok beleavatkozni.
- Nyugodj meg! Szerintem épp ideje kiszállnunk az életükből. Majd megoldják úgy, ahogy jónak látják. Valószínűleg nem fog mindenkinek tetszeni és valaki szenvedni fog, de ez az élet rendje. Gyere be, majd jönnek, ha akarnak és minden kiderül. – fogta kézen kedvesét és visszamentek a többiekhez.
- Szerintem jobb lesz, ha kicsit egyedül leszek. Szívok egy kis friss levegőt, vagy ilyesmi… - indult el Tabi.
- Tabi inkább…- kezdett bele SoHee, de Riri megbökte- Semmi, menj csak. De hűvös van, vigyázz. –erőltetett magára egy mosolyt.
- Amureotji ahneun cheok, useoya hanayona, amureotji ahneun cheok…
Tabinak folyton ez a dal járt a fejében. Nem csoda, hiszen te juttattad eszébe, és bármi is történt neki csak te voltál fontos. Te jelentetted neki a mindent.
Lassan a terasz felé vette az irányt, nem hitte volna, hogy belétek ütközik.
- Elnézést. – hajtottad le fejedet.
- Ugyan én kérek el… ______?
- Tabi?!
Lefagytatok. Ott álltatok egymással szemben annyi idő után, de nem tudtatok hirtelen mit mondani a másiknak. Annyi kérdésed és mondani valód lett volna neki.
- Magatokra hagylak. – tűnt el Taeyang.
Fel sem tűnt, hogy ott volt. Igen, fél perccel ezelőtt még ő jelentette neked a megnyugvást, de ez akkor volt. Igazából sosem gondoltál rá úgy, mint Tabira. Továbbra is csak álltatok és néztétek egymást. Elvesztél gyönyörű szemeiben, miközben tieid könnyel teltek meg. Szomorúságtól, örömtől és fájdalomtól tudtál volna egyszerre sírni, de inkább csak elfordultál és erőt vettél magadon. Erre Tabi csak még közelebb lépett hozzád. Nem szóltatok semmit, még mindig csak némán álltatok. A némaság akkor a legelviselhetetlenebb, ha lenne mit mondanod, de nem mered.
- Miért vele voltál itt? –törte meg a csendet- Pár perce még más szájában voltál. Azt hittem, ennél több tisztesség és becsület van benned. Ráadásul mindezt azzal, aki leadta a drótot a sajtónak. Utána pedig az ex-barátoddal, akit úgy igazán sosem szerettél. Csalódtam benned. Már nem az vagy, akinek hittelek.
Kemény szavak voltak ezek, pláne, hogy fogalma sem volt az egészről. Inkább elfordultál és visszamentél a teraszra. Könnyes szemekkel ugyan, de legalább nem előtte sírtál.
- Szóval rámászott? Megint? Nem hiszem el, hogy ott hagytam és még le is hordtam. Idióta vagyok. –fakadt ki SoHee.
- Ugyan kicsim, nem tudtad. – nyomott egy puszit arcára Riri.
- Nem tudom, most mi fog történni, kettesben hagytam őket. – törte meg a drámai pillanatot Tae.
- Nem hiszem el. Ez a csaj kikészít. Először annak a patkánnyal nyalták-falták egymást, aztán meg veled volt a teraszon. Nem is értem. Azt hittem ennél több kell, hogy elfelejtsen. – tért vissza Tabi.
- Tessék? Shuya egész este zaklatta és nem tudta levakarni magáról. Mikor egyedül hagytam, megint rámászott és YB szedte le róla, ezért volt vele. – üvöltötte SoHee- Tudom, megígértem, hogy kimaradok ebből, de képtelen vagyok. Hogy lehettél ekkora idióta Choi Seunghyun?
- Azonnal utána kell mennem.
Olyan gyorsan futott a terasz felé, ahogy csak tudott. Te már épp a lépcsőn mentél lefelé, hogy végre hazaérj és vége legyen ennek a szörnyű napnak. Már a kijáratnál voltál, mikor végre megpillantott Tabi. A nevedet kiáltotta, mire hátranéztél, de továbbmentél. A klub előtt tudott csak utolérni.
- Mit akarsz még? Rúgj belém! Mondd, hogy egy szajha vagyok! Tessék, ki vele! Alázz meg még jobban! Ameddig még lehet. – ordítottad sírva.
Magához húzott és megölelt, de te ellökted magadtól.
- Tűnj el! Látni sem akarlak. Azt hittem hibáztam, de nem. Úgy tűnik te sosem ismertél, ha képes voltál elhinni rólam azt, amit az előbb a fejemhez vágtál. Vagy lehet, hogy csak megváltoztál. Nem tudom, de már nem is érdekel.
Megfordultál és menni készültél, de megragadta a kezedet. Egy erős, határozott mozdulattal kirántottad csuklódat a szorításból és hazaindultál. Tabi csak állt és nézte, ahogy eltűnsz a sötét éjszakában.  Először még látott, majd csak a tűsarkúd kopogását hallotta. Így sétáltál ki az életéből, talán örökre.

2012. április 22., vasárnap

17. Act like nothing's wrong


A srácok akcióba lendültek és mindent megtettek, hogy Tabi és Te újra egy párt alkossatok, amilyen hamar lehetséges. Sokat beszéltél Taeyanggal, ami meglepett, de tudtad, hogy benne megbízhatsz, így kitártad előtte a szívedet. Elmondtad, mennyit szenvedtél és azt is, hogy milyen nehéz volt. Igen, múlt időben. Mindent elmondtál neki, kivéve azt, hogy még mindig nem vagy túl rajta. Ezt az egyet csak SoHee tudta.
- Na, mit tudtál meg Taeyang? – kérdezte Riri.
- Szóval. Nagyon szenvedett és hiányzott neki. Nehéz volt és otthon poshadt.
- De ez már a múlt. – szólt közbe TOP.
- Te végig itt voltál? – szólt Dae.
Tabi csak bólintott.
- Tudom, hogy jót akartok srácok, de ez már veszett ügy. Nem érdeklem már. Én még mindig őrülten szeretem, de nincs mit tenni. Már nincs.
- Hé, haver,ne mondd ezt! Biztosan szeret még. – próbálkozott Ji.
- Ha még így is van, innentől az én dolgom. – erőltetett magára egy mosolyt Tabi.
Már ki tudtál kicsit mozdulni és kiszakadtál a mindennapok körforgásából. Nem csak otthon és a munkahelyeden voltál, elmentél kocogni, hogy a lábad visszanyerje fittségét. Pár nappal később, már táncolni is mertél, bárhogy is tiltotta az orvos, semmi nem tartott vissza. Talán az is közrejátszott, hogy Shuya volt az ominózus orvos. Nem érdekelt, hiszen évek óta csak a zene és a mozgás együttes ereje segített át a nehéz időkön. Mikor veszekedtél a szüleiddel, mikor kudarcot vallottál, mikor szenvedtél a tánc volt az, ami mindig ott volt.
Lassan eljött az utolsó koncert napja. SoHee folyamatosan csak erről áradozott. Izgatott volt, hogy annyi idő után nem csak hallhatja, de láthatja is szerelmét. Kissé az agyadra ment már, de megértetted őt, hiszen te is hasonlóképpen éreztél volna. Sőt, valójában most is így érezted magad. Tudtad, hogy ezzel feltéped majd a régi, épphogy beforrt sebeket, de megígérted a barátnődnek és téged is érdekelt. SoHee ovis viselkedése láttán tudtad, hogy neki Seungri lesz az igazi. Még sosem volt ilyen és az apróbb viták dacára továbbra is töretlenül imádták egymást. SoHee volt olyan kitartó, hogy türelmesen vár barátjára itthon, míg ő valóra váltja álmát. Megint magadon gondolkoztál és bűntudatod lett. Te miért nem voltál képes várni? SoHeenek sem lehet sétagalopp, de mégis túlélte és nem is nyavalygott, neked meg minden kis hülyeségen sírt a szád.
Megbeszéltétek, hogy nálatok nézitek a koncertet, mert kényelmesebben elfértek. A koncert előtt volt egy kisebb ismertető a srácok életértől, amit ti csak hallgattatok. Kaját csináltatok, üdítőt és nasit pakoltatok az asztalra. Olyan volt, mintha egy extrasírós filmhez készültetek volna. Tudtad, hogy SoHee már Riri első mondatánál krokodilkönnyekben fogja eláztatni az egész lakást, szóval jó helyen volt az a százas csomag zsebkendő a kisasztalon.
Végre elkezdődött a várva-várt koncert. Kényelembe helyzetétek magatokat és belekortyoltatok az édes vörösborba. Minden számot ismertetek már és egy-egy pörgősebbnél  –valószínűleg a bor hatására- táncolni és énekelni kezdetek, mint két gimis csitri.
A Big Bang szóló számai következtek. Daesung kezdte a sort. Angyalként repkedett a rajongói fölött, miközben lelket simogató hangjával kényeztette a hallgatóságot. Ez után egy GD-TOP híres-neves dala, a Knock out. A klipből ismert táncos lányok és a kétkerekű csodajárgány sem maradhatott el. Mikor megláttad a néhai barátodat, szíved hevesebben vert. Mintha egy rajongó találkozna bálványával. Visszatartottad azt a pár kicsordulni készülő könnycseppet, miközben SoHee szabályosan bömbölt. A két órás koncert alatt legalább tízszer kapott sírógörcsöt. Taeyang eszméletlen teste, tánctudása és énekhangja nyugtatta le kicsit a kedélyeket, mikor is mind a ketten kisebb nyálcsorgatásban törtetek ki.
- El sem hiszem, hogy ez a pasi a tiéd volt. – tátotta a száját SoHee.
- Csajszi! Ezt nem igazán kéne, mit szól majd Riri? – bökted meg kicsit mámorosan.
- Amit nem tud, az nem fáj. Egyébként is hűséget fogadtam, nem vakságot. – kacsintott.
A következő fellépő Seungri volt, amitől ismét egy sírógörcs tört barátnődre. Te csak mosolyogva nyújtottál neki egy zsepit és megsimogattad a vállát. Tudtad, hogy ezek örömkönnyek, így kicsit sem aggódtál érte. Két napon belül újra együtt lesznek, és jobban imádják majd egymást, mint eddig. GD egy bulizós számmal szúrta ki a fanok szemét, akik majd’ megvadultak az előadástól és GD szűk, szakadt nadrágjától, amiben utcalányokat megszégyenítő módon kellette magát.
- Az utolsó szólóprodukciót pedig TOP előadásában élvezhetjük. Egy eddig még sosem hallott, vadonatúj számmal készült ma nekünk, melyet itt írt Japánban. Eredetileg Ji Eun lett volna segítségére, de ő ma sajnos nem lehet itt velünk. Fogadjátok kitörő lelkesedéssel tehát TOP-t! – hallottad a konferálást.
Kicsit szíven ütött, mikor meghallottad a ’TOP’ nevet, de már hozzászoktál, hiszen lassan két teljes órája csak őt nézed. Először még csak a hatalmas rajongótábort láttad és az ujjongó tömeg hangját hallottad.(http://www.youtube.com/watch?v=Fk8kn3aoSB0)
Végül elindult a zene és az előadó is hamarosan megjelent a színpadon. Nagyon dallamos és fülbemászó volt, majd Tabi egy kezdőmondattal törte meg a zenét. ’Elszánt.’ Amint meghallottad a szöveget, nem bírtad tovább, Niagaraként ömlő könnyeiddel sem tudtál tovább küszködni, így elsírtad magad. Arcodat kezedbe temetted. Nem tudtad mit kéne tenned. Még sosem hallottál tőle ilyen érzelmes dalt. Tudtad, hogy neked szól és te sem tudtál mit kezdeni az érzéssel. Minden úgy volt, ahogy Tabi énekelte. Nem keresett, te próbáltad kitörölni az emlékeket, de mindhiába. A végén már nem próbálkoztál, elfogadtad, hogy ez az egész már több, mint azt te valaha is gondoltad. Túlnőtt rajtad. A rajongók csak ujjongtak és tapsoltak. Nem tudták, hogy ez nem csak egy egyszerű dal. De te tudtad és érezted. Tabi ott és akkor mindenét kiadta a közönségnek. Látszólag tetszett nekik. Ez örömmel töltötte el őt, és valahol megkönnyebbült, hogy végigcsinálta ezt az egészet.
A dal után kimentél az erkélyre, képtelen voltál tovább nézni. SoHee utánad indult, hogy megnézze, mi van veled, de te csak visszafordultál és kezeddel jelezted, minden rendben, maradjon nyugodtan. Csak álltál az erkélyen. Egyedül. A kivilágított Szöult nézted és fejedben Tabi mondatai kavarogtak. Az egész dal és a szöveg a fejedben keringett, hangja a füledben csengett, megtört látványát pedig bármelyik pillanatban fel tudtad volna idézni. Ő is szörnyen volt, ahogy Tae mondta. Nehéz volt ezt elhinni, mert te csak az erős és kitartó Tabit ismerted. Igaz, veled sokszor volt gyengéd, de sebezhető soha. Te lettél volna az egyetlen, aki képes volt megtörni ezt a fantasztikus embert? Te tudtál neki akkora fájdalmat okozni, mely hatására a rajongóinak és az egész világnak megadta magát? Az lehetetlen.
A koncert végéig be sem merészkedtél a szobába. Az erkélyen érezted magad biztonságban. Beleszippantottál a nyári éjjeli levegőbe, néha kicsit túlságosan is kihajoltál a korláton kívülre, de nem volt félelmed. Úgy érezted, innentől kezdve már nincs mit veszítened.
A koncert végén SoHee utánad sietett.
- Ne haragudj, csak ott volt Riri és nekem nem volt szívem…
- Semmi baj. – szakítottad meg egy öleléssel.
Újra a sírás határára kerültél, de most nem hagytad, hogy gyengének tűnj, inkább magadban tartottad.
- Szombaton elmegyünk bulizni! Csak te és én. Mit szólsz?
- De szombaton jön meg Riri, nem akarsz vele lenni?
- Valószínűleg hulla fáradt lesz és meg fogja érteni.
- Köszönöm, SoHee, imádlak!
Hamar eltelt az a két nap. Bár éjszakáid álmatlanul és forgolódással teltek, mégis alig vártad a szombatot. Végre kimozdulsz kicsit, úgy igazából és bulizol egy hatalmasat. Pasik nélkül, egy jó kis csajos este, mint régen.
SoHee szokás szerint hamar talált valamit, neki sosem volt probléma, hogy mit vegyen fel. Mindig feltalálta magát, amiért nagyon irigyelted. Segített készülődni és közben megittatok pár felest, hogy meglegyen a jó alaphangulat.
- Nem… tudom…hogy… mit…vegyek…fel. – hajigáltad ki a ruháidat a szekrényből egyenesen barátnődre.
- Nyugi már! Csigavér. Lássuk csak. Mit szólnál ehhez a ruhához? – emelt fel egy rövid kéket.
- Nem. Azt régen vettem, már bele sem férnék.
- Egy próbát megér.
- De..
- Indíts!
Mintha anya veszekedne a lányával. Elküldtek átöltözni, nevetséges, nem? Szófogadóan bementél a fürdőbe, felvetted a ruhát és nézegetted magad egy darabig a tükörben.
- Kész vagy már? Vagy közben beleestél a wc-be? –viccelődött SoHee.
- Idióta! – jöttél ki nevetve.
- Ejha! Fantasztikusan áll. Ebbe kell jönnöd! Ez parancs.
- Értettem őrmester! – tisztelegtél.
Most először nevettél igazán, szívből, mióta Tabival vége lett.
Elindultatok egy klubba. Ez most nem a szokásos kis klubocska volt, hanem egy felkapott, ismert hely Szöul szívében. Mivel már elég régóta dolgoztál az újságnál, munkádból adódóan gyorsabban bejutottatok, mint egy átlagember. Bementetek, iszogattatok kicsit, majd egy pörgősebb számnál a táncparkett közepéig nyomultatok és eszeveszett módon őrjöngtetek. Egy lassú szám következett. Kisvártatva rájöttél, hogy ez bizony egy Big Bang szám. Kértél még egy felest a pultnál és ittál egyet az idióta hibádra. Addig-addig iszogattál, míg már nem igazán voltál szomjas. Természetesen tudtál magadról, bár kinőttél abból, hogy holtrészegen fetrengj egy buliban. Csupán kicsit jobban érezted magad, és felszabadultabb voltál a kelleténél. Rövidesen ráeszmélt SoHee, hogy otthagytad a parketten, így visszaráncigált egy újabb vad táncra.
Hirtelen idegen csípő riszálását érezted a fenekednél. Megfordultál és megpillantottad a gimis évfolyamtársadat, a volt orvosodat és egy idiótát. Mind ezt egy személyben. Természetesen Shuya volt a szerencsés, aki valahogy mindig, mindenhol rád talált. Ideges lettél, hogy sosem hogy nyugtot, így hátrálni kezdtél, de megragadta a kezedet és ajkaidra tapadt. Ütögetni kezdted a vállát és próbáltál távolodni tőle, de nem hagyta. Egy darabig erőlködtél még, de erősebb volt és az alkohol gyengített.
Ebben a pillanatban az ünnepelt Big Bang lépett be a klubba. Seungri és SoHee végre ismét egymás karjaiba omolhattak, mint valami nyálas, túlbecsült amerikai filmben. Daesung meglátott téged Shuyával, próbálta Tabi szemeit a másik irányba terelni, nehogy meglásson.
- Nézd Tabi! Ott a VIP rész, menjünk fel oda!
- Nem akarok, eddig is kevesen voltunk, legalább most legyek társasában.
- Naa, de én fel akarok menni! Menj csak a többiekkel, én majd utánatok megyek, ha lesz kedvem. Jó nekem egyedül is!
Abban a pillanatban meglátott benneteket. Mozdulni sem bírt, annyira meglepődött. Ennyire sikerült volna elfelejtened? Ráadásul tudta, hogy ki ő. Shuya. Gyűlölte azt a patkányt, de mikor felment a VIP részre, úgy színészkedett, mintha semmi baj nem lenne.

2012. április 20., péntek

16. Nyári kaland

- Mi az? Ne húzd az idegeimet. Még egy dalt is írnom kell a záró-koncertre.
- Jó.. szóval nem tudom, hogy hallottad-e már, de az újságok címlapján vagy.
- Nem csoda, hiszen turnézunk. – lett nyugodt a hangja.
- Ez igaz, de nem ettől hangos a média.
- Akkor?
- A címlap sztori: TOP titkos barátnője.
- Kitálaltál? Nem hiszem el, megbeszéltük…
- Nem, Tabi én nem. Csak.. Olyasvalaki tudta meg, akinek nem kellett volna. Én annyira sajnálom. Megint olyanban bíztam, akiben nem kellett volna.
- Ki volt az a szemét?
- Az orvosom. Egy suliba jártunk régen. Shuya…
- Aki csak úgy letámadott? Ezek után hogy tudtál megbízni benne? Hogy lehettél ilyen naiv?
- Tudom, idióta voltam, de így is sírtam már eleget. Sajnálom, ami történt, de nem fog kiderülni, hogy ki is vagyok. Annyira hiányzol, hogy muszáj volt valakivel beszélnem rólad. SoHee is hiányolja Ririt, vele nem beszélhetek annyit erről, mert nem akarok folyton sírni utánad. Tudom, marha sok dolgod van és ez az életed, amit meg is értek, de úgy látom, nincs elég időnk egymásra. Vagyis, neked nekem. Szeretlek, de képtelen vagyok többet szenvedni. A titkolózás és a hiányod már-már elviselhetetlen.
- Kérlek ne! Én nem ezért mondtam, csak feszült vagyok. Meg kell írnom egy dalt és reménytelen. Nincs ihletem, de sajnálom, nem akartam rajtad levezetni a dolgot. Tudom, hogy barom vagyok, és kevés időm van rád, de csak rád gondolok. - csuklott el a hangja.
Sírni kezdtél, de csak halkan. Szíved majd megszakadt, hogy ezt mondtad, de tudtad, jobb lesz nektek, ha külön mentek. Soha nem akartál fájdalmat okozni neki, de így ő sem tudott úgy koncentrálni a dolgokra, ahogy kéne és neked is fájt ez az egész és utáltad a helyzetet. Nehéz volt nélküle és szörnyű volt látni, ahogy külföldön körbeugrálják a nők. Féltékeny voltál, de csak mert imádtad. Teljes szívedből.
Az elkövetkező napokban teljesen magadba roskadtál és kissé elhanyagoltad magad. Nem érdekelt, hogy áll a hajad, sem a lepattogzott körmöd és a száraz bőröd sem. Naphosszat ültél a TV előtt, szüntelen nyáladzós filmet nézve. Sírtál. Folyton sírtál, amíg el nem fogyott a könnyed. Utána már csak a piros, bedagadt, sírástól fájó szemeid jelezték problémádat, na meg persze a komor arcod. Minden Tabira emlékeztetett, így hamar arra az elhatározásra jutottál, hogy visszaköltözöl a saját lakásodba. Egyedül.
Azt gondoltad, már tudod, milyen szenvedni, sok mindent átéltél már, de tévedtél. Sosem hitted volna, hogy van, ami ennyire fáj. Tépázott és sebzett szíved egy hét elteltével is vérzett a történtek miatt. Önszántadból ugyan, de elhagytad szerelmedet. Egyikőtök sem volt tökéletes, mindketten hibáztatok, de te már nem bírtad tovább, úgy érezted, így mindenkinek jobb lesz. Érezted, hogy most indul be Tabi karrierje, és képtelen lettél volna az újtába állni, mikor most futhat be, most van rá esély, hogy igazi idol és igazi elismert énekes legyen belőle, és volt neked annyira fontos, hogy az ő érdekeit is nézd.
Eszedbe jutott, mikor még kis óvodásként játszottatok a téren és együtt csúszdáztatok, meg fogócskáztatok. Mikor még semmivel nem kellett törődni, csak egymással. Mikor még gondtalan volt minden. Nem volt se áruló, se besúgó, se hazugság és nem kellett titkolózni sem. Mikor még nem ismerted, hogy mi is az a fájdalom és csak akkor sírtál, ha elestél.
Ma már erősebb vagy. Bárhányszor esel is el, mindig felállsz és emelt fővel mész tovább, mert ez a dolgod. Ezért vagy itt, a Földön. Utadat barátok, kalandok, izgalmak, kínok és szerelmek kísérik. Így nem unalmas az élet.

Munka után meglátogatott SoHee. Igen, bár ramatyul voltál, elmentél dolgozni, hogy könnyebb legyen felejteni.
- Hogy vagy? – simította meg hátadat.
- Jól.
- Ez nem volt meggyőző. Nehéz, ugye?
- Nagyon. Elfelejteni lehetetlen.
- Mert szereted.
- És mert nagyon fontos nekem. De így lesz a legjobb. Azóta nem keresett. Könnyen elfogadta, hogy vége. Akkor én miért szenvedjek?
- Te ezt elhiszed? – mosolygott- Seungri is arról beszél, hogy mennyire kivan szegény. Nem lehet ráismerni. Olyan is volt, hogy leitta magát a hotelszobában, mert nem tudja elfogadni a helyzetet.
- Lehet, hogy…
- Hogy mi?
- Emlékszel mit nézettem veled folyton a gimiben?
- Persze. A kedvenc filmeteket. Miért?
- „A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanásai, mely egy perc alatt elillan. ” – csordult le a könnycsepp arcodon.
- Ez nem csak egy kaland volt. Sokkal több annál. Egy életre szóló dolog volt ez, összeköt titeket az örökkévalóságig. – halkult el.
Egyre sűrűbben záporoztak szemeidből a krokodilkönnyek. A barátnőd felpattant, megölelt és próbált megvigasztalni. Persze ez reménytelen és sovány vigasz volt. Remek, hogy ilyen fantasztikus barátnőd van. Barátnő. Te is barátnő voltál. Tabié. De most egyedül maradtál és csak SoHee van neked. Ő hogy bírja? Seungri is távol van, mégis kitart mellette. Te miért nem?
SoHee felsóhajtott.
- Arra gondoltam, megnézhetnénk együtt a záró-koncertet. De most, hogy látom, mennyire kivagy… Nem akarom, hogy még jobban fájjon.
- Dehogynem. –törölted le könnyeidet- Vagyishogy.. szívesen megnézem veled. –szipogtál.
- Biztos?
- Persze. Bármi is történt, fantasztikusak. Megérdemlik, hogy ott állhatnak, és ha csak egy kicsit is, de része akarok lenni a dolognak.
Megvacsoráztatok a barátnőddel, majd alváshoz készülődtél. Váratlan telefoncsörgésre lettél figyelmes, miközben tusoltál. Vizesen, egy szál törölközőben futottál ki. Megcsúsztál és majdnem elestél, de szerencsére csak meginogtál. Még csak az kéne. Újabb baleset és még dolgozni se mehetnél. Na meg Shuya… ismét találkozni vele. Valamiért mindig haraggal váltok el. Mindig tesz valamit, amivel megbánt vagy felidegesít. De miért?
- Halló?! – vetted fel kicsit riadtan a telefont.
Még mindig az ’életveszélyes’ csúszás hatása alatt voltál.
- Szia szépsé… akarom mondani ______.
- Bae?! Te vagy az? Úgy örülök neked.
- Tényleg? Jó hallani. – hallottad, hogy mosolyra húzódik a szája- Hogy vagy? Tudom, hülye kérdés. Tudom, mi történt. Sajnálom.
- Tabival? Ugyan, nem kell. Már túl vagyok rajta. – próbáltál hazudni- Veled mi a helyzet? Milyen Japán?
- Remek! A rajongók majd’ szétszednek és a koncertek fantasztikusak. Meg persze az afterparty-k is. Nincs kedved átugrani a táró-koncertre?
- Az szuper! Sajnos nem tudok menni, most sok számla jött össze egyszerre, meg amúgy sem szeretnék zavarni. Itthonról nézzük SoHee-vel. De köszönöm a meghívást, kedves volt.
- Ugyan. Ha visszamegyünk, jó lenne összefutni. Rég találkoztunk, mint két barát.
- Majd megbeszéljük, de szívesen mennék. Ne haragudj, de most leteszem, épp aludni készültem.
- Sajnálom, hogy bekevertem.
- Ne sajnáld! Örülök, hogy kerestél. Jó éjt Tae!
- Neked is. Szia.
Jól esett, hogy megkeresett, de olyan késő volt már, hogy nem tudtál ezen gondolkodni, így hamar elnyomott az álom, bár ne tette volna. Szörnyűséges rémálmok gyötörtek azon az éjjelen. Tabi volt, aki harcolt érted, de te eltaszítottad magadtól és öngyilkosságba menekült.
- NE! – üvöltöttél fel.
Hajnalok hajnala lehetett, mert még sötét volt. Nem tudtál mit kezdeni magaddal. Érzelmi roncs voltál már, kikészített ez az egész. Ismét sírni kezdtél.

- Srácok! Gyertek ide kicsit. – suttogott Seungri- Figyi! Tudjátok, hogy mi van TOP-vel, szóval segítenünk kell neki.
- Keressünk neki új csajt! – javasolta Dae.
- Nem! Neki _____ kell. – mondta Ji.
- Halkan, még meghallja! –csitította a többieket Taeyang- Szóval, az ötlet jó, mert TOP már nem a régi. Viszont tegnap beszéltem _____val/vel, és azt mondta, hogy már túl van rajta.
- Akkor mindenkinek kiadom a feladatát, de csak egyszer mondom el, jól figyeljetek! Taeyang! Te ________-val/vel beszélj a dolgokról, legyen meg minél több infó. GD! Te segíts neki, hogy a lehető legtöbb dolgot tudjátok meg. Értitek? Dae, te velem jössz, mi TOP-vel beszélünk. Hajrá!
- Értettük főnök! – parádézott Ji.

A srácok mindent meg akartak tenni, hogy jobb legyen nektek, persze a hátatok mögött. Utáltak, ha beleszóltak az életedbe, így ezt is nagyon óvatosan kellett csinálniuk. Tabi folyamatosan dalszövegeket írt és készült az új dala. Sokat volt egyedül, a stúdióba sem akarta, hogy elkísérjék a többiek. Titokban akarta tartani ez egészet. Nem ökörködött a fiúkkal, mint mikor veled volt. Seungrival beszélt csak néha-néha, de akkor kiborult és lelki förccs kellett neki. A bandatagok mindent megtettek, hogy megkönnyítsék a dolgotokat, de ez persze nem volt egyszerű.


- Nem bírom már, érted? Szeretem.
- Hé! Mindenkit megvisel a turné. Őt is. SoHee is nagyon nehezen viseli, de neki nem volt ennyi más problémája. Megértelek.
- Tudom. Eddig is szörnyen nehéz volt, de nélküle olyan üres minden. Talán csak egy nyári kaland volt?

2012. április 19., csütörtök

15. Áruló

Halkan bólintottál. Felkészültél rá, hogy rossz hírt kapsz. Nem gondoltad volna, hogy ennyire, de lassacskán hozzászoktál, hogy nincs veled. Szörnyű volt tudni, hogy ismét el kell válnotok egymástól, pedig még csak most jött haza. Mintha nem hallottad volna, amit mondott újra csókcsatába bonyolódtál vele, s fölé másztál. Levetted a pólóját és csókolgatni kezdted, ahol érted. Ki akartad használni, hogy most még minden egyes porcikája veled lehet.
- _________, hallottad, amit mondtam?
Megtörte a pillanatot és ismét könnyekben törtél ki.
- Hallottam. – motyogtad halkan.
- Tudom, megígértem, hogy maradok majd, de YG beszervezett egy egyhónapos turnét Japánban. Sajnálom, nem tehetek semmit. Egy hét múlva kell indulnunk, addig rengeteget kell próbálnunk. Tudom, szörnyen utálsz most és nagyon nehéz lesz, de ígérem, kitartok melletted. Viszont ha te nem, kérlek, most mondd meg. Ha már van valaki…
- Tabi! Ne butáskodj. Imádlak, mindennél jobban. Bármi is lesz, nekem mindig te leszel az egyetlen. Majd megoldjuk, igyekszem sokat bent lenni veled a próbákon, ha szeretnéd. Ki akarom élvezni ezt a kis időt, amit együtt tölthetünk.
- Szeretlek _______! – ölelt meg.
- Én is szeretlek.
Megnyugtattátok egymást ezzel a kis beszélgetéssel. Teljes mértékben megbíztál szerelmedben és tudtad, hogy más nő sosem állhatna közétek. Természetesen férfi sem, hiszen teljes szívedből leszeretted Tabit, aki nagyon hálás volt neked, amiért ilyen megértő voltál vele.
Az elkövetkező hetekben a lehető legtöbb időt próbáltátok együtt tölteni. Reggel ő vitt munkába, este pedig te mentél be hozzájuk a próbaterembe. Amikor lehetett romantikáztatok kicsit. Összebújtatok és az etye-petye sem maradhatott el. Próbáltatok megfeledkezni arról, hogy pár nap múlva el kell válnotok egymástól.
Legnagyobb sajnálatotokra hamar eltelt az az egy hét és ismét hatalmas fájdalommal és keserűséggel mentetek a reptérre. Még otthon kellett elköszönnötök úgy istenigazából, mert a média még nem tudott a kapcsolatotokról. YG még nem engedte, hogy felvállaljátok egymást, így a reptéren gyülekező újságírók és operatőrök előtt nem történhetett több egy ölelésnél. Napszemüvegben és kalapban mentél, nehogy felismerjenek és zaklassanak, amíg a banda távol van.
Ismét Shuya társaságára fanyalodtál, hiszen SoHee és a Big Banges srácok mellett nemigen volt sok barátod. Valljuk be, sok mindent megosztottál Shuyával, talán túl sokat is…
- Szóval, hogy vagytok a barátoddal?
- Jól, bár… most megint elutazott.
- Hogyhogy ilyen gyakran utazik?
- Nem fogod elhinni, de ő egy ünnepelt énekes. Ez a karrierje, ez az élete és én nem állok az útjába. Iszonyatosan nehéz nélküle, de várok rá, mert szeretem.
- Egy ünnepelt idol? Hű. Nem apróztad el a dolgot. Én nem lennék képes ennyi időt távol lenni attól a nőtől, akit szeretek. De minden elismerésem, hatalmas lelki erő kell ehhez.
- Ovis korunk óta legjobb barátok voltunk, és mostanra alakult ki. Ismerjük egymást, néha jobban, mint saját magunkat. Tabi mindig is megértett.
- Tabi?! Úgy érted, hogy a Big Bangből? Ez.. durva.
- Igen, de pszt! Ez még nem nyilvános.
- Nem vállalt fel?
- Nem rajta múlik, a kiadó nem akarja. Barátnőd?
Felnevetett.
- Hogy mim? Nincs senkim.
- Még mindig? Azt hittem, már vagy hatszor becsajoztál dokikám. – heccelted.
- Nem, és nem is keresek. Majd belebotlok az utcán, vagy nem… - mosolygott, enyhén célozgatva.
A további napokban sokat voltál egyedül, inkább megnézted a kedvenc romantikus filmedet, de erről is Tabi jutott eszedbe, ez volt az egyetlen csöpögős film, amit mindketten imádtatok. Sírni kezdtél és egy bőgőmasinának érezted magad. Otthon punnyadtál, mikor SoHee hatalmas hévvel dörömbölt az ajtódon.
- SoHee? Mi ez? – mutattál a kezében lévő újságra.
- Kitálaltál? _____, ezt nem lett volna szabad. Tudom, hogy nehéz, de nem mondhattad volna el!
- Tessék? – álltál értetlenül.
- Nem tudsz róla? Az újságok a TOP titkos barátnője után nyomoznak.
- Hogy mi? Megfojtom.
- Kit? Nem értem… Elmondtad valakinek?
- Véletlen volt, de igen. Azt hittem bízhatom benne. – hajtottad le fejedet.
- Ki volt ez az áruló?
- Shu-Shuya. Ne akadj ki, ő volt az orvosom és sokat beszélünk.
- ______! De hát tudtad, hogy nem bízhatsz meg benne. Változhatnak az emberek, de ekkorát nem.
- Azonnal felhívom. Legalább azt ne adja ki, hogy ki is a titokzatos barátnő.
- Jó. Megvárom.
Megkerested a telefonodat, majd Shuya névjegyét és tárcsáztad a számot.
- Halló!?
- Mégis mit képzelsz magadról? Tabi titkos barátnője, mi?
- ________? Azt gondoltam ennyiből nem lesz baj.
- Tudod mit? Rohadj meg. Ne keress többet. De egy szívességet tegyél meg! Ne add ki a személyazonosságomat.
- __________! Én annyira sa….
Rácsaptad a telefont. Ideges lettél és sírásban jött ki rajtad az összes eddigi feszültség. Féltél, mi lesz, ha YG megtudja az egészet. Bár biztos voltál benne, hogy hozzá hamarabb eljutott a hír, és jól leteremti majd a barátodat. Bűntudatod volt, hogy újra ugyanabba a hibába estél, mint pár éve. Olyanban bíztál, akiben nem kellett volna, ma már tudod, az emberek nem vehetnek száznyolcvan fokos fordulatot. Az lehetetlen.
Fel akartad hívni Tabit, hogy tőled tudja meg a híreket. Már csak két hét volt hátra a turnéból és nagyon vártad. Az utolsó záró-koncertet élőben közvetítik majd a tv-ben, és már vártad, hogy legalább ott láthasd. Kicsöngött a telefon és minden egyes búgástól lassabban vert kicsit a szíved.
- Szia Tabi! – mondtad remegő hanggal.
- Szia édesem. Baj van?
- Hát igazából… igen.

2012. április 18., szerda

14. Magány

- Semmi bajom!
- Dehogynem. Gyere csak! – azzal Taeyang felkapott és a teremben található kanapéra fektetett.
- Köszönöm, de nem kellett volna. –hálálkodtál.
- Attól, hogy nem vagyunk együtt, nem kell utálnunk egymást. – ejtett el egy szerény mosolyt- Most pedig beviszlek a kórházba.
- De mindjárt jön Tabi és nem akarom itt hagyni.
- Hé! YG-vel beszél. Ez órákig is tarthat, ha YG-ről van szó. Majd a többiek megmondják neki, hová mentél. Hidd el, jobban haragudna, ha maradnál.
Bólintottál és feltápászkodtál, hogy elindulj a kocsihoz.
- Ülj le de rögtön! – parancsolt rád GD- Majd YB kivisz. Igaz?
- Persze. –nézett kicsit szúrósan barátjára.
Nem akart közel kerülni hozzád, mert tudtára adtad, hogy neked csak Tabi létezik. Felkapott és kivitt a kocsihoz. Beültetett az anyósülésre és a kórház felé indultatok. Shuyával találkoztatok az előcsarnokban, épp menni készült, de mikor látta, hogy Bae a karjaiban vitt, rögtön megvizsgált.
- Kénytelen leszek begipszelni.
- Eltörött?
- Nem, de akkor talán nem ficánkolsz majd annyit. Megerőlteted magad és ez nagyon veszélyes, nem érted?
- Nyugton fog maradni! Gondoskodom róla. – mondta határozottan Tae.
Meglepődtél. Nem tudtad, hogyan kivitelezhetné ezt, hiszen egy nap múlva elutazik, de jól esett, hogy ott volt melletted.
- Ebben az esetben egy rögzítőt kapsz, ami egyhelyben tartja a bokádat, és ha nem csinálsz többet ilyen hülyeséget, minden rendben lesz. Csak akkor viseld, ha mész valahová. Mikor fekszel, inkább csak borogasd. Egyébként együtt vagytok? – tette fel Shuya a meglepő kérdést.
- Nem, mi csak…
- Barátok vagyunk. – fejezte be mondatodat Tae.
Kimentetek a rendelőből, vagyis Bae ment, te pedig a karjaiban voltál, mikor megpillantottad Tabit. Kétségbeesetten nézett körül, majd megpillantott és odafutott hozzá.
- Jól vagy? Miért nem szóltál?
- A főnököddel beszéltél, nem akartam zavarni.
- Sosem zavarsz. Soha. – vett át karjaiba- Köszönöm. – volt leolvasható szájáról.
Hazavitt Tabi és ápolgatott. Karjaiban aludtál el. Az elkövetkező napokban mindenhova ugrálva, vagy barátod karjaiban jutottál el. Bementél a próbára és bár tegnap lesérültél, örömmel nézted őket, mert befejezték a másik számot is. YG is bement a főpróbára és elképedve látta, hogy mennyire összeszedettek a fiúk.
- Ezt ti hoztátok össze? – kérdezte még mindig csodálkozva.
- Nem teljesen. – préselte ki magából Seungri.
- __________ volt a koreográfus. – mutatott rád Tabi.
Zavartan mosolyogtál. Még sosem találkoztál YG-vel és az, hogy egy ilyen ember bírálta a munkádat teljesen feltöltött.
- Ez hihetetlen. Hol tanultad ezt?
- Több, mint 10 évig táncoltam és improvizáltam kicsit a tanultak mellé.
- Elképesztő, hogy így összehoztad a srácokat! Még sosem láttam őket így pörögni. A Japán CD –felvétel után dolgozhatnál velük, jót tesz nekik.
- Sajnálom, de már felhagytam a tánccal és le is sértültem.
- Én is nagyon sajnálom. Alkalmaztalak volna, mint koreográfust.
- Reményeim szerint sokat leszek itt, ha nem probléma.
- Ugyan, hiszen öröm ilyen határozott, fiatal nőt itt látni. Viszont, megköszönném, ha néha-néha ránéznél táncos szemmel a srácokra. Néha rájuk fér. – ejtett el egy mosolyt a főnök.
- Persze. Szívesen jövök!
A próba után minden fiú alaposan megölelgetett és elbúcsúzott tőled, hiszen másnap indultak Japánba. Tabi ki akart vinni a kocsihoz, de mivel nem akartál a terhére lenni, eddig erősködtél, amíg le nem tett. Támaszt nyújtott neked, így bicegtél el a liftig, majd onnan a parkolóba.
Mivel másnap kora reggel indultak a srácok, így hazaérve Tabi rögtön csomagolni kezdett, te pedig vacsorát főztél neki.
- Hol szeretnél lakni, amíg nem vagyok itt? – kérdezte.
- Van lehetőség? – csodálkoztál.
- Persze, maradj itt, ha szeretnél, de haza is mehetsz, ha ott jobban érzed magad.
- Már otthon vagyok. – bújtál hozzá.
Megcsókolt. Ez a csók szerelmes volt és gyengéd. Volt benne egy csöppnyi keserűség is, amiért el kell hagynia kicsit, de tudta, hamarosan visszajön hozzád.
Megvacsoráztatok és korán elaludtatok. Hozzábújtál, és mellkasán aludtál el, éjjel pedig átölelt. Jó volt érezni közelségét az utolsó pillanatokban is.
Tabi intelme ellenére ki akartál menni a reptérre, hogy az utolsó pillanatig együtt lehessetek. Természetesen könnyekben törtél ki a búcsú pillanatában, de senki nem várta el, hogy visszafogd magad.
- Ne sírj kicsim! Hamar visszajövök. – törölte le könnyeidet.
- Tudom, de hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Nagyon!
- Vigyázz magadra és siess haza!
Bólintott majd megcsókolt. Egy hosszan tartó ölelés után menniük kellett. Megígérted, hogy nem erőlteted meg magad és nem mész még dolgozni. A reptérről haza kellett jutnod valahogy és a taxi mellett döntöttél. Rengeteg utas szállt ki és be, de egyikőjük sem volt tekintettel rád és a lábadra. Miért is lettek volna? Hosszas várakozás, sántikálás meg ide-oda ugrálás után már-már feladtad a küzdelmet, s leültél. Csak nézed, ahogy a késesben lévő, fontos emberek rohannak az autók után. Ráértél, hiszen nem mentél be dolgozni, gondoltad megvárod, amíg lassan eloszlik a tömeg. Egy ismerős hangot hallottál magad mögül, ami téged szólított.
- ______! Mit keresel itt?
- Shuya?! Nem hiszem el, hogy mindig beléd botlom. Lassan kezdem azt hinni, hogy követsz.
- Ne légy paranoiás! Mióta ülsz itt?

Az órádra néztél és magad is csodálkoztál.
- Már vagy fél órája, de fel sem tűnt.
- Valaki kijön érted?
- Nem, csak nehéz odabicegni a taxihoz úgy, hogy ne üljenek be előtted négyen. Egy darabig ácsorogtam, de meguntam.
- És most?
- Most? Várom, hogy hazamenjen ez a sok ember, aztán hátha én is hazaérek végre.
Shuya váratlanul elrohant egy taxihoz.
- Persze, te is lépj le köszönés nélkül. – mormogtad.
Hirtelen visszafordult és intett egyet. Feltápászkodtál és lassan megindultál. Shuya rögtön a segítségedre sietett és szépen odakísért az autóhoz. A sofőr megkérdezte a címed és már majdnem elindultatok, de az utolsó pillanatban nyugalomra intetted a taxist.
- Te nem jössz? – kérdezted megmentődtől.
- Nem, majd megvárok egy másikat. Menj csak, megleszek.
- Gyere, ha már miattad úsztam meg a várakozást.
Beült melléd és hazaindultatok. Először Tabi lakására mentetek, itt szállt ki Shuya is, aki egészen az ajtóig kísért, majd onnan hazagyalogolt. Illedelmesen megköszönted neki a segítséget és a pesztrálást. Utáltad, hogy ilyen tehetetlen és kissé kiszolgáltatott vagy. Egyrészt azért, mert azzal a fő okkal költöztél el otthonról, hogy most már független nő leszel. Másrészt pedig olyan emberrel töltesz egyre több időt akarva- akaratlanul is, akit soha többé nem akartál látni. Bár az orvosod és jól jött a segítsége a reptéren is, furcsa volt, hogy neki azóta sincs senkije és ráér téged pátyolgatni szabadidejében. Meg, hogy egyáltalán miért van szabadideje egy jóképű orvosnak? Főnyeremény nem? Be kellett látnod, hogy senki nem járna vele rosszul, ha valóban megváltozott. Hamar kiverted ezeket a gondolatok a fejedből, hiszen te már megtaláltad az igazit, a tökéleteset.
Aznap átment hozzád SoHee, hogy együtt gyászoljátok ezt a pár napot. Kiderült, hogy ők is nagyon jól megvannak, de neki is hiányzik Seungri, pedig alig pár órája mentek el. Hamarosan megcsörrent barátnőd telefonja. Seungri Hívta. Talált egy kis nyugis, eldugott sarkot, és még ha csak pár percre is, felhívta barátnőjét, hogy elmondja, minden rendben van, megérkeztek és rajongók várták Japánban.
Kissé csalódott voltál, mert te nem kaptál se sms-t, se üzenetet és még csak fel sem hívott Tabi. Nem esett jól, de megígérte, hogy minden nap keresni fog, és te bíztál benne.
Betartotta ígéretét, és este felhívott, mondván, hogy minden rendben és imádják Japánban. Az előkészületek is remekül haladnak, minden remekül megy. A Big Bang-nek még ennél is nagyobb, mindent elsöprő sikere lesz a japán CD után.
- A lábad hogy van?
- Egész jól, szépen gyógyulgat. Ugye tudod, hogy már most iszonyatosan hiányzol?!
- Tudom édesem, te is nekem. Sajnálom, most le kell tennem, amint lehet, hívlak. Aludj jól kicsim!
- Szeretlek Tabi.
- Én is szeretlek.
Jó volt hallani a hangját. Bármeddig el tudtad volna hallgatni. Ez után hamar álomba zuhantál, kimerített ez a nap.
Másnap vissza kellett menned kontrollra a lábad miatt, SoHee vitt el, de haza már egyedül kellett volna visszabumliznod. A vizsgálat során Shuya megállapította, hogy szépen javul a lábad, de továbbra sem szabad megerőltetned. Későn mentél, így te voltál az utolsó beteg.
- Elvigyelek? – kérdezte orvosod.
Bólintottál egyet és megvártad az előcsarnokban, amíg átöltözik. Alig halhatóan megkérdezte egyik kollégája, hogy a barátnője vagy-e.
- Nem, reménytelen. – jelentette ki Shuya.
Odamentetek az autóhoz, beültél, ő pedig hazavitt. Kínos csöndben telt az idő. Te nem tudtad, mit kérdezz, mi túl személyes és mi nem. Fogalmad sem volt, hogy hogyan viszonyulj hozzá, hiszen most figyelmes volt és kicsit sem erőszakos.
- Nem akarsz bejönni?
- Nem, nem szeretnék zavarni, a barátod sem örülne neki.
- Ugyan, már nem tudok mi kezdeni magammal. Nem mehetek sehova és a romantikus filmektől már hánynom kell. Jól jönne a társaság.
- Rendben.
Jó volt kicsit beszélgetni vele, megvitatni az élet nagy dolgait és mesélt kicsit a mostani életéről. Elmondta, hogy mennyire boldog, hogy orvos lehet és mennyire szereti ezt csinálni. Nincs barátnője és senkije, de nem is keresett, mert nem volt rá szüksége.
- Viszont most kicsit felkavartad a dolgokat. – mosolygott.
- Én? – néztél értetlenül.
- Igen, tudod annak idején nem a macsót akartam játszani, tényleg kedveltelek.
- Shuya én… nem tudok mit mondani. Nekem barátom volt és SoHee szeretett.
- Már tudom és sajnálom. Nem volt alkalmam elnézést kérni, mert azóta nem is láttalak.
- Semmi baj, túlléptünk rajta. Úgy tűnik tényleg megváltoztál.
- Sokat számított, hogy akkor úgy a szemembe merted mondani, hogy milyen bunkó vagyok.
- Csak voltál.
Ismét kínos csönd állt be, amit Tabi hívása tört meg. A mosoly hamar lefagyott az arcodról, helyébe apró könnyek táncoltak a szemedben. Shuya aggódva nézte az arcodat, és próbálta leolvasni róla, hogy mi a baj.
- Ez biztos? Nincs más lehetőség? – kérdezted.
- Sajnos nincs, itt kell maradnom és két hét múlva találkozhatunk csak. Annyira sajnálom.
Elcsukló hangon kisajtoltál magadból egy szeretlek-et, majd letetted. Arcodat kezeidbe temetted, amit Shuya nem bírt tovább nézni. Odament hozzád és megölelt. Jól esett egy kis törődés, de persze Tabitól lett volna az igazi.
Az elkövetkezendő napokban SoHee-vel és Shuyával töltöttél sok időt, és végre újra munkába állhattál. Végre nem érezted magad haszontalannak és az idő is gyorsabban telt. A forró, nyári napok egyre jobban kifárasztottak a kemény munka mellett. Alig vártad, hogy Tabi hazaérjen, és végre együtt lehessetek. Minden nap beszéltetek, így ő is tisztában volt azzal, hogy jól vagy és te is tudtad, hogy vele is minden rendben van.

Végre eljött a hazaérkezésének napja. Finom vacsorával vártad, gondoltad összebújtok kicsit, mesél, és végre romantikázhattok is.
Megterítetted, gyertyafényes vacsorát terveztél, és izgatottan vártad, hogy szerelmed betoppanjon. Kinyílt az ajtó, hirtelen felpattantál és megpillantottad Tabit. Odaszaladtál hozzá, megölelted, ő megpörgetett a levegőben és szenvedélyes csókot adott.
Leültetek enni, és pillanatok alatt befalta a főztödet. Leültetek a kanapéra, borozgattatok kicsit és mindet elmeséltél. Azt is, hogy milyen sok időt töltöttél SoHeevel és Shuyával, és azt, hogy így nem voltál annyira egyedül. Nem voltál annyira magányos. Tabi kicsit meglepődött, hogy ennyire jóban vagytok az egykori erőszakos, hisztis fiúval, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget.
Öledbe feküdt és ő is mesélni kezdett a felvételről és Japánról. Azt mondta, egyszer közösen kell elutaznotok oda. Boldog volt, de nem sugárzott. Valami aggasztotta, és meg akartad tudni, hogy mi az.
- Tabi baj van?
Felült, a szemedbe nézett és megcsókolt. Csókja éhes volt és keserédes. Tudtad, hogy olyat fog mondani, amivel talán fájdalmat okoz neked, így könnyek gyűltek a szemedbe, de hajába túrtál és elmélyítetted a csókot.
- El kell mennem. Megint. – nyögte ki.

2012. április 15., vasárnap

13. Bejelentés

Tabi gyorsan magára kapta bokszerét és az ajtóhoz sietett. Gondolta bárki is az, elküldheti, nem olyan fontos, meg egyéként is, te nem mehetsz egy szál törülközőben ajtót nyitni.
- Szia! Én csak… Tabi?! –lepődött meg Taeyang.
- Szia YB! Mit keresel te itt?
- Csak beszélni akartam _________-val, de látom nem alkalmas az időpont. – nézett végig TOP-n.
- Hát nem éppen. – vigyorgott sugárzóan Tabi.
- Drágám! Ki az? – szóltál ki.
- YB van itt. – kiabálta.
Bae? Nem tudtad elhinni. Az hitted, érthető voltál, mikor azt mondtad, ne keressétek egymást egy darabig. Kiindultál a fürdőből, vizes hajjal. Testedet csak egy törölköző fedte.
- Szia Tae!
- Szia!
- Kicsit beszélhetnék vele kettesben? – néztél szépen Tabira, kezedet mellkasára téve.
- Persze. Lassan úgy is indulnom kéne.
- Köszönöm. –súgtad oda.

- Szóval, miért jöttél?
- Én csak bocsánatot akartam kérni, amiért felzaklattalak és bűntudatom volt, de látom ez téged nem zavart.
- Mégis mit kéne tennem? Együtt vagyunk Tabival és szeretjük egymást.
- Tudom. Semmit. Hülyét csinálok magamból. Inkább megyek, szia!
- Szia.
Kiviharzott és becsapta az ajtót.
- Mi volt ez?
- Még nem tette túl magát a dolgon. Már mondtam neki, hogy én csak téged szeretlek, de nehéz. Megértem, csak így nekem is az lesz.
- Adjunk neki időt. Én nem haragszom, amíg nem fajul el a dolog. Találnunk kell valakit, aki segít neki elfelejteni téged. Bár ez elég nehéz lesz, olyan csodálatos vagy édesem.
- Jaj már Tabi! – lökted meg.
Mindketten rendbe szedtétek magatokat és dolgotokra indultatok. Tabi a Big Banghez, te pedig SoHee-vel kávéztál.

- Hali srácok! – jelent meg vigyorogva TOP.
- Mi ez a nagy boldogság? – kérdezte Dae.
- Hosszú éjszakája volt, látom rajta. – kacsintott Riri.
- Az biztos! Sosem volt még ilyen boldog. – mosolygott GD.
Taeyang csak csendben ült és haloványan mosolygott Seungri kijelentésén.
- Na, inkább próbáljunk! Ne csak én legyek a téma. – futott bekapcsolni a hifit TOP.

Késésben voltál, mint mindig, így gyorsabban sétáltál a szokásosnál. Szöul egy nyüzsgő város, így nem győzted kerülgetni az embereket. Véletlenül nekimentél valakinek.
- Elnézést! – felnéztél és rögtön felismerted.
- _____?- mosolygott rád a férfi- Megismersz?
- Shuya?
- Szóval igen. Jó újra látni.
- Ez nem mondható el rólad.
- Tudom, egy barom voltam, de annak már vége. Megkomolyodtam és dolgozom.
- Ez remek! Tudod, nekem most mennem kell, vár rám SoHee.
- Figyelj! Találkozhatnánk. Ígérem, semmi nem lenne olyan, mint régen.
- Nekem barátom van.
- Mint két régi ismerős. Nem találkozhatunk?
- Shuya nem kéne ezt erőltetni. Ami volt, volt. Megtörtént, én lezártam, de ennyi.
- Megadom a számomat, keress, ha gondolod.
- Tudod, mit gondolok, nem? De ha ennyire akarod.
Megadta a számát majd tovább siettél SoHee-hez.

- Végre! Már hívtalak.
- Ne haragudj. Feltartottak.
- Jó kifogás, de nem veszem be. – mosolygott.
- Pedig így volt, siettem, de véletlenül nekimentem az utcán valakinek. Shuyának.
- Mit akart tőled?
- Találkozni. Persze rögtön rávágtam, hogy barátom van, de nem érdekelte. Legalább barátként akar találkozni. Megadta a számát, bár sejtheti, hogy nem fogom keresni.
- Megőrült. Bárkit megkaphatott volna, de a botrány miatt már senki nem akarta.
- Botrány?
- Igen. Közted és közte. Az, hogy letámadott.
- Ő kereste magának a bajt. – reagáltál kimérten.
Kicsit elbizonytalanodtál. Bár ő mászott rád, kicsit lelkiismeret furdalásod lett a dolog miatt. Végül is te tetted tönkre azt, amit felépített maga köré. Ő mégis kedves volt veled. Lehet, hogy hátsó szándékai vannak, de nem izgatott túlságosan, hiszen úgysem hívod fel és kicsi rá az esély, hogy megint találkoztok.
- És mi volt Tabival? – húzta fel szemöldökét kíváncsian SoHee.
- Hát. Minden. – pirultál bele.
- Ejha! Gyorsan meggondoltad magad, te kis lepedőakrobata. – vigyorgott.
- Igazad volt. Teljesen megbízom benne és nem hiszem, hogy bárkiért is otthagyna.
- Örülök nektek! Annyira jó ilyennek látni. Sugárzol!

Másnap hétfő volt, így munkához készülődtél reggel, mikor jött egy üzeneted: „Jó reggelt gyönyörűségem! Este hétkor nálam? Fontos dolgot kell mondanom.” Természetesen beleegyeztél, de megrémültél. Nem tudtad, mit akarhat mondani. Minden olyan tökéletesen alakult. Féltél, hogy valamit elrontottál vagy mégsem szeret és el akar hagyni. A hétfő reggel így még rosszabbul indult, mint egyébként.
Bementél dolgozni, de mivel ma neked kellet interjút csinálnod egy híres médiaszemélyiséggel, így elegánsra kellett venned a figurát. Ez számodra egy térdig érő ceruzaszoknyával, fehér inggel és magassarkúval volt egyenlő. Nem szeretted ezt a párosítást, mert ha késésben vagy, nehéz közlekedni magassarkúban és szoknyában. Mivel rengeteg fotós, újságíró és riporter zsongta körbe a sztárt, nem volt sok idő összehozni egy cikket, márpedig ez lesz a címlap sztori. Össze-vissza rohangáltál és közben sikeresen kiment a bokád. Alig tudtál ráállni, de muszáj volt megcsinálnod az interjút. Visszamentél a szerkesztőségbe, begépelted és megformáztad az anyagot, majd elbicegtél a kórházba. Egyre jobban fájt a lábad, pláne magassarkúban, így meg akartad nézetni, nehogy komoly baj legyen belőle.
Vártál egy kicsit, majd behívtak a rendelőbe.
- Kérem, foglaljon helyet! Mi a panasz? – bújta a jelentéseket az orvos.
- Kiment a bokám, csak gondoltam megnézetem, nehogy valami nagyobb baj legyen belőle, de nem vészes.
- Azt hadd döntsem el én! Lássuk csak. – nézett fel a lapokból.
- _______?
- Nem hiszem el. Nem lehet tőled megszabadulni, Shuya. – ejtettél el egy szolid mosolyt.
- Áú! Ez most fájt. Itt, legbelül. – mutogatott a szíve felé.
- Haha. Mi lenne, ha inkább megnézné a lábamat doktorúr?
- Máris kisasszony! Ez fáj? – forgatta kicsit.
- Érzékeny.
- És ez? – csavarta másik irányba.
- Igen! Áu! Fejezd be! – kiáltottál rá.
- Megröntgenezzük. Tessék, itt a beutaló. Ha megvan a felvétel, gyere vissza.
- Rendben.
Vártál egy kicsit, majd téged szólítottak. Elkészült a röntgen a lábadról és kiderült, hogy nem tört el, csak kifordult, így sokat kell pihentetned és borogatnod.
Remek! Ma este át kéne menned Tabihoz. Ha lemondod, biztosan félreérti. Ebben az esetben egy lehetőség maradt. Hazamész, pihenteted pár órát, aztán elindulsz, lesz, ami lesz.
Így is történt. Kerestél valami kényelmes cipőt, amiben elfért a feldagadt lábad és így indultál Tabihoz. Megterhelő és fájdalmas volt az út, de nem kérhetted meg, hogy jöjjön érted, hiszen dolgozott. Odaértél és bebicegtél az ajtón. Szerencsétlenségedre utolsó pillanatban elvesztetted az egyensúlyodat és elhagyott az erőd, így hatalmas puffanással rogytál a földre.
- _______! – rohant oda Tabi- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? Úr isten. Minden rendben? Mi történt?
Mosolyogva ennyit feleltél:
- Minden rendben, de nem tudok felállni. Kiment a bokám és otthonról idáig bicegtem.
- Miért nem szóltál, butus? Odamentem volna, elhoztalak volna vagy lemondhattad volna az egészet.
- De tudom, hogy dolgozol és nem akartalak ilyenekkel felkavarni.
- Ha nem mondod el, nem tudom. Soha többet ne hozd így rám a szívbajt, jó?
- Jó, megígérem.
Felemelt és az ágyban tett le. Tett pár párnát a sérült lábadhoz és hozott borogatást is. Hozott egy kis csokit, egy pohár vizet, melléd feküdt, így simogatott és dúdolgatott.
- Tabi!
- Igen édesem?
- Miért hívtál át? Azt mondtad, fontos dolgot akarsz közölni.
- Igen, de ez most nem számít. Az a lényeg, hogy jobban légy.
- Nem! Ha már elmásztam idáig, tudni akarom miért. – ültél fel.
Mélyen a szemedbe nézett és komoly fejet vágott. Lesütötte a szemeit, nagy levegőt vett és elkezdte.
- El kell mennem. Japánba.
- Hogy micsoda? – gyűltek könnyek a szemedbe.
- Korea és Japán között kell ingáznom egy darabig, amíg el nem készül a CD-nk. A kiadó szerint jót tesz majd, mert így még jobban megnyerhetjük a japán közönséget.
- Mikor indultok?
- Két nap múlva.
- És csak most mondod? Ha nem húzom ki belőled, még titkolod. Mikor tudtad meg? - fakadtál ki könnyeiddel küzdve.
- Két hete tudom és el akartam mondani, de olyan nehéz volt. Ígérem, minden nap beszélünk majd és sietek haza, amilyen gyorsan csak lehet.
Meg akart ölelni, de te elhúzódtál. Sírva motyogtál, halkan.
- Most hagyj! Kérlek.
- Ne sírj! Kérlek, kicsim. – csitított- Sajnálom, hogy nem mondtam el időben, de nem tudtam, hogy mit mondhatnék. – próbált megsimítani.
- Ne! Ne játszd, hogy minden rendben. Tudom, elmész és ezen semmi nem változtat. De későn mondtad el és én nem tudtam felkészülni rá.
- Annyira sajnálom. –lecsókolta arcodról a könnyeket, de még mindig keserű voltál.
Csak szipogtál és nem tudtál megszólalni. Átölelt és te mellkasába fúrtad magad. Ott zokogtál, mert tudtad, egy ideig nem láthatod barátodat.
- Mennyi ideig leszel távol?
- Először csak két napra megyünk, az előkészületeket nézzük meg, aztán itthon leszek két napot, és utána másfél hetet kell ott töltenünk. Aztán megint hazajövünk és ha minden jól megy csak a bemutatóra kell visszamennem.
- Szörnyű lesz nélküled, ugye tudod?
- Tudom, iszonyú lesz itt hagyni, de sajnos nem tehetek mást. Ígérem, utána nem megyek el egy jó darabig.
- Rendben. – nyugodtál meg kicsit.
- Ugye itt maradsz, amíg el nem megyek?
- Tabi, dolgoznom kell. – bicegtél ki a konyhába.
- Ugyan, járni is alig tudsz. Hadd segítsek!
- Megoldom. – kicsit megrogytál, de mentél tovább.
- Nem! Majd betelefonálok, hogy pihenned kell, mert az orvos is ezt mondta, igaz?
- Igen, de…
- Nincs kifogás. Gyere!
Megfogott és karjaiban a konyhába vitt. Leültetett egy székre és felpolcolta a lábadat. Nagyon figyelmes volt, amitől kicsit elfelejtetted, hogy pár nap múlva elutazik.
Az elkövetkező két napban sülve-főve együtt voltatok. Sehova nem mentetek egymás nélkül. Elkísérted a próbákra is, aminek különösen örült, hiszen még sosem láttad így, munka közben, csak a színpadon. Viszont még mindig ott volt Taeyang, akivel nem épp felhőtlen a viszonyotok.
- Olyan jól néztek ki együtt!- tette szóvá Dae.
- Kifejezetten jó swagger pár lennétek. – viccelődött GD.
- Nagyon édesek vagytok együtt. – kuncogott Seungri.
- Mi van Riri, elvette az eszed a szerelem? – tett megjegyzést YB.
- De felvágták a nyelvedet! – szúrt vissza TOP.
- Mindig ilyen egy próba? Semmi tánc, semmi ének, csak dumáltok? Ez nekem is menne. – szóltál közbe mosolyogva.
- Jól van, jól van. Mutassuk meg miss tökélynek! – nyújtogatta nyelvét GD.
Egy puszit nyomott az arcodra Tabi, majd elindult a zene és az ének. Kisvártatva a tánc rész következett és elképedve nézted, mi folyik ott. Ügyesek voltak, nem volt rossz, de mivel még nem volt fix koreográfusuk, így nem voltak annyira összeszedettek.
- Na, milyen volt? - kérdezte lihegve Riri.
- Hát…nem volt rossz. – bökted ki őszintén.
- Nem volt rossz? – aggódott Dae.
- Mindenki jól csinálta azt, amit csinált! Fantasztikusan, komolyan. De látszik, hogy nincs egy koreográfus, aki összerázza az egészet, hogy figyeljetek egymásra.
- Te táncolsz nem? – érdeklődött GD.
- Már nem, fél éve abbahagytam.
- De segítenél, ha megkérünk? – nézett kiskutyaszemekkel Seungri.
- Persze szíve….
- Nem! Nem tud segíteni, mert kiment a bokája és nem erőltetheti meg. – vágott közbe Tabi.
- De semmi bajom, igazán! Képes vagyok nézni és kicsit összehozni a dolgot.
- TOP-nak igaza van. Pihenned kéne, nem velünk törődnöd. – értett egyet YB.
- Persze ilyenkor egyetértetek. Nem érdekel. Akkor is segíteni fogok! – erősködtél.
Addig győzködted a srácokat, míg belementek. Mindenki kivéve Tabi és Bae. Természetesen csak jót akartak, de azt gondoltad így is meg tudod oldani. Leültél velük szembe és innen figyelted őket. Közben tanácsokat adtál, terelgetted őket és egy-két óra alatt sikerült gatyába ráznod az egészet.
- Ez remek srácok! Nagyon jól megoldottátok. – tapsikoltál.
- Nélküled nem ment volna édesem. – nyomott egy puszit arcodra Tabi.
- Ez így igaz! – ujjongtak a többiek.
- Viszont ez csak az egyik szám. A másikra nincs koreográfia. – mondta Dae.
- Ne! Túl fogja hajszolni magát. – bökte meg Bae.
- Szó sem lehet róla! Halljuk a zenét! Összerakunk valamit. – mosolyogtál.
- Nem akarom, hogy bajod essen kicsim. Szerintem nem kéne. – simogatta hátadat Tabi.
- Tae is rengeteget táncolt és GD is nagyon ügyes. Hárman megcsináljuk, hidd el! Úgy is gyorsan tanultok.
- Kérlek, vigyázz magadra! –megcsörrent a telefonja- Ne haragudjatok, de nekem el fel kell mennem YG-hez. Itt hagyhatom addig ________-t?
- Persze vigyázunk rá! – bólogatott hevesen Seungri.
- Mi vagyok én, pelenkás?- kéred ki magadnak.
Megmutatták neked a zenét, közben fejedben már összeállt minden. Nagyjából el is tudtad magyarázni a dolgokat, amit Ji és Tae könnyen be tudott mutatni, viszont a nehezebb mozdulatokat képtelenség volt körülírni, így meg akartad mutatni őket. Odabicegtél eléjük és elképesztő kínok között táncolni kezdtél. Bae nem akarta hagyni, de mit sem törődtél vele. Arcodon a fájdalom egy szikrája sem volt észrevehető, így nem sejtették, hogy milyen kínokat élsz át. Az egyik forgás után túl erősen tetted le a lábadat, így ismét kifordult és a földre rogytál. A többiek rögtön odarohantak, hogy megnézzék, jól vagy-e.

12. I'm yours

Felhívtad Tabit, hogy este találkozhatnátok-e. Természetesen rögtön igent mondott. Te pedig meg akartad lepni, így bevásároltál. A pezsgő és eper mellett nem maradhatott el az illatgyetya és a szexis fehérnemű sem.
Tudtad, hogy Tabi mindig pontosan érkezik mindenhova, így ha tízre hívtad, akkor 22.00-kor ott lesz nálad. Mindent gondosan előkészítettél. Egy lassú CD-t tettél be a hifibe és halkra vetted, alig lehetett hallani. Tökéletes. Két pezsgőspoharat készítettél az asztalra a pezsgő üveggel és az eperrel együtt. Tökéletes. Felvetted a szexi fehérneműt, majd rá egy mini ruhát. Tökéletes. Meggyújtottad a gyertyákat és lekapcsoltad a lámpákat. Tökéletes. Minden tökéletes lesz.
Pontban tíz óra volt és csöngettek. Épp az utolsó simításokat végezted mindenhol, mikor Tabi belépett. Hatalmas meglepetés érte, mikor meglátta, mivel készültél neki, huncut mosoly ült ki arcára. Kijöttél a fürdőből, amikor megláttad Tabit, már a pezsgőt bontotta. Egy finom csókkal köszöntötted, majd ittatok egy keveset. Falatoztatok az eperből is, miközben szólt a romantikus zene. Leültetek egymás mellé a kanapéra és összebújva etettétek egymást. Te is ki akartál tenni magadért, hiszen Tabi is mindent elkövetett érted, ráadásul úgy érezted, hogy kicsit csalódnia kellett.

Felé fordultál és apró csókokat leheltél nyakára, arcára és ajkára. Nem engedted, hogy elmélyítse a csókot, így húztad kicsit az agyát.
- Ne már! – húzott vissza mosolyogva.
- Türelem édes, türelem. – válaszoltál csintalan mosollyal- Játszunk kicsit! Ülj nyugodtan és ne tegyél semmit, csak élvezd! – kacsintottál rá.
Ismét csókolgatni kezdted. Óvatosan megharapdáltad a fülét és persze ajkait is. Alig bírta türtőztetni magát, de igyekezett jól játszani a játékot. Ölébe ültél és nyelves csókot adtál neki. Nem bírt tovább magával, hevesen visszacsókolt. Nyelveitek vadul mozogtak. Magad alatt egyre nagyobb dudort éreztél.
- A nagyfiú is játszani akar? – kuncogtál- Akkor játszunk!
- Biztos vagy benne?
- Teljesen, a tiéd vagyok Tabi.
Több se kellett. Tabi felkapott és karjaiban az ágyra vitt és óvatosan letett. Rád hajolt, így csókolt nyakadba és szép lassan haladt lefelé, közben vissza-visszatérve ajkaidhoz. Már attól libabőrős lettél, ha hozzád ért, így halk nyögéseket hallattál. Egy pillanatra megtorpant és mélyen a szemedbe nézett. Szenvedélyesen megcsókoltad, majd levetted róla felsőjét. Szép lassan megszabadított a ruhától, amiben őrjítően néztél ki. Levette a melltartódat is és a szoba másik végébe hajította. Kebleidet elé tárva kicsit zavarba jöttél, de ez hamar elmúlt, mikor Tabi nyalogatni és simogatni kezdte melleidet. A csókokkal szép lassan halad tovább, majd elérte a csípődet. Az utolsó ruhadarabot is lehámozta rólad, közben levette a nadrágját Egy szál bokszerben állt előtted, amitől elképesztően beindultál.
Tabi lassan belenyomta két ujját már most lüktető alfeledbe, mire felnyögtél.
- De kis izgatott valaki. – kuncogott.
- Csodálod? Teljesen odavagyok érted. – ziháltad.
Ezzel a kijelentéseddel még magabiztosabbá vált Tabi, így nyelvével is kényeztetett. Szívogatta a csiklódat és belenyalt forró nyílásodba.
Már most a mennyben érezted magad, aztán megpillantottad barátod férfiasságát. Lassú mozdulattal helyezte beléd péniszét. Nagyon óvatos volt, tudta, ez neked az első. Finoman mozgott benned, miközben apró csókokat váltottatok.
- Tabi, gyorsabban! – kiáltottad.
Erre barátod egyre gyorsabban és egyre mélyebben mozgott benned. Egy-egy lökéssel nagyon érzékeny helyre tapintott. Mikor sokadik alkalomra találta el G pontodat, már beleremegtél.
- Még! Tabi még! –lihegted.
- De kis akaratos valaki. – mosolygott zihálva.
- Az istenért, már nem bírom sokáig.
- Már én sem.
Egyszerre akart a csúcsra jutni veled, így helyet cseréltetek, te kerültél felülre. A lovagló pózban sokkal mélyebbre tudott hatolni benned és ő is élvezte, ahogy vele szemben tekeregsz. Át akarta adni az irányítást, de hamar meggondolta magát, mikor már ő is orgazmus közeli állapotba került. Gyorsan megfordított és őrültgyors tempót diktált. Hamarosan érezted, hogy tényleg elmész. Hátad megfeszült, folyamatosan remegtél és karmolásztad barátod hátát. Egy hatalmas nyögéssel teljesült be az orgazmusod, mely során leírhatatlan gyönyörben volt részed. Pár perc múlva Tabit is megtalálta ez az érzés és rád rogyott, te pedig átölelted.
- Szeretlek. – suttogtad fülébe.
Kezére támaszkodott és megcsókolt.
- Én is szeretlek. – adott még egy csókot.
Lemászott rólad, majd felöltöztetett egy pólóba és bugyiba és ő is visszavette bokszerét. Lefeküdt, te pedig a mellkasához húzódtál, így át tudott ölelni. Egymás karjaiban aludtatok el aznap este.

Még csak épp, hogy kinyitottad a szemedet, Tabi simogatott és jó reggelt puszit nyomott arcodra.
- Jó reggelt, egyetlenem!
- Jó reggelt, Tabi!
- Jól aludtál?
- Remekül. Csodás este volt.
- Tényleg. Fantasztikus voltál és még most is az vagy. – csókolt meg.
- Hát még te! Jössz zuhanyozni? – csalogattad.
- Persze! - ugrott ki az ágyból.
Megölelt, megpörgetett és bevitt a fürdőbe. Levette alsóját és beállt a zuhany alá. Leültél a kád szélére és szégyenlősen eltakartad a szemeidet, de egy kis résen kukucskáltál.
- Hé! Az éjjel nem zavart. – vigyorgott.
- Ki mondta, hogy most zavar?
Felálltál és hozzásimultál. Nyakába kapaszkodva megcsókoltad, mire ő elindult a csobogó víz felé. A fehér póló vizesen már nem sokat takart, így lehúzta rólad, majd a bugyidat is. Ismét kényeztetni kezdett, először csak nyakadat és melleidet, majd ujjai csiklódat simogatták. Fel-felnyögtél és dús hajába túrtál. Láttad egyre jobban ágaskodó férfiasságát és óvatosan kezedbe vetted. Megsimítottad, majd nyalogatni kezdted. Először csak a hegyét a nyelveddel, majd egyre jobban szívogattad, amit láthatóan nagyon élvezett.
- El sem hiszem… hogy most… csinálod először. – zihálta kisebb szünetekkel- Mindjárt elmegyek.
Ekkor felálltál, átkulcsoltad csípőjét lábaiddal és így váltottatok igazán szenvedélyes csókot. Közben beléd helyezte férfiasságát és így mozgott. Vadul karmolásztad hátát, miközben tartottad magad. Nem volt a legkényelmesebb, de nagyon szenvedélyes volt.
- Tabi! Ahh. – lihegted- Mindjárt végem van.
- Nekem is édesem, nekem is. – súgta füledbe.
Pár perc múlva nagy nyögéssel beléd élvezett. Érezted, ahogy forró nedve szétárad benned. Szorosan hozzábújtál, majd letett.
- Eszméletlen vagy! – búgta szádnál Tabi.
- Én sem panaszkodhatom. – nyomtál egy hatalmas cuppanós puszit szájára.
Megfürdettétek egymást, ám ekkor egy váratlan vendég kopogott.

11. Mire vársz?

Tökéletes idill jellemezte most az életedet, remekül teltek a napjaid. A vizsgáid kiválóak lettek és Tabival voltál. SoHee is boldogan randizgatott Seungri-val, aki minden bizonnyal odavan érte. Vége a sulinak, így Shuyát sem látod többé. Azóta, ami történt nem beszéltetek. Több, mint egy éve. Minden fantasztikusnak tűnt, ami megzavart kicsit, hogy Tae nem tűnt annyira felszabadultnak, mikor szakítottatok. Azt hitted, ezzel jót teszel neki is és persze magadnak is.

- Tae, drága! Hallottam, vége lett azzal a lánnyal. Hogy is hívják?
- _______, _______-nak hívják, de már rengetegszer elmondtam Loren.
- Jaj, Tae! Ki ne akadj ezen. Már a múlt, nem? Vége és most itt vagyok én.
Loren szép lassan közeledett, YB ölébe ült. Bae nem tiltakozott, észre sem vette, hogy mi történik, üveges tekintettel bámult maga elé. A lány közelebb hajolt, talán meg akarta csókolni, talán nem. Taeyang becsukta a szemét és ábrándozott, képzeletében máshol járt. Azon az estén, ahol először megcsókolt. Felidézte azt a fagyos estét, mikor felmelegíthetett és magához húzhatott. Forró leheletet érzett az ajkain és titkon újra a csókodra szomjazott és kívánsága értő fülekre talált. Idegen ajkak érintését érezte az övén, de csak rövid ideig.
- Végre újra együtt lehetünk _______!
- Mit mondtál?
- Loren? Én azt hittem… mennem kell és jobb lesz, ha egy ideig nem találkozunk.
Majd elviharzott egyenesen GD-hez

- Mi az Tae? – nyitotta ki idegesen Ji.
- Nem bírom érted? Már rég vége, de nem bírom elviselni, hogy nem az enyém. Én csak… csak meg akarom csókolni, karjaimban tartani.
- De ő most…
- Tudom, nem velem van. Mással jár és látom őket nap, mint nap, hogy milyen boldogok együtt. Azt is látom, hogy nincs helyem kettőjük között, de mindig ott van az a kicsi remény, érted? – szakította félbe.
- A remény kegyetlen. Tudod, hogy nem lehet és szinte lehetetlen, de ott az a pici szikra, ami fel-felcsillan, mikor eszedbe jut .Tudom, ismerem az érzést.
- Pontosan így van, de honnan…?
- Honnan tudom? Átéltem. Felejtenem kellett és ugyanez történt velem is, csak nem láttam ennyit. Nem beszélünk és elfelejtettük egymást. Ő engem biztosan. Én sosem tudom őt igazán, mert szerettem. Viszont egy dolgot tudok; ha szereted, harcolj érte! Túl könnyen feladtad.
- Már tudom és bánom is, de valahol igaza volt és nem tudtam mit tenni. Hiba volt és most elhatároztam, nem adom fel. A harcnak nincs vége.
- Ne készítsétek ki egymást Tabival. Szükségünk lesz egymásra és soha nem voltatok még rosszban. Ne egy lány miatt vesszetek össze.
- Tudom. Rengeteget segített nekem és én is neki, de ez most sajnos így alakult. Nem akarok keresztbe tenni neki. Nem leszek erőszakos, de ______ nem csak egy lány. Úgy érzem, ő lehet a mindenem.

Tae elhatározása nem csak egy felindulás volt, valóban komolyan gondolta. Ezt a tényt bizonyította, hogy sokszor felhívott megkérdezni, hogy mi újság veled. Kicsit déja vu-d lett, hiszen eddig Tabi hívott minden nap, te pedig Bae-vel voltál, de most fordult a kocka. Nem tartottad furcsának, biztos voltál benne, hogy barátok tudok maradni. Nem volt csúnya szakítás és meg voltál győződve arról, hogy Loren és Tae között komoly dolgok alakulhatnak ki.

SoHee sokat mesélt neked Seungriról, aki tökéletes volt számára. Vicces, igazi mókamester, de ha kell, tud komoly is lenni és ami a legfontosabb, eddig őszinte és hűséges volt. Sikerült teljesen elfelejtenie Shuyát. Azt se tudja már, ki ő és miért volt érte oda, mikor Riri féle pasit is találhat magának.

Mivel befejezted a tanulmányidat, el akartál költözni a szüleidtől, nem akartál a terhükre lenni és önállósulni akartál. Találtál egy otthonos kis lakást Szöul központjában. A nappali, a hálószóba, a fürdő és a kis konyha mellett volt egy erkélyed is, amire mindig is vágytál. Egy hét alatt sikerült teljesen berendezkedned és az uralmad alá venned a lakást. Mivel teljes mértékben önellátó akartál lenni, munka után néztél. Rövid időn belül felvettek egy magazinhoz, ahol szerkesztői posztot töltöttél be.

Egyik reggel váratlanul csöngettek. Nem értetted, ki lehet az ilyenkor, ráadásul késben is voltál. Az ajtóban döbbenetedre Taeyang állt.
- Szia! Beszélhetnénk?
- Szia! Nem igazán alkalmas az idő, sietek, el fogok késni. – léptél ki a küszöbön.
- Akkor elkísérlek, de muszáj mondanom valamit. – vette komolyra a figurát.
- Jó, de ugye minden rendben van? – zártad be az ajtót.
- Nincs, vagyis igazából van. Nem tudom, hogy minek veszed majd.
- Szóval. – kezdett bele- Mikor szakítottunk, nem tűntem kétségbeesettnek. Nem is voltam az igazán. Azt gondoltam igazad van Lorennel kapcsolatban és már döntöttél. De rá kell jönnöm, hogy egyre jobban hiányzol.
- Bae, látjuk egymást majdnem minden nap.
- Tudom, és ez az, ami még rosszabbá teszi ezt az egészet. Látlak minden nap a barátoddal. Ne érts félre, örülök, hogy teljesen boldog tudsz lenni TOP-vel, csak ez nekem fáj.
- Micsoda? Azt akarod mondani, hogy…
- Igen. Nem tudlak elfelejteni. Nem te hiányzol, hanem mi. Mi ketten együtt. Kezdett valami alakulni és én hagytam, hogy elmenj. Nem kellett volna.
- Én nagyon sajnálom, de… ennek már így nincs értelme és jövője. Barátnál többnek nem tudlak tekinteni. Szeretem Tabit.
- Ebben az esetben sajnálom, hogy felzaklattalak. Nem akartam. Egy dolgot viszont tudnod kell. Mindig számíthatsz rám és egy jó darabig várni fogok, hátha meggondolod magad.
- Nem tudom, mit mondhatnék. Ne pazarold rám az idődet.
- Nem pazarlás. Úgy érzem, veled minden tökéletes lehetne.
- Ne mondd ezt! Találsz egy lányt, aki szeret majd téged. Igazán és feltétlenül, de ez a lány nem én leszek. Sajnálom Bae.
- Semmi baj, megértelek, de ne felejtsd, amit mondtam. Most megyek, szia.
- Szia.
Ez a beszélgetés felkavaró volt és megpecsételte az egész napodat. Nyomott hangulatod volt és kicsit mélabús is lettél. Nem tudtad hová tenni ezt az egész vallomást. Mert talán nevezhetjük vallomásnak. Nem akartál neki rosszat, így még csak önző döntés sem volt a szakítás. Erőltetni nem akartál semmit, ha már egyszer kiderült, Tabival kölcsönösen szeretitek egymást. Az épp olyan rossz lett volna, mintha folyamatosan megcsalod. Ha máshol nem is, a fejedben biztosan. Egy dolog tartotta benned a lelket, ami miatt nem akadtál ki teljesen és nem voltál depressziós. Ez az egy dolog pedig nem más volt, mint a szerelem. Tabi ugyanis áthívott közös főzőcskézésre, amit már nagyon vártál. Egyikőtök sem konyhatündér, de gondolta, együtt biztosan vicces lesz.
Végre lejárt a munkaidőd és indulhattál haza. Lezuhanyoztál és felvettél valamit, ami kényelmes és csinos egyszerre. Az ing-farmer párosítás tökéletesnek tűnt. Felkötötted a hajadat és elindultál Tabi lakására. Még sosem voltál nála, mióta elköltözött, különleges alkalom volt.
Kopogtál, de senki nem válaszolt így benyitottál a lakásba. Tabi a konyhában ügyeskedett, próbálta előkészíteni a hozzávalókat. Felsője ujja szexisen fel volt tűrve, nem tudod miért, de ez mindig is vonzó volt számodra. Beslisszoltál, levetted a cipődet, becsuktad az ajtót és mögé osontál. Eltakartad a szemét, mire megfordult és megcsókolt.
- Vártalak már édesem! – mosolygott.
- Hiányoztál Tabi.
- Te is nekem, de végre itt vagy. Olyan boldog vagyok.
- Hidd el, én is. Elmondhatatlanul. Mit főzünk?
- Kimchi-re gondoltam. Jó lesz?
- Persze, miben segítsek?
- Káposztát felvághatnád. De vigyázz az ujjaidra! – vigyorgott.
- Mi lenne, ha segítenél, hogy ne történjen baleset? – mosolyogtál csintalanul.
Mindenféle gondolkodás nélkül mögéd dörgölőzött, karját hasadon átkarolva egy puszit nyomott oldalról az arcodra, majd megfogta a kezeidet és együtt készítettetek el mindent.
Megterítettél, majd Tabi az asztalhoz vitte alkotásotokat és gyertyát gyújtott. Szépen megvacsoráztatok. Egy falatot a villájára tekert és feléd nyújtotta. Meglepődtél, de örömmel mentél bele az etetős játékba. Szeretted, mikor ilyen romantikus volt.
Vacsi után leültetek kicsit a kanapéra és borozgattatok. Tabi hirtelenül megcsókolt, de nem úgy, mint eddig. Ez egy kiéhezett csók volt. Finom harapdálásokkal és heves nyelvtechnikával. Váratlanul ért hevessége, de boldog voltál, hogy ennyire vad is tud lenni, mikor csaj egy egyszerű csókról van szó. Lefektetett és föléd hajolt még jobban elmélyítve ezzel a csókot. Keze a felsőd alá tévedt és simogatni kezdte az oldaladat. Már ettől libabőrös lettél.
- Tabi, állj! – torpantál meg hirtelen.
Meglepődött és leszállt rólad, majd felültél.
- Mi a baj?
- Én… én még nem megy. Tudod én még sosem… - motyogtad halkan- Sajnálom. – pirultál el könnyes szemekkel.
- Semmi baj, majd ha kész leszel. – törölte le kezével a könnyeket.
Megfogta a kezedet és finom puszit lehelt rá, majd szerelemesen megcsókolt, jelezve, tényleg nem haragszik. El sem tudtad hinni, hogy ilyen megértő a barátod. Aznap este filmeztetek, a mellkasán aludtál el, miközben simogatott. Mikor már elég mélyen aludtál, óvatosan karjaiba vett és letett az ágyra. Vissza akart menni a nappaliba, de felkeltél.
- Nem fekszel ide? –suttogtad.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen.
E szó hallatán rögtön melléd bújt és átölelt. Így aludtatok egészen reggelig. Korábban felkeltél, így meg akartad lepni egy kis reggelivel. Felvetted az egyik régi pólóját, ami rá is nagy volt már és az egyik bokszerét. Összedobtál valami fonom reggelit és elmosogattál, majd megterítettél. Pont végeztél, mire kijött a hálóból.
- Jó reggelt édesem! – nyomott puszit a szádra- Hát ez meg? – mosolygott.
- Csináltam reggelit. – viszonoztad a mosolyt.
- Nem kellett volna, köszönöm. Egyébként, iszonyú szexi vagy így. – kuncogott pajkosan.
- Ugyan, dehogy. – pirultál bele.
- El sem hiszem. Annyi év után még most is belepirulsz, ha bókolok.
- Sajnálom. – tetted szégyenlősen kezed a szád elé.
- Nem, úgy értem, ez olyan aranyos. – csókolta meg homlokodat.

Megreggeliztetek és hazaindultál. Hamarosan találkoztok SoHee-vel és nem akartál elkésni. Szokás szerint a kávézóban találkoztatok.
- Szia _______!- ölelt meg.
Régen találkoztatok, csak telefonon tudtatok beszélni a költözés és a munka miatt.
- SoHee! Úgy örülök, hogy végre látlak! – mosolyogtál.
- Én is örülök. Gyere, ülj le és mesélj el mindent! – mutatott a székre.
- Jó, de előbb te! – vigyorogtál- Mi van a hódolóddal?
- Hódolóm? Riri a tökéletes pasi. Életem legjobb döntése volt elmenni veled arra a bulira. Megismerkedtünk és az első randi óta együtt vagyunk. Olyan jó vele lenni. Mindenhogy. – kacsintott.
- Ennek örülök, igazán rendes fiú, sok boldogságot! - fagyott le kicsit a mosoly a szádról.
- Mi a baj? Összevesztetek?
- Nem, csak tegnap… átmentem hozzá, együtt főzőcskéztünk és borozgattunk. Aztán hirtelen letámadott. Nagyon heves volt és majd nem megtörtént, de beijedtem.
- Tessék? Majdnem lefeküdtetek? Mitől félsz?
- Tudod, hogy én még sosem… szóval úgy.
- Igen értem, sosem szexeltél még senkivel. De bízol benne nem?
- Az életemet is rábíznám.
- Akkor? Mire vársz?
Még rengeteg minden szóba került, a munka és az új lakás is, de nem tudtad kiverni SoHee nagy kérdését: „Mire vársz?”. Magad sem értetted. Ha bízol benne, nincs gond. Volt már barátod, de sosem engedted ilyen közel magad senkihez.