2. Kétségek között

- Szia! – ijesztett rád Tabi.
- Úr isten ne ijesztgess, Fóka! – mondtad, két szívroham között.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni. – nézett rád boci szemekkel.
- Felejtsük el. –mondtad mosolyogva- Mi újság? Mesélj, telefonban sosem voltál túl bőbeszédű, azt mondtad, majd ha találkozunk. Most itt az alkalom. – próbáltad leplezni izgatottságodat, de nem igazán sikerült.
- Annyi minden történt velem, nem is tudom , mivel kezdjem. Összeszedem a gondolatokat, addig viszont mesélj te!
- Semmi különös nincs. Igazából a gimi olyan, amilyennek elképzeltem. Több szabadság és több kötelezettség. Legalább vannak lány barátaim is.
- Ez. Ez fájt____. – jelentette ki szomorúan.
- Nem sértésnek szántam, csak tudod, ha a körömlakkszín jelentőségéről beszélnénk, nem biztos, hogy örülnél. – feleltél kacagva.
- Nem értem, miért mondod. Én vagyok a legprofibb körömszakértő. A körmöd is széép lila.
- Tabi, ez sötétkék. – tartottad vissza a röhögést- De most kérlek, mesélj te is.
- Sok minden történt. Elkezdtem edzeni és…
- És nagyon jól nézel ki. – fakadtál ki.
- Most én mesélek vagy te? – mosolygott cicásan – Szóval edzeni járok és nekem is lettek új barátaim. Végre van kivel énekelni. – nézett rád számonkérően.
- Tabi… - sóhajtottál fel- tudod, hogy nincs jó hangom.
- Szerinted, drága. Szerinted! Tehát a srácokkal összejövünk esténként és zenélgetünk.
- Zenekarod van? Ez.. fantasztikus! – a hangodból vidámág áradt. Örültél a dolognak, végre vannak barátai rajtad kívül is, de ugyanakkor féltél. Féltél, hogy elveszítheted a legjobb barátodat, mert bár körülötted is voltak új emberek, egyikőjük sem került olyan közel hozzád, mint Tabi és nem akartad, hogy a több, mint 10 éves barátságotoknak most legyen vége.
- Még nem nevezném annak. Meglátjuk, mi lesz. Annyira jó, hogy velem örülsz! – vigyorgott rád Tabi. Kicsit bűntudatod volt. Nem örültél az egésznek annyira, mint amennyire szerettél volna. Önző módon csak magadnak akartad. Hiányzott.
Aztán megint havazni kezdett. Az utcai lámpák fényei alatt gyönyörűen táncoltak az apró, törékeny hópelyhek. Ti meg csak sétáltatok és beszélgettetek órákon keresztül.
Tabi megígérte, hogy ezentúl többet fogtok találkozni, mert hiányoznak neki a régi szép idők, mikor még minden nap találkoztatok és persze te is kicsit kimaradtál az életéből. Azt mondta, minden nap hívni fog telefonon és beszámolót tart majd, ha lesz kedved hozzá.
Repestél a boldogságtól. Olyan békésnek éreztél mindent. Visszatért hozzád a régi Tabi, akinek kiöntheted a szívedet.

Attól a naptól kezdve egy új szakasz kezdődött az éltedben. Úgy érezted, minden tökéletes. Többször kimozdultál a csajokkal és élvezted a szünetet. Ahogy megígérte, Tabi minden nap keresett és remekül elbeszélgettetek, akárcsak régen. Még találkoztatok is. Mint egy valóra vált álom.
A szünetnek vége lett és újult erővel vetetted bele magad a tanulásba. Az életed végre helyreállt.
Aztán, nem hívott már a te Fókád. Nem estél kétségbe, gondoltad dolga akadt. De kicsit sem esett jól. Azt gondoltad, talán megbántottad valamivel, bár ahogy ismered, azt nem hagyta voltaszó nélkül. A gondolatok oly sokáig keringtek a fejedben, hogy elnyomott az álom. A telefonod mellett aludtál el, hátha mégis keres, de nem tette…