Másnap reggel első dolgod volt, hogy megnézd a telefonodat, hátha van nem fogadott hívásod. Volt is, de nem Tabitól. A csajok kerestek, lekésted a megbeszélt közös reggelit, de nem is igazán érdekelt.
Írtál nekik egy sms-t, hogy nagyon sajnálod és majd délután találkoztok.
Szépen lassan kikászálódtál az ágyból és megetted a szokásos reggelidet. Rendbe szedted magad és elmentél a boltba, ahogy megígérted anyukádnak.
A hatalmas havazásnak köszönhetően, mire leértél a boltba hóember alakot öltöttél. Utáltad az egészet. Egyedül sétálni az utcán szombat reggel. Miden olyan csöndes és nyugodt volt. A város is kihalt és egyszerűen kedved volt üvölteni. Meg is tetted és torkod szakadtából ordítottál egy hatalmasat. Az egész környék belezengett a hangodba. Majd erőt vettél magadon és hazabotorkáltál. Alig láttál valamit a szemedbe eső hópelyhek sokaságától.
Amint hazaértél, ledobtál mindent a konyhapultra és bevágódtál az ágyba. Nem volt kedved semmihez. Tabi megszegte az ígéretét. Még mindig azzal hitegetted magad, hogy csupán valami dolga akadt. Viszont ha dolga volt, most biztosan ráér. Ez a gondolat suhant végig az elmédben.
Nem gondolkodtál, csak felkaptad a telefont és mire észbe kaptál már csörgött is.
Egy csöngés, semmi. – még nem aggódtál, senki nem szokta felenni az elsőre.
Két csöngés, még mindig semmi. – kicsit frusztrált a dolog, Tabi mindig magánál hordja a telefonját.
Három csöngés. Négy csöngés. Öt csöngés. Hangposta:
,, Helló! Nem érek rá, hagyj üzit, majd hívlak.”
- Szia! Öhm. _______ vagyok. Tegnap nem hívtál. Aggódom. Ugye minden rendben van? Hívj vissza, h ráérsz. – majd letetted.
Hallottad a hangját, amitől felfelé görbült a szád.
Délután beültetek a csajokkal egy kávézóba. Sokkal jobban örültél volna, ha egyedül lehetsz,de megígérted és egyébkén is jót tesz, ha más környezetben vagy. De nem volt étvágyad és szólni is alig szóltál. A többiek aggódtak, pár napja még sugárzott belőled a boldogság, most meg mintha kicseréltek volna. Csak úgy ontottad magadból a negatív energiát. Feloszlott a csapat és végre haza mehettél. Magadban elmorzsoltál egy ’ideje volt már’ mondatot.
Miután hazaértél, ismét az ágyadba vetetted magad. Eleged volt ebből a napból. Arcod kezeidbe temetted, bekapcsoltad a kedvenc szomorú számodat és azt hallgattad, amíg el nem nyomott az álom. Sikeresen végigaludtad az éjszakát is.
Másnap, mikor felkeltél, már ne érdekelt a telefonod. Senkivel nem akartál beszélni, pláne nem Tabival. Rezgőre állítottad a mobilt, bekapcsoltál valami zenét és elkezdtél tanulni.
Délután valami csattanát hallottál. Lehalkítottad a zenét és láttad, hogy az ablakodat dobálják hógolyóval a barátnőid. Kinyitottad és kiabálni kezdtél:
- Megőrültetek? Azt akarjátok, hogy betörjön az ablakom? – ordítottad mogorván.
- Kopogtunk, de nem nyitottál ajtót. Engedj be!
Idegesen odabattyogtál az ajtóhoz és kinyitottad.
- Mit akartok?
- Neked is szia méregzsák. Koncertre megyünk! – monda szarkasztikusan az egyik barátnőd.
- Nem megyek. – tiltakoztál.
- Pedig muszáj lesz. Nem gubbaszthatsz egész nap a könyvek felett…
- Nézz már rám! – mutattál a melegítő felsődre és az elnyűtt pizsialsódra.
- Ezért jöttünk időben. Két órád van hernyóból pillangóvá válni. Óra indul!
Megint morogtál magadban valamit majd letusoltál és a hajadat is megmostad. Feldobtál valami gyors sminket az arcodra, meg kitaláltál valami egyszerű frizurát.
- És most? – álltál tanácstalanul a szekrényed előtt- Csak nem mehetek köntösben.
- Ez tökéletes lesz. - vágtak hozzá egy dögös, vérvörös mini ruhát.
- Úgy fogok kinézni, mint egy…
- Nagyon jól fogsz kinézni, csak vedd fel! Késésben vagyunk. – sürgettek.
- Jó.. sietek. Elárulnátok, hogy milyen koncertre megyünk?
- Valami új együttes, állítólag nagyon jók. Big Bang a nevük.
Ismét egy remekmű! :)
VálaszTörlésnagyon szépen köszönöm!:)
VálaszTörlés