16. Nyári kaland

- Mi az? Ne húzd az idegeimet. Még egy dalt is írnom kell a záró-koncertre.
- Jó.. szóval nem tudom, hogy hallottad-e már, de az újságok címlapján vagy.
- Nem csoda, hiszen turnézunk. – lett nyugodt a hangja.
- Ez igaz, de nem ettől hangos a média.
- Akkor?
- A címlap sztori: TOP titkos barátnője.
- Kitálaltál? Nem hiszem el, megbeszéltük…
- Nem, Tabi én nem. Csak.. Olyasvalaki tudta meg, akinek nem kellett volna. Én annyira sajnálom. Megint olyanban bíztam, akiben nem kellett volna.
- Ki volt az a szemét?
- Az orvosom. Egy suliba jártunk régen. Shuya…
- Aki csak úgy letámadott? Ezek után hogy tudtál megbízni benne? Hogy lehettél ilyen naiv?
- Tudom, idióta voltam, de így is sírtam már eleget. Sajnálom, ami történt, de nem fog kiderülni, hogy ki is vagyok. Annyira hiányzol, hogy muszáj volt valakivel beszélnem rólad. SoHee is hiányolja Ririt, vele nem beszélhetek annyit erről, mert nem akarok folyton sírni utánad. Tudom, marha sok dolgod van és ez az életed, amit meg is értek, de úgy látom, nincs elég időnk egymásra. Vagyis, neked nekem. Szeretlek, de képtelen vagyok többet szenvedni. A titkolózás és a hiányod már-már elviselhetetlen.
- Kérlek ne! Én nem ezért mondtam, csak feszült vagyok. Meg kell írnom egy dalt és reménytelen. Nincs ihletem, de sajnálom, nem akartam rajtad levezetni a dolgot. Tudom, hogy barom vagyok, és kevés időm van rád, de csak rád gondolok. - csuklott el a hangja.
Sírni kezdtél, de csak halkan. Szíved majd megszakadt, hogy ezt mondtad, de tudtad, jobb lesz nektek, ha külön mentek. Soha nem akartál fájdalmat okozni neki, de így ő sem tudott úgy koncentrálni a dolgokra, ahogy kéne és neked is fájt ez az egész és utáltad a helyzetet. Nehéz volt nélküle és szörnyű volt látni, ahogy külföldön körbeugrálják a nők. Féltékeny voltál, de csak mert imádtad. Teljes szívedből.
Az elkövetkező napokban teljesen magadba roskadtál és kissé elhanyagoltad magad. Nem érdekelt, hogy áll a hajad, sem a lepattogzott körmöd és a száraz bőröd sem. Naphosszat ültél a TV előtt, szüntelen nyáladzós filmet nézve. Sírtál. Folyton sírtál, amíg el nem fogyott a könnyed. Utána már csak a piros, bedagadt, sírástól fájó szemeid jelezték problémádat, na meg persze a komor arcod. Minden Tabira emlékeztetett, így hamar arra az elhatározásra jutottál, hogy visszaköltözöl a saját lakásodba. Egyedül.
Azt gondoltad, már tudod, milyen szenvedni, sok mindent átéltél már, de tévedtél. Sosem hitted volna, hogy van, ami ennyire fáj. Tépázott és sebzett szíved egy hét elteltével is vérzett a történtek miatt. Önszántadból ugyan, de elhagytad szerelmedet. Egyikőtök sem volt tökéletes, mindketten hibáztatok, de te már nem bírtad tovább, úgy érezted, így mindenkinek jobb lesz. Érezted, hogy most indul be Tabi karrierje, és képtelen lettél volna az újtába állni, mikor most futhat be, most van rá esély, hogy igazi idol és igazi elismert énekes legyen belőle, és volt neked annyira fontos, hogy az ő érdekeit is nézd.
Eszedbe jutott, mikor még kis óvodásként játszottatok a téren és együtt csúszdáztatok, meg fogócskáztatok. Mikor még semmivel nem kellett törődni, csak egymással. Mikor még gondtalan volt minden. Nem volt se áruló, se besúgó, se hazugság és nem kellett titkolózni sem. Mikor még nem ismerted, hogy mi is az a fájdalom és csak akkor sírtál, ha elestél.
Ma már erősebb vagy. Bárhányszor esel is el, mindig felállsz és emelt fővel mész tovább, mert ez a dolgod. Ezért vagy itt, a Földön. Utadat barátok, kalandok, izgalmak, kínok és szerelmek kísérik. Így nem unalmas az élet.

Munka után meglátogatott SoHee. Igen, bár ramatyul voltál, elmentél dolgozni, hogy könnyebb legyen felejteni.
- Hogy vagy? – simította meg hátadat.
- Jól.
- Ez nem volt meggyőző. Nehéz, ugye?
- Nagyon. Elfelejteni lehetetlen.
- Mert szereted.
- És mert nagyon fontos nekem. De így lesz a legjobb. Azóta nem keresett. Könnyen elfogadta, hogy vége. Akkor én miért szenvedjek?
- Te ezt elhiszed? – mosolygott- Seungri is arról beszél, hogy mennyire kivan szegény. Nem lehet ráismerni. Olyan is volt, hogy leitta magát a hotelszobában, mert nem tudja elfogadni a helyzetet.
- Lehet, hogy…
- Hogy mi?
- Emlékszel mit nézettem veled folyton a gimiben?
- Persze. A kedvenc filmeteket. Miért?
- „A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanásai, mely egy perc alatt elillan. ” – csordult le a könnycsepp arcodon.
- Ez nem csak egy kaland volt. Sokkal több annál. Egy életre szóló dolog volt ez, összeköt titeket az örökkévalóságig. – halkult el.
Egyre sűrűbben záporoztak szemeidből a krokodilkönnyek. A barátnőd felpattant, megölelt és próbált megvigasztalni. Persze ez reménytelen és sovány vigasz volt. Remek, hogy ilyen fantasztikus barátnőd van. Barátnő. Te is barátnő voltál. Tabié. De most egyedül maradtál és csak SoHee van neked. Ő hogy bírja? Seungri is távol van, mégis kitart mellette. Te miért nem?
SoHee felsóhajtott.
- Arra gondoltam, megnézhetnénk együtt a záró-koncertet. De most, hogy látom, mennyire kivagy… Nem akarom, hogy még jobban fájjon.
- Dehogynem. –törölted le könnyeidet- Vagyishogy.. szívesen megnézem veled. –szipogtál.
- Biztos?
- Persze. Bármi is történt, fantasztikusak. Megérdemlik, hogy ott állhatnak, és ha csak egy kicsit is, de része akarok lenni a dolognak.
Megvacsoráztatok a barátnőddel, majd alváshoz készülődtél. Váratlan telefoncsörgésre lettél figyelmes, miközben tusoltál. Vizesen, egy szál törölközőben futottál ki. Megcsúsztál és majdnem elestél, de szerencsére csak meginogtál. Még csak az kéne. Újabb baleset és még dolgozni se mehetnél. Na meg Shuya… ismét találkozni vele. Valamiért mindig haraggal váltok el. Mindig tesz valamit, amivel megbánt vagy felidegesít. De miért?
- Halló?! – vetted fel kicsit riadtan a telefont.
Még mindig az ’életveszélyes’ csúszás hatása alatt voltál.
- Szia szépsé… akarom mondani ______.
- Bae?! Te vagy az? Úgy örülök neked.
- Tényleg? Jó hallani. – hallottad, hogy mosolyra húzódik a szája- Hogy vagy? Tudom, hülye kérdés. Tudom, mi történt. Sajnálom.
- Tabival? Ugyan, nem kell. Már túl vagyok rajta. – próbáltál hazudni- Veled mi a helyzet? Milyen Japán?
- Remek! A rajongók majd’ szétszednek és a koncertek fantasztikusak. Meg persze az afterparty-k is. Nincs kedved átugrani a táró-koncertre?
- Az szuper! Sajnos nem tudok menni, most sok számla jött össze egyszerre, meg amúgy sem szeretnék zavarni. Itthonról nézzük SoHee-vel. De köszönöm a meghívást, kedves volt.
- Ugyan. Ha visszamegyünk, jó lenne összefutni. Rég találkoztunk, mint két barát.
- Majd megbeszéljük, de szívesen mennék. Ne haragudj, de most leteszem, épp aludni készültem.
- Sajnálom, hogy bekevertem.
- Ne sajnáld! Örülök, hogy kerestél. Jó éjt Tae!
- Neked is. Szia.
Jól esett, hogy megkeresett, de olyan késő volt már, hogy nem tudtál ezen gondolkodni, így hamar elnyomott az álom, bár ne tette volna. Szörnyűséges rémálmok gyötörtek azon az éjjelen. Tabi volt, aki harcolt érted, de te eltaszítottad magadtól és öngyilkosságba menekült.
- NE! – üvöltöttél fel.
Hajnalok hajnala lehetett, mert még sötét volt. Nem tudtál mit kezdeni magaddal. Érzelmi roncs voltál már, kikészített ez az egész. Ismét sírni kezdtél.

- Srácok! Gyertek ide kicsit. – suttogott Seungri- Figyi! Tudjátok, hogy mi van TOP-vel, szóval segítenünk kell neki.
- Keressünk neki új csajt! – javasolta Dae.
- Nem! Neki _____ kell. – mondta Ji.
- Halkan, még meghallja! –csitította a többieket Taeyang- Szóval, az ötlet jó, mert TOP már nem a régi. Viszont tegnap beszéltem _____val/vel, és azt mondta, hogy már túl van rajta.
- Akkor mindenkinek kiadom a feladatát, de csak egyszer mondom el, jól figyeljetek! Taeyang! Te ________-val/vel beszélj a dolgokról, legyen meg minél több infó. GD! Te segíts neki, hogy a lehető legtöbb dolgot tudjátok meg. Értitek? Dae, te velem jössz, mi TOP-vel beszélünk. Hajrá!
- Értettük főnök! – parádézott Ji.

A srácok mindent meg akartak tenni, hogy jobb legyen nektek, persze a hátatok mögött. Utáltak, ha beleszóltak az életedbe, így ezt is nagyon óvatosan kellett csinálniuk. Tabi folyamatosan dalszövegeket írt és készült az új dala. Sokat volt egyedül, a stúdióba sem akarta, hogy elkísérjék a többiek. Titokban akarta tartani ez egészet. Nem ökörködött a fiúkkal, mint mikor veled volt. Seungrival beszélt csak néha-néha, de akkor kiborult és lelki förccs kellett neki. A bandatagok mindent megtettek, hogy megkönnyítsék a dolgotokat, de ez persze nem volt egyszerű.

- Nem bírom már, érted? Szeretem.
- Hé! Mindenkit megvisel a turné. Őt is. SoHee is nagyon nehezen viseli, de neki nem volt ennyi más problémája. Megértelek.
- Tudom. Eddig is szörnyen nehéz volt, de nélküle olyan üres minden. Talán csak egy nyári kaland volt?