21. Álom

Gyorsan elengedted Tae-t, mikor megláttad Tabit a teremben. Nem, nem a Big Banggel készítettél interjút, hanem a YG új lánybandájával, akik mostanában fognak debütálni. Nem értetted, hogy mit keres ott Tabi, de reflexből elszakadtál Bae-től. Csak utána tudatosult benned, hogy már nem vagytok együtt.
Pár pillanat után visszazökkentél az újságíró szerepbe. Feltetted a szokásos kérdéseket, hogy mire számítanak, hogy haladnak, mikor debütálnak és hasonló fontos kérdések. Elég körülményesen ment a dolog, mivel te csináltad velük az első interjút, nem volt még gyakorlatuk. Próbáltál türelmes maradni, de már semmi kedved nem volt ott lenni. Igaz, csak három lány volt ott, a három eddig nyilvánosságra hozott tag, de így is nehéz volt. Bae-nek dolga akadt, aminek valahol örült is, és így magadra hagyott. Írt egy cetlit, amit odacsúsztatott neked. „ Hívj, ha végeztél ;)” Mosolyra derült a szád ettől az apró kis üzenettől. Tabi ezt észrevette és kissé féltékenyen forgatta meg szemeit. Magadban örültél, hogy Tae foglalkozik veled és még Tabit is kiakasztottad kicsit.
Az interjú végén TOP átterelte a lányokat YG-hez, hogy beszámoljanak az első interjúról. Neked még rengeteg dolgod volt, hogy összeszedd az értelmes gondolatokat. Nem voltak buták a lányok, csak nem tudták, hogy kell nyilatkozni. Amíg rendezted a papírjaidat, Tabi eléd lépett és megállt.
- Lám-lám! Mit látnak szemeim? Csak nem az új cipődet vetted fel?
- Nem volt más, muszáj volt ezt felvennem. Elhiheted, hogy nem akartam ebben villogni.
- Nem baj, azért kaptad, hogy hordd. Ha már egyszer tegnap nem jöttél el, legalább dörgöld az orrom alá, hogy tudom, mi tetszik neked.
- Igen, valóban szép darab. Egyébként csak ma bontottam ki a csomagot, de ma is csak azért, mert átestem rajta. Amúgy nem szép dolog névtelen csomagot küldeni. A végén még ki találom dobni, mert bomba, vagy bármi.
- Te paranoiás vagy! – mosolygott.

Hmm… Mosolygott és te kezdtél el viccelődni. Kicsit olyan volt, mint régen. Mintha semmi nem történt volna, és minden tökéletes lenne köztetek. Egy kisebb veszekedés utáni kibékülés. De ez nem az volt. Nem voltatok együtt és ennyi. Nem volt mit tenni, nem voltál hajlandó félretenni a büszkeségedet.

- Nekem viszont mennem kell. Majd talán találkozunk. Vagy nem, még nem tudom. – vetted komolyra a figurát.
- Találkozunk! Ezt biztosra veszem.

Úgy mondta ezt, mintha tervelne valamit. Nem tulajdonítottál neki különösebb jelentőséget, mivel ezek csak üres szavak. Kimentél és írtál egy sms-t: „Ráérsz most?” Természetesen YB-nek küldted, aki rögtön válaszolt is rá. „A bejáratnál várlak, szépségem!:)”
Tárt karokkal várt, ahogy megígérte.  Megölelt és egy puszit nyomott az arcodra. Olyan volt, mintha épp randizgatnátok. Legalábbis így érezted. Elmentetek sétálni a parkba, ahol régen sétáltatok. Minden olyan volt, mint akkoriban. Mintha egy ördögi körforgásban élnél. Nem tudtad hova tenni, de most kicsit helyrejöttek a dolgok. A séta végén hazakísért Tae, ahogy mindig. Elköszönéskor kínos csend állt be. Lassan közeledett feléd, te pedig elfordítottad a fejedet, így egy puszi lett a tervezett csókból.
- Sajnálom, de nekem ez… nem megy.
- Semmi baj. Még mindig szereted, igaz?
Bólintottál.
- Annyira… szörnyű. Tudom, hogy nem helyes ez így, de jól érzem magam veled. Kihasználni viszont nem foglak. Szóval… ha azt mondod, ne találkozzunk többet, megértem.
- Jobb lesz, ha kicsit szüneteltetjük a dolgot, és majd keressük egymást, hogy mit is akarunk. Így jó lesz? – erőltetett magára egy mosolyt.  
- Köszönöm, – ölelted meg- jó lesz.

Bementél a házba, kisebb bűntudattal. Nem az első eset volt, hogy visszautasítottad. És nem is a második. Ha jobban belegondolunk, nem is a harmadik. Sokadik. És ő még mindig küzd érted, te meg olyat szeretsz, akinek nem vagy ennyire fontos. Igaz, te is úgy akarod, hogy ebből ne legyen nagy küzdés. Kiölöd belőle az összes reményt, amit az újrakezdésbe ölt. Ennek ellenére Tabi az, aki dalt írt, mikor véget vetettél a kapcsolatotoknak. Ő volt az, akinek képes voltál teljesen megnyílni, aki miatt szenvedtél. Érdekelt annyira, hogy még mindig, több hét után is agyalsz rajta. Kerülni akarod, de egyszerűen nem megy. Bármit tehetsz, az elmédben akkor sem hagy nyugtot. Elfelejtenéd, de az emlékek erősebbek. Bár elhatároztad, hogy nem érdekel, azért minden nap arra futsz, amikor teheted. Beiktattad lakását a nagy körödbe. Igen, ez már teljesen rajtad múlik, és így döntöttél. Akkor mégsem tudod elfelejteni?

Ezek a gondolatok suhantak végig a fejedben, míg átöltöztél és letusoltál. Utána nekiláttál a munkának, hogy eltereld a figyelmedet. Szépen összeszerkesztgetted a válaszokat és lassan kialakult az egész cikk. Összességében mindig hiteles információkat tettél közzé, bármennyire is bulvár a bulvár. Nem lettél volna képes mindenféle kamu híreket megetetni az emberekkel.
Pár kérdést Tabihoz intéztél, elvégre ő volt velük. A fő kérdés az volt, miért ő lett az, aki pátyolgatja az új lánykákat. Persze nem így fogalmaztad meg, de ez volt a lényeg. Igen, lényegében féltékeny voltál. Fél-té-keny. Úristen! Te most féltékeny vagy a volt barátodra? Nem is történt köztük semmi, akkor miért húztad fel magad? És ha történt is volna… már nem tartozik hozzád.

Már a két kávé sem segített, így inkább elmentél aludni. Azt hitted, a munka kiveri a fejedből a dolgokat, de tévedtél, így az alvás volt az egyetlen módja a felejtésnek. Álmodban viszont furcsa dolog történt veled. Táncoltál. Az orvosok azt mondták, már nem kéne erőltetned magad, és abba kéne hagynod, mert akár örökre tönkreteheted a bokádat. Műtétre pedig senkinek nincs szüksége. Nem csak úgy, poénból és szórakozásból táncoltál. A Big Bang koreográfiáját álmodtad meg a legújabb videoklipjükhöz. De nem ez volt a legdurvább. Igazából meglepődtél és kiakadtál, hogy azt álmodtad, Taeyang nézi a táncodat. Csak ő volt ott a csapatból. Mintha neki táncoltál volna, majd odamentél és egymás szájára tapadtatok. Simogatni kezdtétek egymást és mindezt csak az ébresztőóra csörgése törte meg.

- Mi a…?!
Igen, a saját álmodtól vert ki a víz. De mit is fogalmaznak meg az álmok? Vágyat? Félelmet? Vagy csak az agy szórakozik, és így dolgozza fel a megtörtént dolgokat? Ezek a kérdések még megválaszolatlanok maradtak, de kissé féltél önmagadtól, hiszen teljesen döntésképtelennek érezted magad. Szóval akkor ki is kell most neked? Tabi, akivel te szakítottál, majd mikor rendezni akartad a dolgot és a padlón voltál mindent a fejedhez vágott, de mindezek ellenére hiányzik és fontos neked, ráadásul teper is. Vagy Taeyang, akivel minden tökéletes volt, mikor együtt voltatok, majd szakítottál vele lényegében Tabi miatt és ő azóta is keres és vár rád. Na, akkor mi legyen? A biztos, tökéletes béke, boldogság és nyugalom, vagy a bizonytalan hevesség kell neked?