25. Nagy bumm

Egész nap azon törted a fejed, hogy vajon milyen kis meglepetéssel készül majd neked a te drága barátod. Barátod. Annyira jó volt belegondolni, hogy ismét egymáshoz tartoztok, mármint hivatalosan is. Lélekben mindig is egyek voltatok, de a kis hullámvölgy után még örömtelibb volt a vele együtt eltöltött idő.
Nagyon lassan telt az idő, nyilván azért, mert vártad már a munkaidőd végét. Végre négyet ütött az óra és hazacsörtettél. Alig, hogy beléptél Tabi karjai kígyóztak végig a derekadon. Megfordultál és egy hosszú, édes csókban forrtatok össze.
- Egy órád van elkészülni, kicsim. Vacsorázni megyünk.
- Hogy mi? Nekem több idő kell, hogy összeszedjem magam. Nézz rám!
- Így is tökéletes vagy, de tudom, hogy ez neked nem elég. – nyomott egy puszit arcodra.
Vacsora?! Még nem is voltatok nyilvános helyen vacsorázni. Örültél neki, gondoltad, ez lesz a meglepetés. Igazából nem tudtad, hogy milyen helyre mentek, de mikor megláttad, hogy barátod inget és zakót húzott, kicsit alulöltözöttnek gondoltad magad a kis szoknyácskádban.
- Nem lesz ez így jó.
- Miért nem? Gyönyörű vagy.
- Gyönyörű. Az persze, meg alulöltözött. Várj itt!
- De mennünk kéne…
- Két perc!
Átvetted az egyik fontos céges gyűlésre vett, kis fekete ruhádat és a Tabitól kapott cipődet. Hajadat feltűzted, csak egy-egy tincset hagytál rakoncátlanul lógni.
- Wow. Azt hittem szebb már nem is lehetnél, de őrült jól áll ez az apró kis fekete. – markolt fenekedbe kacsintva.
- Uram! Kérem, viselkedjen. Ez nem idevaló viselkedés. Kérem, moderálja magát! – vettél fel komoly stílust.
- Értettem, hölgyem. Megtisztel ma este társaságával? –nyújtotta kezét, hogy belekarolj.
- Természetesen! Mindig üdítő élvezni társaságát.
- Varázslatos! Ideje indulnunk, hogy elfogyaszthassuk a zamatosnál zamatosabb ételeket.
- Na, jó én ezt nem bírom. – nevetted el magad.
- Több komolyságot, kisasszony! Kérem, ez nem ideillő viselkedés.
- Hagyd már abba, nem bírom. – nyomtál egy puszit a szájára.
- Oké-oké. Szóval mehetünk?
- Persze.

Egy hosszú autós út után megérkeztetek egy nagyon puccos helyre. Meglepődtél, hiszen sosem voltál még ilyen elegáns étteremben. Tabi kisegített az autóból és bementetek. Alig voltak bent, mivel egy nagyon drága helyről volt szó. Egy kis, eldugott sarokban volt az asztalotok, ahol senki nem látott és senki nem zavart. Senki. Megértetted, mert hivatalosan nem voltatok együtt. Az újságok is arról írtak, hogy TOP összetört. Az kiszivárgott, hogy az Act like nothing’s wrong száma személyes tapasztalatokról és érzelmekről szól.
Nehezedre esett, hogy titkos volt a kettőtök közti kapcsolat, csak a bandatagok tudtak róla és SoHee. Még YG sem tudta, hogy mi van köztetek.
Főételt és méregdrága pezsgőt rendeltetek.
- Tabi, erre tényleg nincs szükség.
- Ugyan. Megérdemled, és nem nagydolog számomra.
- Nem akarom, hogy nagy felhajtást csinálj miattam.
- Nagy meglepetéshez jár a szép körítés.
- Azt hittem ez volt a meglepetés.
- Nem, a meglepetés még csak most jön. Tudom, hogy nehéz neked, mert a nyilvánosság előtt szingli vagyok, de hidd el, ez nekem is szenvedés. Sajnos nem tudunk úgy elutazni, ahogyan szeretném, hiszen megérdemled. Szóval, ha már ezt nem adhatom meg neked, szeretnék valami mást.
- Tabi! Nincs szükség semmire. Én nagyon boldog vagyok veled és megértem, hogy a karriered miatt így kell tenned. Melletted állok, nem kell semmiféle meglepetés.
- Imádom, mikor magad ellen beszélsz a tudtod nélkül. – mosolygott- Igazából semmi drágára ne gondolj. Ez nekem nem kerül semmibe, viszont nagyon sokat jelenthez mindkettőnknek. Arra gondoltam, hogy nyilvánosság előtt is bejelenthetnénk a dolgot. Hogy te és én egy pár vagyunk. Mit gondolsz?
Könnybe lábadt a szemed, annyira meghatott és meglepett a dolog. Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha nem kéne titkolóznotok és a média elől bujkálnod. Már nemegyszer majdnem lebuktatok. Odamentél hozzá és megcsókoltad.
- Köszönöm. Ez rengeteget jelent nekem. Nem tudok elég hálás lenni ezért.
- Mindenkinek jobb lenne így. Főleg neked. De egyvalamire fel kell készülnöd. Ezentúl már neked is közöd lesz a médiához és a sajtóhoz. Tudom, hogy cikkeket írsz, de most a másik szemszögből is átéled a dolgokat, ha belemész. Lehet, hogy idegesítenek, és kissé kiakasztanak majd.
- Nem érdekel! Ha tudják, hogy a tiéd vagyok, nem érdekel. Nem fognak tudni elszakítani tőled.
- Holnap közlöm YG-vel a tervemet. Jóvá kell hagynia, de ha kell, mindent elmondok neki.
- Nem tudom elégszer megköszönni.
- Nem kell megköszönnöd, csak szeress.
- Szeretlek és szeretni is foglak, amíg csak lehet.
Befejeztétek a vacsorát és hazamentetek. Kicsit összebújtatok, majd egymás karjaiban aludtatok el. Kicsit aggódtál, hogy mit fog szólni YG a nagy bejelentéshez, elvégre ő a főnök.
Szabadnapos voltál, így egész nap szépítkeztél és főzöcskéztél, de persze csak a közös táncpróbák után. Ki akartál tenni magadért, hogy bármi is történjen, az este tökéletes legyen. Igaz, az alaphangulatot úgyis az adja meg, hogy hogyan döntött YG. Tűkön ültél és izgatottan vártad, hogy Tabi betoppanjon.

- YG! Beszélni szeretnék veled.
- Hallgatlak TOP.
- Szóval… arról lenne szó, hogy egy nagy bejelentésre készülök. Konkrétan az egész médiát informálni szeretném, mivel jobb megelőzni a kamuhíreket.
- Miről lenne szó?
- Bemutatnám a barátnőmet.
- Hogy kidet?
- A srácok már tudják. Régi gyerekkori barátságból lett szerelem. Ismered, _______-ról/ről van szó.
- Az a tehetséges táncos lány?
- Igen, ő lenne az.
- Nem támogatom, hogy egy pár hetes kapcsolatot mutogassunk. Nem tenne jót senkinek.
- Nem pár hete vagyunk együtt. Több, mint fél évet voltunk együtt, szétmentünk egy hónapra és most minden jobb, mint valaha. Ez már jó pár hónapja tart.
- Ebben az esetben nem foglak korlátozni. Belátásod szerint cselekedj, de ha hamar vége lesz, és ez csak egy ilyen aprócska fellángolás volt, esküszöm, megfojtalak. Nem tenne jót senkinek. Világos?
- Igen, YG köszönöm!

- Kicsim! Megjöttem. – köszöntött csókkal Tabi.
- Szia, drágám! Gyere, főztem vacsit. Ülj le, aztán meséld el, mi volt!
- Hű! Remek illatokat érzek. Biztos finom lett.
Elkezdtetek enni, de Tabi mindent befalt, olyan farkaséhes volt.
- Te aztán éhes voltál.
- Az biztos, ráadásul isteni volt a kaja. - mosolygott.
- Köszi. Szóval? Hogy ment?
- Ja, igen… Hát, azt mondta, hogy mivel régebb óta együtt vagyunk, így rám bízza a döntést, feltéve, ha ez nem csak egy fellángolás. Akkor ugyanis megfojt.
- Értem, szóval, ha bejelented, nem szabadulhatsz meg tőlem. – ölelted meg.

Másnap ismét bementél a fiúkhoz próbálni, de most munka után. Egész nap interjút készítettél, mert téged küldött ki a főnököd. Egy fontos riportot kellett készítened, így egész nap ácsorogtál a magas sarkúdban. Mire a próbaterembe értél, már alig álltál a lábadon.
Elkezdtetek próbálni, de baleset történt. Talán a fáradtságtól, talán a bokád gyengeségétől, de ismét kiment a bokád. Ráestél, és mozdulni sem tudtál. Hatalmas fájdalmaid voltak.
- _____! – rohant oda Tabi- Nagyon fáj?
- Nem tudom mozdítani. –küszködtél könnyeiddel.
- Azonnal beviszlek a kórházba.
Gyorsan felkapott és amilyen gyorsan csak lehetett bementetek a kórházba. Most másikat választottatok, hogy még véletlenül se fussatok össze Shuyával. Azonnal megvizsgáltak, megröntgeneztek és gipsszel a lábadon kísérgetett ki az orvos.
- Úristen. Nem hiszem el, mi történt veled? Doktorúr! Rendbe jön?
- Természetesen igen, de sajnos meg kell műtenünk, ha még valaha is táncolni akar. Viszont ez a műtét nem egy rutin beavatkozás lenne. Innentől kezdve a hölgy döntése a dolog. Ha nem műtjük meg, fel kell adnia a táncot. Örökre.