22. Futás

Reggel szokás szerint összekészültél és elindultál dolgozni. Befejezted az interjút, amit leadtál a főnöködnek. Nagyon elégedett volt veled, igazából nem gondolta, hogy ilyen jól ellátod majd ezt a feladatot.
- Gratulálok! A fizetésemeléssel együtt te leszel a lap új főszerkesztője. Remélem, vállalod.
- Hogy én? Nagyon köszönöm, hálás vagyok, de miért én?
- Nem hittem volna, hogy ilyen jól megoldod a feladatot, szóval hatalmas meglepetést okoztál. Jól kidolgozott és lényegre törő munka. Mindent kiadtál róluk, amit lehetett, de még bőven van titok és egy-két ’nagy kérdés’-t is megválaszolatlanul hagytál. Ez a legjobb munkád!
- Köszönöm. Igazán. – pirultál el kissé- És ki kerül az én helyemre?
- Egy új munkatárs. Igazán ígéretes tehetség. Szerintem jól meg fogjátok érteni egymást. Bemutatom…
- SoHee?! Úristen! – ölelted meg gyorsan.
- Áh! Szóval ismeritek egymást. Remek. Akkor SoHee beköltözik a volt irodádba, te pedig a főszerkesztői irodába. Hajrá!

- El sem hiszem, hogy itt vagy! Annyira örülök neked. – örvendeztél.
- Figyelj, én annyira sajnálom, amit múltkor mondtam. Tudod, nem voltam tisztában a dolgokkal és barom vagyok.
- Ugyan, felejtsd el! Annyi mindent kell majd mesélnem neked, el sem hiszed.
- Pakolás közben mindenbe beavathatsz. – mosolygott- Úgy megnyugtattál most, hogy nem haragszol.
- Hogy haragudnék rád? Hiányoztál és te vagy a legjobb barátnőm. – ölelted meg.
Jó volt visszakapni a legfőbb bizalmasodat, aki olyan volt, mintha a testvéred lenne.
Mindent elmeséltél neki. Taeyangot, azt, hogy te azóta is szereted Tabit, de képtelen vagy megbocsátani neki.
- Olyan, mintha a sors azt akarná, hogy YB-t válasszam.
- Sok az olyan jel, ami erre utal, de ha te biztos vagy a dolgokban…
- Ez az! Nem vagyok biztos. Tabit hiányolom, mindig is közel álltunk egymáshoz, talán ezért. Viszont Tae mindig itt volt nekem, mikor szükségem volt rá.
- Ezt neked kell eldöntened. Nem tudok és nem is akarok helyetted dönteni, mert a te életedről van szó.
Furcsa volt, hogy most nem osztogatott tanácsot, mert mindig igaza volt, így most is. Neked kellett eldönteni, hogy mit is akarsz igazán.
Hamar véget ért a nap, hiszen ma csak pakolnotok kellett. Hazamentél és egyórás pihenő után a szokásos futásodra indultál. Mint mindig, most is Tabi háza felé vetted az irányt. Természetesen zenével a füledben futottál, így jobban ment az edzés. Már a parknál jártál, mikor egy motor hangjára lettél figyelmes. Lehúzódtál az út szélére, hogy véletlenül se állj az útjába, de meglepetésedre nem került ki. Furcsálltad a dolgot, de futottál tovább a saját tempódban. A motoros még mindig mögötted haladt, így kicsit begyorsítottál, hogy akkor is követ-e. Sajnos igen, így folytattad a tesztelést. Lelassítottál, és a motor is egyre lassabban haladt mögötted. Megijedtél, de próbáltál nyugodt maradni, nehogy elérje a kis kém, amit akar. Dudált neked, majd melléd cikázott. Szép lassan haladt melletted. Láttad, hogy ott van, de nem fordítottad arra a fejedet, csak futottál tovább. A dudálásról is próbáltál megfeledkezni, a zene végül is hangosan szólt, nem kellett, hogy halld. Eléd vágott a titokzatos sofőr, majd felhajtotta a sisakját és hátra nézett. Mosolyogva köszönt, legalábbis egy ”szia” szerűséget olvastál le a szájáról.
Shuya volt az.
Azt hitted, leráztad, mikor Taeyang behúzott neki a klubban, de tévedtél. Egyszerűen nem tudott leszakadni rólad. Továbbra is megpróbáltad kizárni a környezetedet, így őt is. Hirtelen lefékezett előtted, így majdnem nekimentél a motornak, de még épp időben kikerülted. Azt hitted ezzel el van intézve, hiszen közel volt a park, amit az imént elhagytatok, de tévedtél. Megragadott és az ölébe ültetett. Kiabálni és sikítozni akartál, de befogta a szádat. Megharaptad az ujját, de ez is hidegen hagyta. Simogatni kezdett és fenyegetett.
- Nyugodj meg, úgyis az enyém leszel. Ha sikítani mersz, még meg is pofozlak, úgy vigyázz!
Csak nyögdöstél, és próbáltál szabadulni a szorításából. Undorodtál ettől az embertől és képtelen voltál leplezni ezt az undort. Megkeserítetted a dolgát, mivel feszülős a futóruhád, ami rátapadt a kissé izzadt testedre, így nehéz volt leráncigálnia onnan.
Szerencsédre egy számodra ismeretlen alak kopogtatta meg a vállát, mire hátranézett és akaratlanul is engedett a szorításából. Kapva-kaptál a lehetőségen, és eszeveszettül rohanni kezdtél. Nagyon közel voltatok Tabi házához, így arra vetted az irányt. Már hallottad magad mögött a motor hangját, ezért begyorsítottál.
Az ajtóban álltál és csengettél, kopogtál, kiabáltál, csak hogy kinyíljon végre az ajtó, de semmi válasz nem jött.
- Kérlek, nyisd ki! Kérlek! Könyörgöm!- kiabáltad elhaló hangon a könnyeiddel küszködve.