20. Interjú

Már délután öt óra lehetett, mikor felhagytál a búslakodással, nem merengtél tovább. Egy szimpla, egyszerű napként zártad le azt a vasárnapot, amikor ugyan Tae-vel ébredtél, de minden normális volt. Fenntartani egy kapcsolatot nem egyszerű. Pláne nem egy jól működő kapcsolatot. Távkapcsolatot. Talán ez volt a baj köztetek Tabival.
Előkotortál valamit a hűtőből. Nem voltál éhes, de valamit enned kellett, nehogy rosszul légy. Egy joghurt pont megfelelő volt erre a célra. Ezután letusoltál és halál nyugodtsággal tértél nyugovóra. Nem gondolkoztál semmin, sikeresen megtisztítottad a fejedet, bár tudtad, hogy ez ideig-óráig működik.

- Nem jött el. Azt hittem, azért ott lesz. Tudom, hatalmas hülyeséget csináltam, de reménykedtem.
- Egy idióta voltál, de tisztában vagy vele és ez már haladás. Talán személyesen kéne felkeresned. Ma SoHee-vel sem beszéltek. Ki volt kapcsolva a telefonja.
- Seungri, annyira köszönöm. Holnap megkeresem. A munkahelyénél fogom várni. Muszáj lesz beszélnie velem.

Reggel felkeltél, és teljes békében kezdtél el készülődni. Szép lassan letusoltál, felöltöztél és ettél egy kis müzlit is. Időben voltál, de inkább elindultál, minthogy otthon ücsörögj. Kifelé menet átestél a csomagon, amit előző nap raktál oda. Szidtad magad, amiért ilyen szerencsétlen voltál. Összekapartad magad és beljebb vitted a dobozt. Óvatosan kinyitottad és elhűlve nézted a tartalmát. Egy gyönyörű cipő volt benne és egy levél.

„ Nagyon sajnálom, hogy meggondolatlanul mindent a fejedhez vágtam. Tudom, semmi nem igaz abból, amit gondoltam. Ostoba vagyok, amiért még csak egy pillanatra is megfordult a fejemben, hogy képes lennél ilyet tenni. Már nem sokat számít, de szeretnék beszélni veled. A parkkal szemben lévő étteremben várlak ma este nyolckor. Kérlek, gyere el. Szeretlek drágám. Tabi”

Nem hittél a szemednek. Tegnap nem érdekelt még a doboz, ma meg már nem volt aktuális. Tegnap még nem érdekelt volna, ma viszont annál is inkább. A nyugodtságot az izgatottság és a kétely vette át. Nem tudtad, hogy mit is akar mondani, bár sejtetted, hogy bocsánatkérésszerű lesz a dologban. Bár már mindegy, lemaradtál a tegnapról. Te nem akartad keresni, elvégre nem te bántottad meg.

Miután elrendezted magadban a dolgokat, elindultál a munkahelyedre. Alighogy beértél, a főnököd idegesen keresett.
- Hol voltál? – szegezte neked a kérdést.
- Otthon, csak nyolcra kellett jönnöm.
- Nem érdekel, fontos dolgod lesz. Interjút kell csinálnod egy nagyon jövő előtt álló együttessel. Fontos munka lesz, szóval kapd össze magad. Ha jól sikerül, megkapod a fizetésemelést, amit kértél, ha viszont elszúrod, repülsz innen. Értve vagyok?
- Persze, de hova kell mennem? ÉS kivel kell…
- Mindjárt leírom neked a címet. Viszont menj haza. Nem állíthatsz oda farmerben. Valami csinos ruhát vegyél fel. Indíts, igyekezz! – utasított határozottan.
- Rendben. Sietek. – mormogtad.

Kissé idegesen ugyan, de hazamentél. A főnököd lényegében leordította a fejedet, pedig semmi rosszat nem csináltál.
Otthon kipakoltad a fél szekrényedet. Nem kockáztattál a ceruzaszoknyával, nem akartál úgy járni, mint múltkor. Mivel ilyenkor kötelező a magas sarkú, nem volt más választásod, fel kellett venned azt, amit Tabitól kaptál, mivel a többi már kissé elnyűtt volt, ami pedig még szép állapotban volt eléggé megsínylette az esésedet, ugyanis kitörött a sarka. Egy fekete rövidnadrágot választottál fehér inggel. Ehhez tökéletesen passzolt a fekete cipő, amit kaptál. Igazából nem akartad felvenni, de nem volt más választásod.
Viszonylag gyorsan visszaértél a szerkesztőségbe, maximum egy órába telt. Megkaptad a címet és elindultál. Most nem kellett tartanod a többi újságírótól, ugyanis csak a tiéd voltak a sztárok. Nem tudtad pontosan, hogy kivel kell interjút készítened, a főnököd ugyanis nem hallgatott meg. A cím ismerős volt, de nem tudtad honnan. Ahogy közeledtél, felismerted a környéket. A YG próbaterme felé vetted az irányt. Gondoltad, hogy ebből nem jöhetsz ki jól, Tabi ugyanis sokat van itt. Szerencsére jó nagy a YG-épület, így talán nem fogtok összefutni. Da mi van, ha velük kell interjút csinálnod?
Lassan haladtál a próbatermek felé, mintha az akasztásodra készültél volna.
- Bae! Szia! – ölelted meg mosolyogva.
- Szia szépség! Mit keresel te itt? – mosolygott vissza viszonozva az ölelést.
- Interjút kell csinálnom valakivel, csak nem tudom, kivel. Ráadásul fogalmam sincs, hogy merre kell mennem ehhez a teremhez.
- Nem tudod, hogy kivel kell interjút csinálnod? – csodálkozott- Az jó lehet.
- Nem annyira. –vigyorogtál zavartan- A főnököm idegbeteg volt és képtelen volt végighallgatni.
- Na, gyere. Segítek megkeresni, jó?
- Ez annyira gáz.
- Mi?
- Annyira elveszett vagyok, mikor találkozunk. Mindig te húzol ki a pácból. Már kellemetlen. – sütötted le szemeidet.
- Dehogy. Örülök, hogy terelgethetlek báránykám. – nyomott egy puszit arcodra.
- Ez remek, legalább te élvezed. Viszont mennem kéne. Akkor segítesz?
- Persze. – mondta, majd átkarolt.

Olyan volt, mintha megint együtt lettetek volna. Bájcsevej, ölelések, apró puszik. Ráadásul átölelt és nálad is aludt. Az addig oké, hogy nem volt semmi köztetek, de mégiscsak furcsa, hiszen nem rokonod. Érdekes érzések kavarogtak benned. Nem feltétlenül rossz, vagy jó, csupán kissé furcsa, talán még kellemetlen is. Elég hamar megszoktad, hogy így mászkáltok az épületben. Valamelyest örültél, hiszen nem kellett egyedül bolyongnod, mint egy elveszett kislánynak a bevásárlóközpontban.

Megint YB-hez húzott jobban a szíved. Persze csak azért, mert vele voltál. Mikor elgondolkoztál, először mindig Tabi jutott eszedbe. Bár nem rajtad múlt a dolog, azért remélted, hogy nem fogtok összefutni. Igen, megbántott és ezzel akár vissza is vághattál volna neki, de nem akartál. Nem voltál a bosszú híve.
Megérkeztetek a terembe. Taeyang bekísért és elállt a szavad. Lefagytál és meredten bámultál az együttesre.