18. Megváltoztál

- Minden rendben van TOP? –kérdezte Taeyang.
- Persze, nem történt semmi.
- Hiszek neked. De most elmegyek kicsit. Muszáj magamba szívnom a szöuli levegőt.

Nem tudtad levakarni magadról Shuyát, olyan volt, mint egy akaratos ex.  Mindenhova követett, a nyakadba lihegett és erőszakos volt. Sem rád, sem SoHee-re nem hallgatott és nem érdekelte semmi. Barátnőd tudta, hogy a Big Banges fiúk már a VIP-részen buliznak, így arra vetted az irányt. Gyorsan beslisszoltatok a biztonságiak mögött, hiszen nem volt belépőtök.
- Nem lesz baj? – kuncogtad.
- Dehogy, csak fogd be és gyere! – kacsintott.
Nem tudtad elképzelni hogyan, de Shuya még oda is utánatok ment. Elképesztő, hogy mit meg nem tett érted, vagy csak a testedért. Bármi is vezérelte, biztos nem a puszta szeretet. SoHee egy pillanatra magadra hagyott, amíg elment a mosdóba és bár kérte, hogy te is menj, te el akartad intézni a zaklatódat. Gondoltad, majd jól kiosztod, hiszen kezdtél kijózanodni és fel is bátorodtál kicsit. Hiba volt. Falhoz nyomott és megcsókolt. Vadul harapdálta a szádat és nyelvét lenyomta a torkodon. Szörnyű volt, de nem tudtál mit tenni, csapdába kerültél. Próbáltad eltolni, de nem ment. Kétségbeesett szemekkel kerestél valakit, aki a segítségedre siethet. Percekig senki nem jött, aztán hirtelen kinyílt a terasz ajtó és Tae lépett be rajta. Látszólag kimerült és nyúzott volt. Nem is figyelt fel rátok egészen addig, míg ismét el nem kezdted ütögetni Shuyát. A hangos nyögéseket és erőlködést nem lehetett nem észrevenni, így felétek fordult.
- Mi a... __________? – odarohant, letépte rólad támadódat és egy hatalmasat behúzott neki- Tűnj el innen te szemétláda.
- A csajod nem ezt mondta az éjjel. – ült ki kéjes mosoly arcára.
- Takarodj! – ütötte meg ismét, majd elment Shuya.
- Köszönöm. – ölelted meg könnyes szemekkel.
- De hát mi történt?
- Egész este követett, többször is rám mászott és nem tudtam mit tenni. De, örülök, hogy itt vagy. Nagyon köszönöm. – egy puszit nyomtál az arcára.
- Hiányoztál. – ölelt meg- Kijössz velem a teraszra? Jót tenne.
- Igen, persze.
Ott és akkor ismét elindult benned valami. Tudtad, hogy Tae az, aki mindig is szeretett. Már tudtad, hiszen elmondta neked, mikor már késő volt. Furcsa lánynak tartottad magad, mindig ahhoz vonzódtál, aki megmentett. Utáltál védtelen és kiszolgáltatott lenni, de mikor szükséged volt a segítségre Bae mindig ott volt. Például mikor a táncpróbán kiment a bokád. Igaz, akkor YG hívta be Tabi és rögtön rohant utánad a kórházba, de mégis. A sors akarta így?
- Te reszketsz.
- Ugyan, túlélem.
- Ne viccelj, gyere ide. – mosolygott.
Azaz édes mosoly, amit régen annyira imádtál benne. Feltörtek az emlékek. Mikor még otthon laktál és csak meg akart lepni. A romantika és a hevesség egyben. Az, hogy ő most is itt volt veled, mikor kikészültél. Minden mellette szólt. Odabújtál hozzá, úgy, mint régen. Így tudott a legjobban felmelegíteni.
- ______! Már mindenhol kerestelek.
- So-SoHee! Ne haragudj, csak kijöttem. Végre megszabadultam Shuyától.
- Taeyang? Mit keresel te itt? Neked a többiekkel kéne bent lenned.
- A többiekkel? Itt van mindenki? Miért nem mondtad el?
- Mit kellett volna mondanom? Hogy itt a két voltbarátod meg még pár srác? Inkább veled maradtam, mert tudtam, jobb lesz így, de már mindegy. – azzal elvonult.

- Riri drágám! Tudunk beszélni négyszemközt?
- Ajj-ajj válság van az asszonnyal? – nevetett GD.
- Haha nagyon vicces. Persze megyek.
- Papucs! – bökte meg műmosollyal Tabi.
…
- Mi az SoHee? Baj van?
- Taeyang és _____.
- Mi van velük?
- A teraszon vannak édes-kettesben. Kezdem azt hinni, hogy tényleg elfelejtette Tabit. Figyelj, én már nem tudom, mi folyik köztük. Eddig értettem, de úgy tűnik mégsem. Szóval lehet, hogy Tabit nem kéne tovább hitegetni, mert csak nagyobbat csalódik. Nem tudom mit kéne tennünk, de én innentől kezdve nem tudok beleavatkozni.
- Nyugodj meg! Szerintem épp ideje kiszállnunk az életükből. Majd megoldják úgy, ahogy jónak látják. Valószínűleg nem fog mindenkinek tetszeni és valaki szenvedni fog, de ez az élet rendje. Gyere be, majd jönnek, ha akarnak és minden kiderül. – fogta kézen kedvesét és visszamentek a többiekhez.
- Szerintem jobb lesz, ha kicsit egyedül leszek. Szívok egy kis friss levegőt, vagy ilyesmi… - indult el Tabi.
- Tabi inkább…- kezdett bele SoHee, de Riri megbökte- Semmi, menj csak. De hűvös van, vigyázz. –erőltetett magára egy mosolyt.

- Amureotji ahneun cheok, useoya hanayona, amureotji ahneun cheok…
Tabinak folyton ez a dal járt a fejében. Nem csoda, hiszen te juttattad eszébe, és bármi is történt neki csak te voltál fontos. Te jelentetted neki a mindent.
Lassan a terasz felé vette az irányt, nem hitte volna, hogy belétek ütközik.
- Elnézést. – hajtottad le fejedet.
- Ugyan én kérek el… ______?
- Tabi?!
Lefagytatok. Ott álltatok egymással szemben annyi idő után, de nem tudtatok hirtelen mit mondani a másiknak. Annyi kérdésed és mondani valód lett volna neki.
- Magatokra hagylak. – tűnt el Taeyang.
Fel sem tűnt, hogy ott volt. Igen, fél perccel ezelőtt még ő jelentette neked a megnyugvást, de ez akkor volt. Igazából sosem gondoltál rá úgy, mint Tabira. Továbbra is csak álltatok és néztétek egymást. Elvesztél gyönyörű szemeiben, miközben tieid könnyel teltek meg. Szomorúságtól, örömtől és fájdalomtól tudtál volna egyszerre sírni, de inkább csak elfordultál és erőt vettél magadon. Erre Tabi csak még közelebb lépett hozzád. Nem szóltatok semmit, még mindig csak némán álltatok. A némaság akkor a legelviselhetetlenebb, ha lenne mit mondanod, de nem mered.
- Miért vele voltál itt? –törte meg a csendet- Pár perce még más szájában voltál. Azt hittem, ennél több tisztesség és becsület van benned. Ráadásul mindezt azzal, aki leadta a drótot a sajtónak. Utána pedig az ex-barátoddal, akit úgy igazán sosem szerettél. Csalódtam benned. Már nem az vagy, akinek hittelek.
Kemény szavak voltak ezek, pláne, hogy fogalma sem volt az egészről. Inkább elfordultál és visszamentél a teraszra. Könnyes szemekkel ugyan, de legalább nem előtte sírtál.

- Szóval rámászott? Megint? Nem hiszem el, hogy ott hagytam és még le is hordtam. Idióta vagyok. –fakadt ki SoHee.
- Ugyan kicsim, nem tudtad. – nyomott egy puszit arcára Riri.
- Nem tudom, most mi fog történni, kettesben hagytam őket. – törte meg a drámai pillanatot Tae.
- Nem hiszem el. Ez a csaj kikészít. Először annak a patkánnyal nyalták-falták egymást, aztán meg veled volt a teraszon. Nem is értem. Azt hittem ennél több kell, hogy elfelejtsen. – tért vissza Tabi.
- Tessék? Shuya egész este zaklatta és nem tudta levakarni magáról. Mikor egyedül hagytam, megint rámászott és YB szedte le róla, ezért volt vele. – üvöltötte SoHee- Tudom, megígértem, hogy kimaradok ebből, de képtelen vagyok. Hogy lehettél ekkora idióta Choi Seunghyun?
- Azonnal utána kell mennem.
Olyan gyorsan futott a terasz felé, ahogy csak tudott. Te már épp a lépcsőn mentél lefelé, hogy végre hazaérj és vége legyen ennek a szörnyű napnak. Már a kijáratnál voltál, mikor végre megpillantott Tabi. A nevedet kiáltotta, mire hátranéztél, de továbbmentél. A klub előtt tudott csak utolérni.
- Mit akarsz még? Rúgj belém! Mondd, hogy egy szajha vagyok! Tessék, ki vele! Alázz meg még jobban! Ameddig még lehet. – ordítottad sírva.
Magához húzott és megölelt, de te ellökted magadtól.
- Tűnj el! Látni sem akarlak. Azt hittem hibáztam, de nem. Úgy tűnik te sosem ismertél, ha képes voltál elhinni rólam azt, amit az előbb a fejemhez vágtál. Vagy lehet, hogy csak megváltoztál. Nem tudom, de már nem is érdekel.
Megfordultál és menni készültél, de megragadta a kezedet. Egy erős, határozott mozdulattal kirántottad csuklódat a szorításból és hazaindultál. Tabi csak állt és nézte, ahogy eltűnsz a sötét éjszakában.  Először még látott, majd csak a tűsarkúd kopogását hallotta. Így sétáltál ki az életéből, talán örökre.