8. Melepetés

Másnap mosollyal az arcodon indult a reggeled. Nem csoda, hiszen egy csodás estéd volt. Gondoltad, hogy megismétlődik ez és ettől még boldogabb lettél. Rendbe szedted magad és SoHee is csöngetett. Köszöntöttétek egymást, majd elindultatok. Útközben természetesen mindenről beszámoltál a legelső pillanattól egészen a legutolsóig. SoHee csak ámult-bámult. Hihetetlen volt számára az egész. Olyan, mintha egy tündérmesét olvastál volna fel neki, annyi különbséggel, hogy ez valóság volt és nem a képzelet szüleménye.
Közben gondolkoztál, hiszen tegnap kiagyaltál egy tervet, miszerint Shuya és SoHee egy pár lesznek a jövőben. Aznap ismét Shuyával tanultál, gondoltad, elkezdheted az akciót, bár kicsit furcsán érezted magad a múltkori ölelés és kacsingatás után, ráadásul tudtad, hogy mondani akar valamit.
Mindeközben meghallottad a kis pittyegő hangot a zsebedből; sms-ed jött. Tabi köszöntött egy aranyos jó reggelt üzenettel. Gyorsan visszaírtál és folytattad az áradozást a tegnapról.
Hamar eljött a délután és a plusz biosz óra már-már természetes volt, pedig csak másodszorra korrepetáltál. Hamarabb odaértél, így elővetted a szükséges könyveket és jegyzeteket, majd hoztál kávét mindkettőtöknek. Tudtad, hogy ennél több kell majd, de egy próbát mindenképpen megér SoHee boldogsága. Leültél, feladatokat írtál Shuyának és vártad, hogy megérkezzen.
- Ne haragudj! – sietett az asztalhoz.
- Szia! Semmi baj, ülj le. – mondat teli vigyorral és meglepő kedvességgel.
- Jól vagy? –kérdezte furcsa arccal.
- Persze, minden szuper. Miért? – csodálkoztál.
- Nem szoktam meg, hogy láthatom a gyönyörű mosolyodat. – sütötte le szemét egy kis mosollyal fűszerezve.
- Ez… nagyon kedves tőled Shuya. – mosolyogtál.
- Szóval. Hol tartottunk múltkor? – váltott témát.
- Ja igen. Gondolom nem csináltad meg a…
- Az esszét? Dehogynem itt van, tessék.
- Váó! Ez sokkal több lett, mint amennyit kértem. Na jó, átolvasom, addig tessék, hoztam feladatokat. Ma gyakorlatba foglaljuk az elméletet. – odatoltad elé a papírokat.
- Mindet? – kérdezte a meglepettségtől kidülledt, csillogó szemeivel.
- Igen, majd meglátjuk, meddig jutsz.
Néma csönd állt be. Te olvastál, ő pedig írt. Érezted, hogy egyszer-egyszer rád pillant, gondoltad tudni akarja, hogy milyen esszét írt. Elég hamar elolvastad, minden stimmelt benne. Aztán csendben könyököltél az asztalon és nézted Shuyát.
- Na?! Milyen lett?
- Tökéletes. Egy hiba sincs benne. Kezdem azt hinni, hogy te nem is vagy rossz bioszból.
- Őőőő… pedig de. Semmit nem tudok a regnum protozoa-ról. Csak egy jelentéktelen egysejtű és…- hirtelen befejezte. Ráeszmélt, hogy túl sokat beszélt.
- Shuya! Látom, hogy mindent tudsz. Miért vagy itt?
- Gyere, kicsit sétáljunk. – ment ki a folyosóra.
- Rendben. Tehát? – szegezted neki a kérdést, amint kiléptetek az ajtón.
- Tudod, tegnap említettem, hogy mondani akarok neked valamit. Emlékszel?
- Persze és mi lenne az?
- Rengeteg lány akar velem jönni a Valentin-bálra és…
- Értem, szóval azt akarod, hogy segítsek dönteni, igaz? SoHee-t javaslom. Nagyon csinos, vicces és okos lány. Meg kéne ismerkednetek, igazán jó páros lennétek. – szakítottad félbe mosolyogva.
- Nem ______ , én azt akartam…
- Ruhát választani? Abban is szívesen segítek, tudod az a legjobb, ha kicsíped magad, de nem viszed túlzásba, például egy ing és egy…
Shuya beléd fojtotta a szót és az ajkaidra tapasztotta az övéit. Meglepettségedben nem tudtad mit tegyél, így hátrálni kezdtél. Nem akartad megütni, ez tűnt a legegyszerűbb módszernek, ám Shuya követett. A falhoz tolt és folytatta a csókot. De te erősen összeszorítottad a fogaidat, véletlen sem akartad, hogy nyelves legyen ebből és közben próbáltad eltolni magadtól. SoHee épp akkor készült hazamenni és meglátott benneteket. Könnyes szemmel rohant el mellettetek, te pedig csak kapálóztál.
- Engedj már! – lökted el magadtól.
SoHee után futottál. Gyűlölted az egészet, hogy megint fájdalmat okoztál neki. Egy idótába szeretett bele és te csak tetézted a bajt, miközben játszottad az eminens tanulót, pedig sosem voltál az. Csak futottál és kiabáltál, hogy álljon meg, de nem tette. A suliból kiérve megtaláltad az oszlophoz dőlve, arcát kezébe temette.
- Ne haragudj! Hidd el én nem akartam.
- Neked ott van Taeyang. Miért kell Shuya is? Csak játszol velük és közben tönkreteszel. – mondta zokogva.
- SoHee, kérlek! Hallgass meg! Elkezdett a bálról mesélni, hogy milyen sok lány akar vele menni, gondoltam választani kell és segítséget kér. Rögtön eszembe jutottál és említettem, hogy milyen csinos és okos vagy, erre másba kezdett. Elkezdtem találgatni és így elhallgattatott. Én hátráltam SoHee esküszöm, de a falhoz nyomott, ütögettem és összeszorítottam a számat, amennyire csak tudtam, de nem eresztett. Aztán megjelentél. Annyira sajnálom. Soha többet nem korrepetálom. – sírtad el magad te is.
Szörnyen érezted magad és tudtad, milyen hatalmasat rúgtál akaratlanul is a legjobb barátnődbe. Ez mind Shuya miatt volt és őt még jól le akartad teremteni az egészért, de most a legfontosabb SoHee volt. Felnézett és megölelt. Hitt neked. Sosem hazudtatok egymásnak és teljesen megbízott benned. Igazi barátnők nem tesznek keresztbe a másiknak, így hát egymás karjaiba borulva szipogtatok.
- Sajnálom SoHee, soha még csak rá se nézek.
- Semmi baj, csak tudod… Ráézésre azt hittem, hogy te is akarod és elborult az agyam. Hogy tetszetett egy ekkora barom?
- Ezt próbáltam elmondani. Haza mész?
- Igen, jössz te is?
- Hozom a cuccomat és jövök. Várj meg!
Azzal elszaladtál a könyvtárba a táskádért. Gondoltad, még jól be is olvasol Choi-nak mindenért, de csak egy üzenetet találtál tőle: „ Sajnálom, ha túlzásba estem, nem tudtam ellenállni. Csak téged akarlak, jagiya! Shuya” Ettől még idegesebb lettél és meg akartad keresni azt a szemetet, amiért – ha még csak pár percre is- összeugrasztott benneteket a barátnőddel. Kirohantál a könyvtárból és körülnéztél, de már nem láttad sehol. Idegesen haladtál a kijárat felé, tudtad, hogy ezért még számoltok. Ennyivel nem úszhatja meg. Neked barátod van. Vagyis. Most ki is Taeyang? Egy barát, akivel néha elcsattan majd egy-két csók és semmi több? A fiúd, akivel kézen fogva sétáltok az utcán, és aki igazán, teljes szívéből szeret? Nem tudtad, hogy kik is vagytok egymásnak és minél többet agyaltál, annál jobban idegesített a dolog. Tisztázni akartad még akkor is, ha magad sem tudtad, hogy mit is akarsz. Hívásod érkezett, Tabi volt az.
- Szia Poro! – köszönt bele boldogan.
- Szia Fóka! – válaszoltál komoran.
- Baj van?- aggodalmaskodott.
- Akaratom ellenére megcsókoltak és kicsit összekaptunk SoHee-vel, de már minden rendben.
- Hogy mi? Ki volt az a patkány? Hogy képzelte ezt? – akadt ki teljesen.
- Héé, nyugi! Már elintéztem. Vagyis még nem, de majd el fogom. Hidd el, jól beolvasok neki.
- Ez a minimum.
- És miért hívtál Tabi? – tértél vissza a normál kerékvágásba.
- Szóval a hétvégén lesz egy fellépésünk ugyanabban a klubban, mint múltkor, hétkor. Gondoltam eljöhetnél.
- Persze szívesen! Akkor végre láthatlak.
- Ennyire hiányzom? – kérdezte meglepve.
- Persze, te bolond. Nagyon fontos vagy nekem.
- Te is nekem. Tudod én…
- Gyere már TOP! – hallottad a háttérből
- Sajnálom, mennem kell, majd beszélünk. Jó légy!
- Szia Fóka! Vigyázz magadra!
- Inkább te! Szia Poro!

Hazaértél és tanultál kicsit. Vártad már a hétvégét. Nagyon hiányzott már Tabi. Ezt az érzést ahhoz tudnád hasonlítani, mikor elered az eső a sivatagban. Ritka, de csodálatos felüdülés. Nem hitted volna, hogy van ember, aki ennyire hiányzik majd neked. Nem csoda, kis tipegő korotok óta sülve-főve együtt voltatok és együtt játszottatok papás-mamást meg együtt versenyeztettétek a kisautókat. Együtt néztétek meg a Szerelmünk lapjai-t és a legvéresebb horrort is.

Pár óra elteltével ismét csörgött a telefonod, ám most Taeyang várt a vonal másik végén.
- Szia szépségem!
- Szia Tae!
- Otthon vagy most?
- Igen, persze. Miért?
- Gondoltam, akkor nem zavarhatok.
Hirtelen csöngettek, így gyorsan az ajtóhoz rohantál.
- Tartsd egy kicsit, valaki az ajtóban vár.
- Tartom.
Kinyitottad az ajtót és legnagyobb meglepetésedre a herceged állt az ajtóban. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtál, úgy meglepett a látogatásával, ráadásul egy gigantikus méretű pólóban és rövidnadrágban voltál. Kicsit idiótán érezted magad, de odamentél megölelni. Átkaroltad a nyakát és pipiskedve nyújtózkodtál, mindezt az ajtóban. Eleresztetted, ő pedig felemelt és a karjaiban vitt, mint az első találkozásotokkor. Letett a nappaliban, becsukta az ajtót és megszabadult a kabátjától. Te ezalatt kislisszoltál a szobádba, hogy felvegyél valami vállalhatót.
- Hé! Mégis mit csinálsz? Nem szökünk. – mosolygott, majd hátulról átölelt.
- Én nem, csak keresek valamit, amit felvehetek.
- Most is van rajtad ruha. –értetlenkedett.
- Igen, de nézz már rám! – fordultál vele szemben.
Nem tudtad, jó ötlet volt-e, hogy megfordultál, mert így olyan közel voltatok egymáshoz, mint azelőtt még soha. Szorosan a felsőtestéhez simult a mellkasod, csípőd csípőjét simogatta. Te pedig csak lehajtott fejjel álltál előtte. Kellemetlen volt. Fogalmad sem volt róla, hogy mi van köztetek.
Megfogta az álladat és felemelte. Mélyen a szemedbe nézett. Az arcodat fürkészte és elveszett a szemedben, ajkaid vörösségét, bőröd puhaságát csodálta. Szép lassan közelebb hajolt és egy forró csókot adott. Belekapaszkodtál a nyakába és a haját túrtad, másik kezeddel az arcát simogattad. Rövid idő után nyelvét is átdugta a szádba és így mélyítette el a csókot. A falhoz támasztott és mindkét kezeddel a tarkóját fogtad. Felhúzta a lábaidat, hogy köré fonhasd őket. Simogatta az oldaladat és a hátadat is, majd lassacskán ajkaitok elszakadtak egymástól, de még mindig lábaid ölelésében tartottad fogva Tae-t, aki szerelmes pillantásokat vetett rád.
- Lennél a barátnőm? – szegezte neked a kérdést.
- Én…- hatódtál meg egy kicsit.
- Ha várni szeretnél, megértem, csak szólj.
Válaszod egy hosszabb és szenvedélyesebb csók volt. Gondoltad, ezek után biztosan megérti, hogy mit is válaszolsz neki.
- Egy igen is bőven elég lett volna, de így még jobb. –mosolygott huncutul, majd egy puszit nyomott az arcodra.
Kicsit beszélgetettek, majd elköszöntetek. Késő volt már, de örültél, hogy láthattad. Épp kísérted ki az ajtóba, mikor még visszafordult.
-____!
- Igen?
- Van programod hétvégére?
- Egy barátom hívott a klubba, ahol először találkoztam veled.
- És elmész?
- Persze, régi gyerekkori barátomról van szó.
- Nem jönnél hatra? Tudod, én is fellépek. Előtte beszélhetnénk.
- Fellépsz? Nem is mondtad, hogy énekelsz.
- Nem akartam, hogy ez bármin is változtasson. Felívelőben van a karrierem és ez fontos nekem, de te fontosabb vagy. Sosem helyezném eléd a zenét.
Szíven ütött az utolsó mondata. Tabira emlékeztet, ő megtette. Bár már kibékültetek, mély nyomokat hagyott benned ez az incidens.
- Hahó! Szóval eljössz? – csettintgetett előtted.
- Jaj, ne haragudj. Hatkor ott leszek.
- Rendben. Jó éjt! – nyomott egy puszit a szádra.
- Jó éjt! –ölelted meg.

- Elhívtam! El fog jönni szombaton. Végre látom. Annyira hiányzik már.
- Hé Tabi! Azért el ne szállj!
- Nyugi Seungri! Képzeld, hozza az egyik barátnőjét is. Lehet, hogy holnap becsajozol. – poénkodott Tabi.
- Hát persze. Én örök agglegény típus vagyok. Nem tudnak megtörni a nők. – vette komolyra a figurát Riri.
- Majd meglátjuk. Nem ronthatom el!

A hét további napjain tanultál, készültél és Tabival is minden nap beszéltél. Egész héten nem is láttad Shuyát, aminek örültél is, meg nem is. Nem tudtál mit kezdeni a helyzettel. Muszáj volt beolvasnod neki SoHee és a saját érdekedben is. Nem hagyhatod szó nélkül az egészet. Pénteken azonban szembe jött veled, hazafelé menet a folyosón.
- Shuya Choi! Azonnal állj meg ott ahol vagy! –kiáltottad.
- Ugyan kérlek. – hessegetett el.
- Nem! Megállsz és szépen végighallgatsz. Először is. Hogy képzeled te azt, hogy csak úgy letámadsz és megcsókolsz, mindenféle előjel nélkül? De ha már megtörtént és hátráltam és kapálóztam, miért nem eresztettél el? Kinek hiszed magad Choi? Nem vagy te itt senki. Rosszul vagyok tőled és remélem, hogy most mindenki megtudja, ki is vagy te valójában. – zúdítottad rá az eddig felgyülemlett gondolataidat.
- Most boldog vagy? Elmondtad, amit akartál? – kérdezte egyszerre idegesen és szomorúan.
- I-igen! – ingott meg kicsit a hangod- Szia Shuya!

Otthagytad és nem is érdekelt tovább. Este már kikészítetted a ruhát, amit másnap akartál felvenni a klubba. Természetesen nem buli a buli SoHee nélkül, így őt is elhívtad. Tabinak sokat meséltél róla, már egyszer-kétszer látták is egymást, Taeyangnak pedig ideje lesz megismerni.
Másnap tanultál kicsit, készültél a vizsgákra és az estére is ráhangolódtál, áthívtad SoHee-t és együtt készültetek. Csajos, beszélgetős délutánt tartottatok a nagy buli előtt. Megígérted, hogy segíteni fogsz keresni egy rendes fiút SoHeenek és be is tartod az ígéretedet.
Szépen elkészültetek. Csinosak voltatok, ahogy kell, jól kicsíptétek magatokat a klubhoz. Oda is értetek hatra, ahogy megbeszéltétek Bae-vel.
- Szia szépségem! – nyomott egy puszit a szádra Tae.
- Szépségem. Milyen édes. – kuncogott SoHee- SoHee Lee vagyok, nagyon örülök.
- Dong Young Bae vagyok, de csak Taeyang, szia! – mosolygott.
Átölelt és leültetek egy asztalhoz. Beszélgettetek kicsit a fellépések előtt. Örültél, hogy ilyen jól kijönnek egymással SoHee-ék. Fontos volt, hogy a legjobb barátnőd és a barátod jóban legyenek.
- Ne haragudjatok, de most mennem kell, mindjárt mi jövünk. – viharzott el egy gyors csók után.
- Sok sikert! – mondtátok egyszerre SoHeevel.
Még kicsit beszélgettetek és megállapítottad, hogy SoHee-nek nagyon szimpatikus Tae, nem csalt a szimatod, remekül kijönnek. Lassan elkezdődött a koncert és odaszivárogtatok az első sorba. Az első fellépő a Big Bang volt. Gondoltad, végre láthatod Tabit, de már izgatottan vártad Bae fellépését is.
Meghallottad azt számot, amit már milliószor meghallgattál és amit a zuhany alatt dúdolgattál. A lies csendült fel és már a szám elején mindenki sikoltozott a klubban. Először GD hangját hallottad meg. Őt ismerted megismerted, ő hagyott ott benneteket Tabival kettesben. Aztán egy eddig ismeretlen srác része következett, akiiért oda volt SoHee. Róla áradozott az este további részében. Aztán jött egy közös rész. Még nem fedte fel az összes tagot a színpadi fény, de furcsa volt. Az egyik fiú nagyon hasonlított Taeyangra, de nem figyeltél rá, mert máris Tabi része következett. Hatalmas sikítás közepette, hirtelen fulladozni kezdtél, de úgy gondoltad, ennyi jár neki. Már kívülről fújtad a számot és énekelted a többiekkel, aztán hirtelen megláttad a barátodat.
Elakadt a lélegzeted és kicsit ki kellett menned a levegőre. Kiszellőztetted a fejed, úgy voltál vele, semmi baj nem történhet. Aztán teljesen más véleményre jutottál. Tabi nem tud Baeről és ez fordítva is igaz. Tőled nem tudhatnak egymásról. Nem volt két fiúd, de Tabinak mindig mindent elmondtál, Tae pedig a barátod és ezt elhallgatni előle nem volt túl jó ötlet. Fáztál és már amúgy sem tudtál min gondolkodni, ezért bementél. Véget ért a Big Bang mini-fellépése.
Tabi jobbról, Tae balról indul el feléd mosolyogva. Mit is tehetnél?