2012. április 5., csütörtök

1. A hívás

Együtt játszottatok a homokozóban. Együtt nőttetek fel. Legjobb barátok voltatok, mióta az eszedet tudod. Mindig kiálltatok egymásért, de össze is kaptatok. Ilyen egy igazi barátság. Te és Tabi. Ahogy teltek-múltak az évek és más középiskolába kerültetek, nehéz volt a kapcsolattartás. Eleinte még minden nap találkoztatok, de a hetek-hónapok múltával egyre kevesebb időt tudtatok szakítani egymásra. Neked nagyon hiányzott Tabi és titokban remélted, - bár magadnak sem merted egészen bevallani- hogy rosszul érzi magát, amiért olyan sok találkozót lemondott. Persze telefonon mindig beszéltetek. Mindig ugrattátok egymást és a legidiótább beceneveken szólítottad, de ő is téged. Aztán egyre többször mondtad ki a nevét,az igazi nevét. Először csak cukkoltad vele. Tudtad, hogy utálja, ha a teljes nevén hívják. Később viszont, csak jól esett kimondani azt, hogy Choi Seung Hyun.
Azt gondoltad, csak a hiánya miatt van ez, hiszen majd’ egy hónapja láttad utoljára.
Végre eljött a téli szünet. Mindent porhanyós, friss szűz-hó lepett el. A gyerekek hógolyócsatát vívtak vagy korcsolyáztak, a párok meg összebújva forrócsokiztak az utcán. És te? Te csak vártad, hogy végre megcsörrenjen az átkozott mobilod, kijelzőjén Tabi nevével. Azt ígérte, hívni fog.
Csak vártál és vártál…
A barátnőiddel sem akartál kimozdulni, pedig végre először lehetne együtt az új, gimis csajbanda, hiszen a szünetben mindenki ráér. Elutasítottál minden programot. Kizártad a külvilágot és csak bámultál ki az ablakon.
Egyszer csak a telefonod csörgésére lettél figyelmes. Annak ellenére, hogy már vagy egy órája vártad a hívást, a mobilodat a táskád legalján lapulva találtad meg. Persze mire előkotortad, megszűnt a csörgés. Izgatottan nézted meg a híváslistát: 5 Nem fogadott hívás Tabitól. Alighogy megnézted, jött is a következő. Gyorsan felkaptad:
- Csakhogy felvetted!- szólt idegesen Tabi- Azt hittem már elraboltak hóembert építeni a vad ovisok a szomszédból.- hallottad, ahogy mosolyog. Mindig mosolygott, ha az ovisokról volt szó, hiszen ti is kis pöttöm korotokban ismertétek meg egymást.
- Ne haragudj!- válaszoltál zavartan. – Elmerültem a törpék bámulásában. – vágtál vissza. Örültél, hogy gyorsan vágott az agyad. Nem akartad, hogy megtudja, reggel óta a hívására vársz.
- Szóval ovónéni, ráérsz ma? - kérdezte ovis hangon.
- Csak ha nem kell pelust cserélnem, azt nem vállalom! – kiáltottad határozottan.
Nagy nevetésben törtetek ki, majd elbúcsúztatok.
- Na, szia Pororo! Hamarosan látjuk egymást. – köszönt el Tabi.
- Szia Pufóka! Akkor hamarosan.
Pufóka. Ez volt az egyik idióta beceneve. Általánosban ugyanis duci kisfiú volt, de elhatározta, hogy a középiskola egy új kezdet.
A Pororo pápaszemest jelent koreaiul. Régen hatalmas, vastag keretes szemüveget kellett hordanod és a név rajtad ragadt.

Gyorsan elkészültél és indultál is a kedvenc parkotokba, hogy annyi idő után újra láthasd a gyermekkori legjobb barátodat. Nem sejtetted, hogy lesz egy nagy meglepetése a számodra…

3 megjegyzés:

  1. Imádom! A történeted olyan izgalmas. Egyre hevesebben ver a szívem, amikor a sorokat olvasom. Bámulatos!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jól írsz és örülök,hogy megtaláltam a blogod. Lehet ,hogy később kiderül,de most így furcsa hogy "kívülről " írod. De ennyi...

    VálaszTörlés