Mikor megérkeztetek a helyszínre, már javában tartott a koncert. Sokkal többen voltak, mint gondoltad. Előrenyomultatok egy asztalhoz és igyekeztetek közel helyezkedni a hangfalakhoz. A tapsra megszálltátok a legnagyobb asztalt és köré gyűltetek. Elkezdődött a következő szám é táncolni akartatok. A barátnőid viszont nem elégedtek meg a hátsó sorokkal, így még előrébb tolakodtatok, egészen az első sorokig. És akkor. Megláttad Tabit a színpadon. Köpni-nyelni nem tudtál a meglepettségtől. Tabi meglátott és ő is leblokkolt egy kis időre. Összetalálkozott a tekintetetek. Szemeidet a könnyek vették uralomba és képtelen voltál visszatartani, amit érzel, így inkább gyorsan hátat fordítottál és elsuhantál a mosdóba. Olyan gyorsan tűntél el a tömegből, hogy csak Tabi látta. Végig nézte az egészet. Látta, hogy mekkora fájdalmat okozott neked. A zene csak szólt tovább, te pedig a mosdóban áltál a tükör előtt és nézted, ahogy elfolyik a sminked. Kicsit sem izgatott. Elárulva és becsapva érezted magad.
Kimentél a mosdóból. Szerencsétlenségedre épp Tabi jött veled szembe, te viszont elegánsan kitértél előle, de elkapta a csuklódat.
- Várj! – szólt kétségbeesetten.
- Miért? Hogy ismét semmibe vehess? Nem vagyok kíváncsi sem rád, sem a hülye kifogásodra.
- Kérlek hallgass meg. Ne haragudj. Én csak..
- Csak mi? – szakítottad félbe.
- Csak beleéltem magam ebbe a zenekarosdiba. Tényleg sajnálom.
- Hééé mi ez a nyáladzás TOP? – lépett oda valami ismeretlen srác.
- Ne most GD. Épp… dolgom van. – csitította el a GD névre hallgató túlpörgött haverját Tabi.
- Remek. Már be sem mutatsz az új barátaidnak? Ennyire el akarod felejteni az egész barátságunkat? És mi ez az új név? TOP? Rád sem ismerek…
- Sajnálom. GD, ő itt a legjobb barátom _______. És ő GD a banda tagja.
- És az új haverod. Hali! – tette hozzá lelkesen GD- De jobb lesz, ha most felszívódok. Jó dumcsizást.
- Tudod mit? Jobb lesz, ha én is felszívódok. – jegyezted meg Tabinak és azzal a lendülettel visszalökdösődtél az asztalotokhoz.
Természetesen mindenki táncolt, szinte te voltál az egyetlen, aki ücsörög. De képtelen voltál jól érezni magad, hiszen úgy érezted, a legjobb barátodat veszítetted el. Csak ültél az asztalnál és azon gondolkoztál, hogy nem vetted észre, hogy a zenekar fontosabb lett, mint egy régi barátság. Megértetted, hogy új dolgokat akar kipróbálni, de kirekesztve érezted magad.
- Hé! Jól vagy? – huppant le melléd egy idegen.
- Pe-Persze. Semmi bajom. – kaptad össze magad gyorsan.
- Biztos? Úgy látom sírtál.
- Igen, teljesen. De ezt honnan tudod?
A fiú csak mosolygott és az arcodra nézett.
- Basszus. Nem mostam le, igaz? – kaptál gyorsan a szemedhez.
- Nyugi, nem vészes. – bólintott az idegen- Biztos jól vagy?
- Harmadszorra mondom semmi bajom és ha lenne is valami, nem egy idegennek önteném ki a szívemet.
- És mit szólnál hozzá, ha azt mondom, szeretnélek megismerni? Mondjuk holnap délután. Bekapunk valamit. – erősködött.
- Miért mennék el bárhova is épp veled?- kérdezted kissé idegesen.
- Mert lenyűgöz téged a mosolyom és holnap is látni szeretnéd. – viccelődött.
- Legyen. De csak most az egyszer.
- Remek! Holnap délután négykor a parkban. – jelentette ki boldogan a fiú, majd eltűnt.
A parkban. Tabival is mindig ott találkoztatok. Kicsit megint eluralkodott rajtad a rosszkedv, de most nem hagytad magad. A barátnőid is odagyűltek az asztalhoz és szép lassan közelebb ültek hozzád és az arcodba másztak.
- Szóóóóval?! – szólalt meg a legkíváncsibb barátnőd.
- Szóval mi? – néztél értetlenkedve.
- Szóval ki volt az a helyes srác?
- Nem tudom, csak ideült.
- Hát rendben. Holnap délután is beugrunk ide, te is jössz?
- Nem lehet. Dolgom van.
- Dolgod? Mégis mi?
- Találkozom azzal a sráccal. – mondtad nevetve.
- Tudtam! – kiáltották egyszerre a csajok- Mi viszont megyünk. Maradsz még?
- Nem, én is megyek, csak elugrok a mosdóba.
- Siess, 2 perced van, vagy itt hagyunk. – kuncogtak.
Mindig siettetek. Gondoltad, most kiszúrsz velük és jó sokáig bent leszel. Lemostad a sminkedet és rendbe szedted magad. A hajadat is kiengedted. Egy kisebb átalakuláson mentél keresztül röpke 10 perc alatt.
Mire kijöttél, sehol nem találtad a barátnőidet. ,,Elképesztő, hogy tényleg itt hagytak.” Ez volt az első gondolat, ami végigfutott a fejedben.
De aztán arra gondoltál, hogy hogyan juthatsz haza. Ugyanis egyedül, sötétben nem szerencsés mászkálni. Felhívtad a barátnőidet, de sajnos senki nem vette fel. Micsoda véletlen.
- A francba. – szitkozódtál, miközben a kijárat felé vetted az irányt.
- Mi történt? Egy ilyen széplány nem mond ilyeneket, csak ha nagy a baj. – szólt egy ismerős hang. Hátrafordultál, vettél egy nagy levegőt és kifakadtál:
- Figyelj! Marha ideges vagyok és jobban tennéd, ha nem most bókolgatnál és egyébként is semmi közös hozzá hogy van vala… - hirtelen abbahagytad az idegen kiosztását. Ugyanis az idegen, az a barátnőid által helyesnek titulált srác volt. – Basszus.
- Befejezted? Pedig azt hittem, még a felénél sem járunk. – mosolyodott el.
- Ne haragudj.
- Na, bökd ki, mit történt?
- Itt hagytak a barátnőim és egyedül kell hazamennem. – mondtad halkan. Utáltad, ha sajnálnak.
- Dehogy kell. Hazakísérlek.
- Nem kell. Megoldom. – mondtad. Mindig is önálló voltál. Nem szorultál mások segítségére. És ha mégis, akkor sem fogadtad el. Inkább megoldottad magad.
- Ne viccelj. Gyere!
- Mondták már, hogy rámenős vagy?- vicceltél szarkasztikusan.
- Képzeld, még soha. – vágott vissza mosolyogva. Kikészített ez a mosoly. Már vagy negyedszerre láttad és minden egyes alkalommal jobban tetszett. Elindultál.
- Igyekezz! – kiáltottál magad mögé.
- Azt mondtad, megoldod. – vicceskedett.
- Jössz vagy sem?
- Megyek. – és utánad indult mosolyogva.
Némán sétáltatok egymás mellett. Egy idegennel sétálgattál, aki rejtélyes módon talán szimpatikus volt neked. De nem szóltatok egymáshoz. Idiótán érezted magad. Magassarkúban és mini ruhában sétálgattál a tél kellős közepén a jéggel és hóval borított utcákon. Persze kabát is volt rajtad, de egy rossz utcalánynak érezted magad. Aztán hirtelen megcsúsztál. Nem akartad elhinni. A napod csúcspontja lett volna, ha még végig is szánkázol a járdán.
- Hé, vigyázz arra a gyönyörű arcodra! – kapott el az idegen.
- Köszi. – mondtad halkan- Olyan szerencsétlen vagyok.
Kínos csend állt be.
- Ja. Hogy most tiltakoznom kéne? – kérdezte zavart mosollyal.
- Igen, az jól esne. – mondtad kacagva.
- Nem, ugyan, nem is vagy szerencsétlen. Így jó volt?
- Áh. Már mindegy. Elveszett a varázs. – mondtad csalódottan.
Erre felkapott és egészen addig vitt, amíg nem volt teljesen tiszta és hótól mentes az út.
- Mit művelsz? Tegyél le!- kiáltoztál.
- Azt mondtad, elveszett a varázs. Gondoltam visszaszerzem. – mondta halál komolysággal.
- Nem így gondoltam. – mosolyogtál. És igazából magadnak is nehéz volt bevallani, de nagyon jól esett, hogy valaki ennyire édesen viselkedik veled.
Hazaértetek és megköszönted, hogy nem hagyott egyedül.
- Egyébként hogy hívnak?
- ______ vagyok. És te?
- Taeyang.
Ismét egy kisebb kínos csönd vette uralmába a beszélgetést. Csak nézett és elveszett a tekintetedben.
- Miért bámulsz? Tudom, hogy nem vagyok jó formában. – kérted számon.
- Nem. Nem erről van szó. Gyönyörű vagy. - pirult bele.
- Nekem..mennem kell. – mondtad zavartan. Nem gyakran mondanak neked ilyet
- Akkor holnap négykor. Várni foglak. Jó éjt.
Közelebb lépett hozzád és meg akart ölelni, de te elhúzódtál. Kicsit csalódott volt, de egy mosollyal lerendezte a dolgot és elindult.
- Taeyang! – kiáltottál utána.
- Igen? – fordult vissza.
- Jó éjt. - mosolyogtál.
Bementél és gyorsan átalakultál az otthon gubbasztó, melegítős lány szerepébe. Ám ezúttal nem estél letargiába. Csak örültél és végre ismét mosolyogva léptél be az álmok birodalmába. Nem szomorú számra sírtad álomba magad. Boldog voltál és izgatottan vártad a másnapot.
Egyre izgalmasabb...
VálaszTörlésigyekszem
VálaszTörlés