9. Csalódás

Ott álltál kettőjük közt és nem tudtad, hogy most mit tegyél. Kihez menj oda elsőként, vagy egyáltalán hogyan vezesd elő az egészet. Körülbelül egyforma sebességgel vergődtek át a tömegen, így akaratlanul is még jobban húzták az idegeidet. Végül Tae ért oda előbb egy lépéssel és csókkal köszöntött. Nem tudod, hogy lett volna jobb, de nem így tervezted. Visszacsókoltál, de nem akartál forró nyelvcsatába kezdeni, most biztosan nem. Tabi mosolya lefagyott az arcáról, hiszen egy bandataggal látott csókolózni és ő mit sem tudott az egészről. Megláttad, hogy másfele indult, így kicsit otthagytad a barátodat és Tabi felé vetted az irányt. Kiabáltál, de nem hallotta vagy csak nem akarta hallani. Végre utolérted és elkaptad a kezét. Megfordult, de nem volt boldog. Már nem.
- Szia Poro! – köszönt kissé lehajtott fejjel.
- Tabi én úgy sajnálom. El kellett volna mondanom. Bae-vel járok.
- Mi óta?
- A héten kérdezett meg, de már találkoztunk párszor. A múltkori buliban ismertem meg. Elhívott a fellépésére, de nem tudtam, hogy ti ugyanabban az együttesben vagytok.
- Szóval csak miatta jöttél el. Nem kellett volna nekem igent mondanod.
- Te kérdeztél először, úgy volt, csak miattad jövök. Aztán a hét közepe felé kérdezett meg Tae is.
- Aha. Tae…
Épp ebben a pillanatban ért oda a barátod, aki megfogta a derekadat. Mindent leolvastál Tabi arcáról. Sok éve ismerted már és minden egyes mozdulatáról tudod, hogy mikor és miért teszi. Nagyon kellemetlen volt ez a helyzet.
- Szó-szóval ő itt a barátom Tae, ő pedig a legjobb barátom Tabi… - törted meg a kínos csöndet.
- Igen, ismerjük egymást. – mondta cinikusan Tabi.
- Szia TOP! – mondta kikerekedett szemekkel Tae.
Most jött csak rá, hogy ki is az, aki a számára legfontosabb nő előtt áll. Egy darabig csak nézték egymást, de Tae megtörte a csöndet.
- Gyere! Bemutatunk a többi bandatagnak. – mentett ki a helyzetből Tae- SoHee! Gyere te is! – mosolygott.
- Megyek! – vigyorgott.
Még mit sem tudott az előbb történtekről. Leültetek a Big Banges srácok asztalához és szép lassan Tabi is csatlakozott, de még mindig maga alatt volt. Nem tudta igazán jól érezni magát, ahogyan te sem. Feszengtetek és gondoltad, meg kéne beszélni ezt az egészet, de nem itt. Majd négyszemközt, amilyen gyorsan csak lehet. Szép lassan feloldódott SoHee a srácok között. Seungri, Daesung és GD is épp olyan kedvesek voltak vele, mint Tabi és Bae. Úgy láttad, Seungrival kicsit jobban érzik egymást, mint a többiekkel, de ez várható volt. SoHee már a színpadon kiszúrta magának és Shuya után ráfér egy rendes pasi. Tae örült neki, hogy végre bemutathat barátainak. Érezed, hogy GD áll hozzá a legközelebb, vele volt a legtöbb idióta témájuk. Lassan véget ért az este, de te egyszerűen nem tudtál másra gondolni, mint Tabira. Ő volt az, akit kihagytál a dolgokból és érthető, hogy ő érzi most rosszul magát. Indulni készültél és Tae ki akart kísérni. Az ajtóból visszarohantál, hogy SoHee-től is elköszönj. Megláttad Tabit, még jobban magába zuhanva és egy puszit nyomtál az arcára. Remélted, ettől jobb kedve lesz kicsit. Míg ismét az ajtóhoz értél írtál neki sms-t: „Holnap nálunk? Mindent elmagyarázok.” Rögtön meg is ékezett a válasz: „Ötkor ott vagyok.” Ez kicsit megnyugtatott és bűntudatod is lett. Te sokáig játszottad a sértődöttet és azt akartad, hogy teperjen, de ő gyorsan belement ebbe az egészbe. Hazafelé úton Tae mesélt az éneklésről és a Big Bangről. Jobb volt így. Nem akarta, hogy beálljon a kínos csend, e érezte, hogy valami nincs rendben.
- Baj van? – kérdezte- Látom,egész este feszült voltál.
- Igen. Tudod, Tabinak nem beszéltem kettőnktől, pedig mindent megosztunk egymással. Mindig. Rosszul érzem magam miatta és látom, hogy neki is rosszul esett ez az egész. – legördült egy könnycsepp az arcodon.
- Hé-hé! Ne sírj szépségem! Nem a te hibád. Néha túl érzékenyen érintik a dolgok, ha fontos neki.
- Azén hibám és igaza van. Nem mondta, mert sosem mondaná, de rossz barát vagyok. Vagy nincsenek titkok, vagy vannak, de az, hogy én titkolózom, ő pedig nem, az nem fair. – törté ki sírásban.

Taeyang megölelt és apró csókokat lehelt az arcodra és nyakadra. Jól esett, hogy törődik veled, de most Tabival kéne beszélned és most kéne mindent rendbe hoznod. Elköszöntél Bae-től és otthon a szőnyegre vetetted magad. Nem volt kedved levenni a cipődet, inkább csak feküdtél, szenvedtél é gondolkodtál.

Másnap a reggel a szőnyegen talált rád. Sikerült elaludnod a nagy kétségbeesés közepette. A reggel igazából délután kettőt jelentett. Gyorsan rendbe szedted magad, tusoltál, átöltöztél és ettél valamit. Körülbelül 5 óra lehetett, mikor mindennel végeztél. Türelmetlenül vártad, hogy Tabi betoppanjon.
Csöngettek. Hatalmas sebességgel indultál meg az ajtóhoz, üvöltve, hogy ’nyitva’, ám a kő és a zokni viszonya nem volt segítségedre. Elestél és végigsiklottál a folyosón, neki az ajtófélfánk. Amint koppant a fejed, feljajdultál és Tabi abban a pillanatban ott termett melletted.
- Jól vagy? – aggodalmaskodott.
- I-igen, csak itt fáj egy picit. – mutattál a fejedre.
- Hadd nézzem! – elemezgetett- Ez bizony feldagadt. Hozok jeget. Maradj itt!
-A felső polcon van a hűtőben.
- Azt hiszem, ennyi idő után én is tudom már. – mosolygott haloványan.
- Igaz. Sajnálom… Tabi! Én nem mondtam el neked, hogy mi van Taeyanggal. Én sem tudtam, hogy mi is van pontosan. De megkérdezte, hogy mi lenne, ha és én…
- Ne magyarázkodj. Nem érdekelnek a részletek. – szomorú fejet végtél- Vagyis... Mesélj csak! Ne haragudj. Én csak kiakadtam, mert eddig mindent elmondtál, de látom már más lett.
- Nem, épp ezért hívtalak. Nem akarom, hogy más legyen. –fejedhez tette a borogatást- Tudod, nagyon fontos vagy nekem és úgy örültem, hogy láthatlak, csak olyan kellemetlen volt ez az egész. Meg akartalak ölelni, de nem mertem, hátha ellöksz. Most először nem tudtam, hogy mit is gondolsz valójában. Csalódottnak tűntél.
- Így volt. Az voltam, mert eddig mindent elmondtunk egymásnak és azt hittem, hogy az utóbbi időben megint minden olyan lett, mint régen. Én mindent megtettem, ami tőlem telik, de ha ez neked nem elég, akkor sajnos már sosem lehet olyan a barátságunk, amilyen rég volt.
- Nekem ez bőven elég. Nem ez nem igaz… Megteszi, mert tudom, hogy elfoglalt vagy és fontos a karrier, nekem pedig a tanulás. Nem vagyunk már gyerekek. Megértelek és tudom, vagyis most látom, hogy mindent megteszel értem. Értünk. – könnyeztél bele.
Nem tudtad, miért történik ez veled. Nagyon sokat számít neked ez a fiú és nem akarod elveszíteni. Akárhányszor sikerülne, mindketten meg akarjátok oldani a dolgokat és magatokba zuhantok. Egymás nélkül nem lennétek ugyanazok és ezt te is tudod. Más vált volna belőletek és most, hogy te bántottad meg, mindenképpen rendbe akartad hozni. Az, hogy kedves volt veled és nem kiabált, csak rontott a helyzeten. Tudtad, hogy jobban szeret annál, hogy üvöltve közölje, amit valójában érez.
- Tabi én ezt nem bírom. Miért nem kiabálsz? Legszívesebben tudom, hogy azt tennéd. Nyugodtan akadj ki, de ez, hogy ilyen kedves vagy még így is… Nem érdemlem meg.
- Dehogynem Poro! – megsimított az arcodat- Én mindig itt leszek neked. Bármi is történik. Kicsit kizártál az életedből, de most, hogy tudok mindent, remélem nem lesz több hasonló. Sokat jelentesz nekem, érted? Nagyon…
Megölelt és ezzel még jobban meglepett. Hogy lehet valaki ennyire elnéző veled? Mikor tudod, hogy fájdalmat okoztál neki. Természetesen örültél, hogy ennyire toleráns, de talán már túlságosan is az. Boldogság töltött el, hogy végre megint megölelhetted. Hiányzott neked. Még maradt kicsit, felsegített és kért, hogy számolj be mindenről, ami Tae-vel kapcsolatos. Nem akart kimaradni. Elköszöntetek két puszival és egy hatalmas öleléssel. Alig, hogy becsuktad az ajtót csörgött a telefonod.
- Elfelejtettem megkérdezni. Lenne kedved segíteni a táncban? Nem az erősségem, te pedig imádod.
- De, persze. Örülök, hogy kérdeztél. Mikor? Hol?
- Jövő hét végén?
- Sajnos nem jó, Tabi. Záróvizsgázom. De hét elején tökéletes lesz, ha nem késő még.
- Nem késő, gyere nyugodtan. Addig úgy is beszélünk. Szia Poro!
- Szia Fóka!

Azon a héten nagyon keményen tanultál, de Tabira, SoHee-re és Tae-re mindig szakítottál egy kis időt. Azt akartad, hogy minden jól sikerüljön. Tabi közben megadta a próbaterem pontos címét és mindenről beszámolt, ami vele történt. Te is így tettél. Soha többé nem akarod elkövetni azt a hibát, hogy kihagyod az életedből.

- Kibékültünk, de nem tudom Seungri. Tudod, múltkor telefonban nem tudtam komolyan beszélni vele és mos, hogy tudom, mi van köztük, nem is akarok még. Sosem tudnék ártani neki. Szándékosan soha.
- Tabi! Tudom, YB is bandatag, de mindkettőtöknek fontos az a lány. A legjobb barátodról van szó, aki történetesen Tae barátnője. Nehéz helyzet. Most még könnyűnek tűnik, de mi lesz, ha összevesznek? Ki mellé állsz? Nem lenne jó egy belharc.
- Mindenképpen ______ mellett lennék. Tudom, meg kell tartanom a határt és kontrolálnom kell magam, de nem fogok mást tenni, mint amit jónak látok, csak mert itt a Big Bang.

Sikeresen levizsgáztál, úgy érezted, jól sikerült. Meg akartad lepni Tae-t és úgy tudtad, ma ő van a próbateremben. Odasiettél a vizsgák után. Alig vártad, hogy találkozzatok. Az utóbbi egy héten alig volt időtök egymásra, a kapcsolat elején pedig sok időt kéne együtt töltenetek.
Beléptél a próbaterembe és legnagyobb meglepetésedre nem egyedül találtad ott a barátodat. Egy lánnyal táncolt, nem is akárhogyan. Az a tánc volt az, amit a bulikban ’ribitánc’-nak hívtatok SoHee-vel. Simulás, nyomulás és kéjelgés. Ez a három fő jellemzője ennek a táncnak. Szörnyű volt így látni a barátodat. Más lányt ölelgetett, mikor te is ott vagy neki. Nem értetted és könnyes szemekkel rohantál hazafelé.

Útközben sírva hívtad fel Tabit, aki megnyugtatott, de igazából kicsit sem volt nyugodt. Ideges és zaklatott lett.
- Holnap úgy is találkozunk, Poro. Személyesen elmondasz mindent, de kérlek, nyugodj meg és nem sírj. Nem bírom elviselni, ha sírsz, én is szomorú leszek tőle.
- J-jó. Igyekszem. Köszönöm Tabi. Holnap!

Másnap délután izgatottan indultál a próbaterembe. Megint láthattad Tabit és ez feltöltött. Rögtön a nyakába ugrottál, amint megláttad. Felkapott és forgott veled, mint az amerikai filmekben. Jól esett a közelsége. Úgy érzeted, itt senki nem bánthat és még Bae-ről is megfeledkeztél egy kicsit.
Mindent elmeséltél Tabinak, akiben még jobban felment a pumpa.
- Hogy mit csinált? Van egy ilyen csodálatos barátnője, erre… én el sem hiszem. De ugye ti nem…?
- Nem feküdtünk még le. Ezek után jó darabig nem is fogunk. Nem bírom úgy benne.
- Helyes. Ha megteszi, kiherélem.
- Naaa! –bökted meg nevetve.
- Nem vicceltem! – válaszolt vigyorogva- Na gyere! Megmutatom a táncot.
Azzal el is kezdtétek a gyakorlást. Tabi sosem volt botlábú, csak nem a tánc az erőssége. Ezzel tisztában volt ő is, ezért kérte a segítségedet. Elökörködtetek és sikeresen megtanulta a táncot Tabi.
- Remélem legközelebb is segítesz! – mosolygott.
- Persze! A sulit hivatalosan is befejeztem, hívj csak, bármikor ráérek.
Hatalmas ölelések és nagy, cuppanós puszik közepette jött egy üzenet SoHee-től, aki azonnal látni akart. Elköszöntél Tabitól és indultál a barátnőd háza felé. Nem tudtad, hogy mit is akar, így jobban siettél, mint egyébként.
- Csakhogy ideértél! Gyere már! Annyira kész vagyok. – vigyorgott SoHee.
Megnyugodtál, hogy nincs baj, de el nem tudtad képzelni, hogy mi van vele, amitől ilyen boldog.
- Na mesélj, majd megöl a kíváncsiság!
- Seungri randira hívott.
- Tessék?
- Mondom Seungri randire hívott! – kiabált- Hát nem nagyszerű?
- De örülök SoHee! Végre találtál egy rendes pasit, aki jól is néz ki és énekelni is tud. Hmm. Jó fogás! – kacsintottál rá.
- Ugyan, te ugyanígy vagy Taeyanggal nem?
Lesütötted a szemed, vettél egy nagy levegőt és elmesélted az egész táncos incidenst.
- És? Jól kiosztottad legalább?
- Nem. Észrevétlenül mentem be és ki. Nem tudtam volna mit tenni.
- Szerintem oda kellett volna menned.
- Most nem tudja, mi a bajom és kíváncsi leszek, hogy rájön-e. Biztos nem, de érdekelni fog. Mindjárt megyek hozzájuk. Majd kiderül.
Elköszöntetek egymástól és elindultál a srácokhoz.

- Te rohadt szemét! Megbántottad? Kinek képzeled te magad?
- Mitől beszélsz, TOP?
- Ne add az ártatlant! Egy kis simi, egy kis tánc és ki tudja még mi. Mindent látott. Sírva jött el onnan érted? Sírt!
- Hogy mi? Látott…
TOP behúzott neki egyet.
- Látott!
Orrából ömleni kezdett a vér. Csak állt és nézte TOP-ot.
- Hát itt meg mi folyik? – léptél be- Úr isten Tae, te vérzel! Mit csináltál Tabi?
- Csak megkapta, ami jár neki. Hogy mer még csak ránézni is más lányra?
- Próbáltunk a szóló számomhoz. – nyögte be YB- Egyébként, ha megbántottalak, miért nem nekem mondtad?
- Sa-sajnálom. Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Ráadásul vártam, hogy elmondd.
- Tehát ennyivel el van intézve? – dühöngött még kicsit Tabi.
- Kérlek, menj el! Hagyj magunkra! – utasítottad.
- Tessék? – lepődött meg.
- Azt mondtam, menj! Így is elég bajt okoztál. – hoztál egy vizes zsepit- Most jobb? – kérdezted Bae-től.
- Ezt nem hiszem el. Ne keress többet, jó? – vonult ki Tabi.
Elláttad Tae-t és bementetek a kórházba. Mint kiderült, eltörött az orra.

Nem értetted, Tabi miért avatkozott bele. Ez a kettőtök ügye volt és csak azért mondtad el, mert a legjobb barátodnak tekinted őt.