11. Mire vársz?

Tökéletes idill jellemezte most az életedet, remekül teltek a napjaid. A vizsgáid kiválóak lettek és Tabival voltál. SoHee is boldogan randizgatott Seungri-val, aki minden bizonnyal odavan érte. Vége a sulinak, így Shuyát sem látod többé. Azóta, ami történt nem beszéltetek. Több, mint egy éve. Minden fantasztikusnak tűnt, ami megzavart kicsit, hogy Tae nem tűnt annyira felszabadultnak, mikor szakítottatok. Azt hitted, ezzel jót teszel neki is és persze magadnak is.

- Tae, drága! Hallottam, vége lett azzal a lánnyal. Hogy is hívják?
- _______, _______-nak hívják, de már rengetegszer elmondtam Loren.
- Jaj, Tae! Ki ne akadj ezen. Már a múlt, nem? Vége és most itt vagyok én.
Loren szép lassan közeledett, YB ölébe ült. Bae nem tiltakozott, észre sem vette, hogy mi történik, üveges tekintettel bámult maga elé. A lány közelebb hajolt, talán meg akarta csókolni, talán nem. Taeyang becsukta a szemét és ábrándozott, képzeletében máshol járt. Azon az estén, ahol először megcsókolt. Felidézte azt a fagyos estét, mikor felmelegíthetett és magához húzhatott. Forró leheletet érzett az ajkain és titkon újra a csókodra szomjazott és kívánsága értő fülekre talált. Idegen ajkak érintését érezte az övén, de csak rövid ideig.
- Végre újra együtt lehetünk _______!
- Mit mondtál?
- Loren? Én azt hittem… mennem kell és jobb lesz, ha egy ideig nem találkozunk.
Majd elviharzott egyenesen GD-hez

- Mi az Tae? – nyitotta ki idegesen Ji.
- Nem bírom érted? Már rég vége, de nem bírom elviselni, hogy nem az enyém. Én csak… csak meg akarom csókolni, karjaimban tartani.
- De ő most…
- Tudom, nem velem van. Mással jár és látom őket nap, mint nap, hogy milyen boldogok együtt. Azt is látom, hogy nincs helyem kettőjük között, de mindig ott van az a kicsi remény, érted? – szakította félbe.
- A remény kegyetlen. Tudod, hogy nem lehet és szinte lehetetlen, de ott az a pici szikra, ami fel-felcsillan, mikor eszedbe jut .Tudom, ismerem az érzést.
- Pontosan így van, de honnan…?
- Honnan tudom? Átéltem. Felejtenem kellett és ugyanez történt velem is, csak nem láttam ennyit. Nem beszélünk és elfelejtettük egymást. Ő engem biztosan. Én sosem tudom őt igazán, mert szerettem. Viszont egy dolgot tudok; ha szereted, harcolj érte! Túl könnyen feladtad.
- Már tudom és bánom is, de valahol igaza volt és nem tudtam mit tenni. Hiba volt és most elhatároztam, nem adom fel. A harcnak nincs vége.
- Ne készítsétek ki egymást Tabival. Szükségünk lesz egymásra és soha nem voltatok még rosszban. Ne egy lány miatt vesszetek össze.
- Tudom. Rengeteget segített nekem és én is neki, de ez most sajnos így alakult. Nem akarok keresztbe tenni neki. Nem leszek erőszakos, de ______ nem csak egy lány. Úgy érzem, ő lehet a mindenem.

Tae elhatározása nem csak egy felindulás volt, valóban komolyan gondolta. Ezt a tényt bizonyította, hogy sokszor felhívott megkérdezni, hogy mi újság veled. Kicsit déja vu-d lett, hiszen eddig Tabi hívott minden nap, te pedig Bae-vel voltál, de most fordult a kocka. Nem tartottad furcsának, biztos voltál benne, hogy barátok tudok maradni. Nem volt csúnya szakítás és meg voltál győződve arról, hogy Loren és Tae között komoly dolgok alakulhatnak ki.

SoHee sokat mesélt neked Seungriról, aki tökéletes volt számára. Vicces, igazi mókamester, de ha kell, tud komoly is lenni és ami a legfontosabb, eddig őszinte és hűséges volt. Sikerült teljesen elfelejtenie Shuyát. Azt se tudja már, ki ő és miért volt érte oda, mikor Riri féle pasit is találhat magának.

Mivel befejezted a tanulmányidat, el akartál költözni a szüleidtől, nem akartál a terhükre lenni és önállósulni akartál. Találtál egy otthonos kis lakást Szöul központjában. A nappali, a hálószóba, a fürdő és a kis konyha mellett volt egy erkélyed is, amire mindig is vágytál. Egy hét alatt sikerült teljesen berendezkedned és az uralmad alá venned a lakást. Mivel teljes mértékben önellátó akartál lenni, munka után néztél. Rövid időn belül felvettek egy magazinhoz, ahol szerkesztői posztot töltöttél be.

Egyik reggel váratlanul csöngettek. Nem értetted, ki lehet az ilyenkor, ráadásul késben is voltál. Az ajtóban döbbenetedre Taeyang állt.
- Szia! Beszélhetnénk?
- Szia! Nem igazán alkalmas az idő, sietek, el fogok késni. – léptél ki a küszöbön.
- Akkor elkísérlek, de muszáj mondanom valamit. – vette komolyra a figurát.
- Jó, de ugye minden rendben van? – zártad be az ajtót.
- Nincs, vagyis igazából van. Nem tudom, hogy minek veszed majd.
- Szóval. – kezdett bele- Mikor szakítottunk, nem tűntem kétségbeesettnek. Nem is voltam az igazán. Azt gondoltam igazad van Lorennel kapcsolatban és már döntöttél. De rá kell jönnöm, hogy egyre jobban hiányzol.
- Bae, látjuk egymást majdnem minden nap.
- Tudom, és ez az, ami még rosszabbá teszi ezt az egészet. Látlak minden nap a barátoddal. Ne érts félre, örülök, hogy teljesen boldog tudsz lenni TOP-vel, csak ez nekem fáj.
- Micsoda? Azt akarod mondani, hogy…
- Igen. Nem tudlak elfelejteni. Nem te hiányzol, hanem mi. Mi ketten együtt. Kezdett valami alakulni és én hagytam, hogy elmenj. Nem kellett volna.
- Én nagyon sajnálom, de… ennek már így nincs értelme és jövője. Barátnál többnek nem tudlak tekinteni. Szeretem Tabit.
- Ebben az esetben sajnálom, hogy felzaklattalak. Nem akartam. Egy dolgot viszont tudnod kell. Mindig számíthatsz rám és egy jó darabig várni fogok, hátha meggondolod magad.
- Nem tudom, mit mondhatnék. Ne pazarold rám az idődet.
- Nem pazarlás. Úgy érzem, veled minden tökéletes lehetne.
- Ne mondd ezt! Találsz egy lányt, aki szeret majd téged. Igazán és feltétlenül, de ez a lány nem én leszek. Sajnálom Bae.
- Semmi baj, megértelek, de ne felejtsd, amit mondtam. Most megyek, szia.
- Szia.
Ez a beszélgetés felkavaró volt és megpecsételte az egész napodat. Nyomott hangulatod volt és kicsit mélabús is lettél. Nem tudtad hová tenni ezt az egész vallomást. Mert talán nevezhetjük vallomásnak. Nem akartál neki rosszat, így még csak önző döntés sem volt a szakítás. Erőltetni nem akartál semmit, ha már egyszer kiderült, Tabival kölcsönösen szeretitek egymást. Az épp olyan rossz lett volna, mintha folyamatosan megcsalod. Ha máshol nem is, a fejedben biztosan. Egy dolog tartotta benned a lelket, ami miatt nem akadtál ki teljesen és nem voltál depressziós. Ez az egy dolog pedig nem más volt, mint a szerelem. Tabi ugyanis áthívott közös főzőcskézésre, amit már nagyon vártál. Egyikőtök sem konyhatündér, de gondolta, együtt biztosan vicces lesz.
Végre lejárt a munkaidőd és indulhattál haza. Lezuhanyoztál és felvettél valamit, ami kényelmes és csinos egyszerre. Az ing-farmer párosítás tökéletesnek tűnt. Felkötötted a hajadat és elindultál Tabi lakására. Még sosem voltál nála, mióta elköltözött, különleges alkalom volt.
Kopogtál, de senki nem válaszolt így benyitottál a lakásba. Tabi a konyhában ügyeskedett, próbálta előkészíteni a hozzávalókat. Felsője ujja szexisen fel volt tűrve, nem tudod miért, de ez mindig is vonzó volt számodra. Beslisszoltál, levetted a cipődet, becsuktad az ajtót és mögé osontál. Eltakartad a szemét, mire megfordult és megcsókolt.
- Vártalak már édesem! – mosolygott.
- Hiányoztál Tabi.
- Te is nekem, de végre itt vagy. Olyan boldog vagyok.
- Hidd el, én is. Elmondhatatlanul. Mit főzünk?
- Kimchi-re gondoltam. Jó lesz?
- Persze, miben segítsek?
- Káposztát felvághatnád. De vigyázz az ujjaidra! – vigyorgott.
- Mi lenne, ha segítenél, hogy ne történjen baleset? – mosolyogtál csintalanul.
Mindenféle gondolkodás nélkül mögéd dörgölőzött, karját hasadon átkarolva egy puszit nyomott oldalról az arcodra, majd megfogta a kezeidet és együtt készítettetek el mindent.
Megterítettél, majd Tabi az asztalhoz vitte alkotásotokat és gyertyát gyújtott. Szépen megvacsoráztatok. Egy falatot a villájára tekert és feléd nyújtotta. Meglepődtél, de örömmel mentél bele az etetős játékba. Szeretted, mikor ilyen romantikus volt.
Vacsi után leültetek kicsit a kanapéra és borozgattatok. Tabi hirtelenül megcsókolt, de nem úgy, mint eddig. Ez egy kiéhezett csók volt. Finom harapdálásokkal és heves nyelvtechnikával. Váratlanul ért hevessége, de boldog voltál, hogy ennyire vad is tud lenni, mikor csaj egy egyszerű csókról van szó. Lefektetett és föléd hajolt még jobban elmélyítve ezzel a csókot. Keze a felsőd alá tévedt és simogatni kezdte az oldaladat. Már ettől libabőrös lettél.
- Tabi, állj! – torpantál meg hirtelen.
Meglepődött és leszállt rólad, majd felültél.
- Mi a baj?
- Én… én még nem megy. Tudod én még sosem… - motyogtad halkan- Sajnálom. – pirultál el könnyes szemekkel.
- Semmi baj, majd ha kész leszel. – törölte le kezével a könnyeket.
Megfogta a kezedet és finom puszit lehelt rá, majd szerelemesen megcsókolt, jelezve, tényleg nem haragszik. El sem tudtad hinni, hogy ilyen megértő a barátod. Aznap este filmeztetek, a mellkasán aludtál el, miközben simogatott. Mikor már elég mélyen aludtál, óvatosan karjaiba vett és letett az ágyra. Vissza akart menni a nappaliba, de felkeltél.
- Nem fekszel ide? –suttogtad.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen.
E szó hallatán rögtön melléd bújt és átölelt. Így aludtatok egészen reggelig. Korábban felkeltél, így meg akartad lepni egy kis reggelivel. Felvetted az egyik régi pólóját, ami rá is nagy volt már és az egyik bokszerét. Összedobtál valami fonom reggelit és elmosogattál, majd megterítettél. Pont végeztél, mire kijött a hálóból.
- Jó reggelt édesem! – nyomott puszit a szádra- Hát ez meg? – mosolygott.
- Csináltam reggelit. – viszonoztad a mosolyt.
- Nem kellett volna, köszönöm. Egyébként, iszonyú szexi vagy így. – kuncogott pajkosan.
- Ugyan, dehogy. – pirultál bele.
- El sem hiszem. Annyi év után még most is belepirulsz, ha bókolok.
- Sajnálom. – tetted szégyenlősen kezed a szád elé.
- Nem, úgy értem, ez olyan aranyos. – csókolta meg homlokodat.

Megreggeliztetek és hazaindultál. Hamarosan találkoztok SoHee-vel és nem akartál elkésni. Szokás szerint a kávézóban találkoztatok.
- Szia _______!- ölelt meg.
Régen találkoztatok, csak telefonon tudtatok beszélni a költözés és a munka miatt.
- SoHee! Úgy örülök, hogy végre látlak! – mosolyogtál.
- Én is örülök. Gyere, ülj le és mesélj el mindent! – mutatott a székre.
- Jó, de előbb te! – vigyorogtál- Mi van a hódolóddal?
- Hódolóm? Riri a tökéletes pasi. Életem legjobb döntése volt elmenni veled arra a bulira. Megismerkedtünk és az első randi óta együtt vagyunk. Olyan jó vele lenni. Mindenhogy. – kacsintott.
- Ennek örülök, igazán rendes fiú, sok boldogságot! - fagyott le kicsit a mosoly a szádról.
- Mi a baj? Összevesztetek?
- Nem, csak tegnap… átmentem hozzá, együtt főzőcskéztünk és borozgattunk. Aztán hirtelen letámadott. Nagyon heves volt és majd nem megtörtént, de beijedtem.
- Tessék? Majdnem lefeküdtetek? Mitől félsz?
- Tudod, hogy én még sosem… szóval úgy.
- Igen értem, sosem szexeltél még senkivel. De bízol benne nem?
- Az életemet is rábíznám.
- Akkor? Mire vársz?
Még rengeteg minden szóba került, a munka és az új lakás is, de nem tudtad kiverni SoHee nagy kérdését: „Mire vársz?”. Magad sem értetted. Ha bízol benne, nincs gond. Volt már barátod, de sosem engedted ilyen közel magad senkihez.