5. Such a beautiful day

Reggel hirtelen pattant ki a szemed, ami hétvégén nem történt meg veled túl gyakran. Már 11 óra volt, de ez neked nagyon korainak tűnt a szokásos délutáni ébredéshez képest. Elfogyasztottad a szokásos reggelidet és lehuppantál az ágyba. Kapcsolgattad a tv-t és tanultál is egy kicsit. Már 2 óra volt, mikor ijedten a fejedhez kaptál: 3kor találkozóm van.
Gyorsan összeszedted magad. A fél perces tusolást egy gyors fogmosás követett. Röpke 10 perc alatt felkaptál valamit és a hajadra sem volt időd a sminkedről nem is beszélve. Pedig jól akartál kinézni. Nem akartad, hogy Taeyang-nak csalódnia kelljen a tegnapihoz képest. (Bár az elsírt szemfesték nem lehetett túl vonzó.) Felkaptad a csizmádat és a kabátodat és kutyafuttában siettél a parkba, ami elég nehéz feladat volt a jeges, csúszós utcákon.
Nagy nehezen odacsúszkáltál a megbeszélt helyre, de már vagy fél órát késtél. A park nem volt túl közel hozzátok és az időjárás sem állt melléd.

Tabi és Daesung beszélgettek a klubban történtekről és az egész helyzetről. Seungri is ott volt, de először csak figyelmesen hallgatott. Nem ismerte annyira a történetet.
- Nagyon elrontottam. – kezdett bele Tabi.
- Mi történt pontosan? – kérdezte Dae.
- Megbántottam ________-t. Tudod, ő gyerekkori legjobb barátom. Eddig legalábbis az volt és elhanyagoltam. Fontosabb volt a saját kis világom, mint az, hogy mi van a legjobb barátommal.
- Miért hanyagoltad? – érdeklődött ismét Dae.
- A banda miatt. Nem hívtam fel, nem vettem fel a telefont, nem válaszoltam az üzeneteire. Szörnyű legjobb barát vagyok.
- Bocsánatot kell kérned tőle. – szólt bele Riri.
- Tudom. A klubban már próbáltam, de…
- Nem! Az nem volt jó alkalom. Zaklatott volt, te meg hiperaktív. Hívd fel vagy legalább egy sms-t írj neki. – utasított Seungri.
- Az lesz a legjobb, ha elmész hozzá, vagy megvárod suli után. – javasolta Dae.

- Szia! – fújtad ki magad. Rosszul érezted magad, hogy megvárakoztattad.
- Épp most készültem menni. – mondta kicsit csalódottan, leplezve az örömét.
- Nagyon sajnálom. Kifutottam az időből és az útviszonyok sem voltak…
- Nyugi, csak vicceltem. Örülök, hogy itt vagy. – vágott közbe egy édes mosollyal.
- Ne szívass már!- utasítottad- Azt hittem már elmentél és megharagudtál.
- Oké-oké. Többet nem fordul elő szépségem. Szóval. Megyünk? Fél órás várakozás után lefagyott… mindenem. – vicceskedett.
- Jó-jó persze, menjünk. Annyira sajnálom. – szabadkoztál.
- Mit? Hogy fél órát vártam rád a mínuszokban? Megérte. Egyébként is. Remekül nézel ki. – bókolt zavartan.
- Ugyan. Mindig rémesen nézek ki, mikor látsz. – hajtottad le a fejedet.
- Ne vitatkozz! Elveszed a kedvemet a bókolástól. – mondta szigorúan.
Ettől elpirultál és a földet bámultad. Sétáltatok egy darabig és a legegyszerűbb dolgokról beszélgettetek. Idáig úgy tűnt nagyon jól megértitek egymást. Remekül érezted magad vele. Hamarosan megérkeztetek egy sarki kávézóba. A sütemények és a forró csoki illatát már az utca végéről lehetett érezni, így bementetek.
- Parancsolj! – húzta ki neked a széket.
- Köszönöm. – pirultál el ismét.
- Meleged van? – kérdezte kicsit nyugtalanul.
- Nem. Miért? - zavarban voltál, hátha izzadsz vagy megint kellemetlen helyzetbe hozod magad.
- Semmi, csak olyan piros vagy.
- Csak..csak zavarba hozol. – vallottad be.
- Ne haragudj. Ha túl személyeset kérdeztem, csak szólj.
- Dehogy. Csak olyan kedves vagy velem. Nem szoktam meg. – pirultál bele ismét a mondandódba.
- Milyen aranyos vagy! – mondta, miközben egy kisfiús mosoly ült ki az arcára.
- Jaj, ne már! – lökted meg a vállát mosolyogva- inkább beszélgessünk.
- Hm. Oké. Már elég sok mindent megtudtam rólad. Kérdezek egy kicsit komolyabbat. Szerelem. Mi a véleményed az egészről? Van szerelem első látásra? – kérdezte beleszürcsölvén a forró csokijába.
- Huhh. –sóhajtottál fel- Biztosan tudni akarod a véleményemet?
- Persze, hiszen ezért kérdeztem. – kortyolt még egyet.
- Jó. Szóval szerintem…- tartottál egy kis szünetet- szerintem ez az egész szerelem dolog nem is létezik igazán. Tudod, mikor megbízol valakiben és minden titkodat elmondod neki, elvárod, hogy ő is ezt tegye és ez egy lehetetlen kérés. Mivel az emberek különbözőek sosem fogják teljes mértékben ugyanúgy kezelni egymást. Amikor nagyon közel kerülsz valakihez és szinte mindenben egyetértetek, akkor tud a legjobban fájni, ha csalódást okoznak neked, mert nem érted az okát, hiszen olyan egyformák vagytok. Szerelem első látásra? Sosem hittem benne. Az csak a külső. Sosem tudhatod, hogy mit rejt legbelül egy csinos lány vagy egy igénytelenebbnek kinéző hippi. – csak úgy ontottad magadból azt, amit már rég el akartál mondani. Hirtelen azon kaptad magad, hogy mély gondolatokat osztasz meg Taeyanggal. Amint ez tudatosult benned, a szád elé kaptad a kezed, jelezve, hogy túl sokat mondtál.
- Te…- kezdett a mondatba Taeyang.
- Tudom. Furcsa vagyok és hülyeség, amit mondok. Sajnálom. Nem kellett volna ezt így rád zúdítanom. Ez csak egy egyszerű kérdés volt és túlkomplikáltam. Ismét.
- Azt akartam mondani, hogy fantasztikus vagy. – sütötte le szemét félénken- A legtöbb lány csak a rózsaszínű felhőt látja és nem lát a dolgok mögé. De azt hiszem nemrég csalódtál.
- Miből jöttél rá?
- Nem úgy mondtad ezt az egészet, mintha mindig is így gondoltad volna.
- Igazából tényleg csalódtam. A legjobb barátom volt…
- El akarod mondani?
- De csak ha tényleg érdekel. Nem akarlak a problémáimmal traktálni. Elvégre. Nem ezért vagyunk itt.
- Szívesen meghallgatom. Ezzel is jobban megismerlek.
- Legyen. Szóval a gyerekkori legjobb barátom… - És te elmesélted az egészet. Azt, hogy mennyire eltávolodtatok és azt is, hogy mennyire padlón voltál.
Ahogy beszélgettetek, egyre jobban megnyíltál neki és úgy érezted, Taeyang az, aki megért. Már sötét volt, de úgy döntöttetek, hogy sétáltok kicsit. A sötét utcákon sétálva meg-megálltatok, hogy csodáljátok az égen aranyló csillagokat. Annyira romantikus volt az egész. Szebb, mint ahogy kislánykorodban elképzelted. Azt hitted, ezt csak azzal élheted át, akit tiszta szívedből, őszinte szerelemmel szeretsz. Hideg volt, vacogtál és ezt a lovagod is észrevette.
- Fázol? – kérdezte angyali hangon.
- Nem vészes, kibírom. – próbáltad elhessegetni az aggodalmát.
- Ugyan, ne viccelj. Tessék. – azzal a mozdulattal levette a kabátját és feléd nyújtotta.
- Azonnal vedd vissza! Megfázol. – parancsoltál rá.
- Nem. Nem akarom, hogy fagyoskodj. – erősködött- Vagy felőlem ide is bújhatsz. – viccelődött.
- Jó! – vágtad rá. Meglepődött, azt hitte elutasítod. – Csak vedd vissza. Rossz rád nézni.
- Hé! Ez most fájt. – vigyorgott – Na, gyere ide! – tárta szét a kezét.
Téged is váratlanul ért, hogy ennyire jól esik a közelsége, de egyszerűen jó volt odabújni. Érezted az illatát. Nem a parfüm vagy a tusfürdő aromája csapott meg. A bőre illatát érezted. Ő volt az első fiú, akihez ilyen közel kerültél. Leszámítva persze Tabit. De ő csak a barátod volt. Semmi más, csak barát.
Egy erősebb fuvallat ért és beletemetted arcodat a nyakába. Még közelebb kerültetek egymáshoz. Csak szótlanul mentetek egymás mellett. Jól esett az oltalmazó karjaiban lenni. Biztonságban érezted magad.
- Jobb már? – kérdezte aggódva.
- Sokkal, köszönöm.
- Hazakísérlek, jó?- görbült felfelé a szája.
- Rendben, köszönöm. Nagyon aranyos vagy. – néztél mélyen a szemébe.
Egész úton melegített. Egy pillanatra sem engedte, hogy fázz. Mikor a házatok elé értetek, elkérte a számod, te pedig minden gondolkodás nélkül megadtad neki. Búcsúképpen intett egyet. Múltkor az ölelést is elutasítottad, így nem akart rámenős lenni.
- Várj!- kiáltottad- Csak így elmész?
- Igen. Nem tudom mit kéne még tennem.
- Neked semmit, csak várj.
Odatotyogtál hozzá, de megcsúsztál. Megfogott és felsegített. Egy darabig csak álltál. Bátorságot gyűjtöttél. És odahajoltál hozzá szépen, lassan. Magadba szívtad édes illatát és arca felé közeledtél. Ő csak állt, és nézett. Csodált, meglepődött vagy csak várta, hogy mi sül ki ebből. A lényeg az volt, hogy hagyta, tégy, amit akarsz. Ahogy rózsás ajakaid közeledtek az arcához, egyre idegesebb lettél. Végül egy hatalmas puszit nyomtál az arcára. A válasz egy hatalmas vigyor és egy ölelés volt. Magához szorított, olyan erősen, hogy alig kaptál levegőt.
- Taeyang! – motyogtad.
- YB, csak YB.
- Jó YB. Szóval YB!
- Igen?
- Nem kapok levegőt. – nevettél hangosan.
- Upsz. Bocsi. – jött zavarba YB- Ideje mennem. – mondta, majd kiengedett szorító karmai közül. Nem karmok voltak ezek. Sokkal inkább oltalmazó kezek.
- Szia Tae!
- Jó éjt!
- Remélem, még találkozunk. – suttogtad halkan. Azzal eltűnt. Egy darabig figyelted, aztán valaki, vagy valaki megijesztett.
- _______________! – kiáltozott egy ismerős lány.
- A szívbajt hoztad rám!- ijedeztél. Még mindig a találkozó hatása alatt álltál és elmerengtél. Újra átfutott a fejedben az egész délután az elejétől a végéig és akaratlanul is mosoly ült ki az arcodra. A legjobb barátnőd csak faggatózott ( mert ő kiabált), de te nem válaszoltál. Meglökött kicsit és az éj leple alól az utcalámpák fénye fedte fel a bárgyú mosolyt az arcodon.
- Na! Válaszolj már! – utasított izgatottan.
- Mégis mire? – értetlenkedtél, miközben ismét az ajtó fele araszoltál.
- Ne játszd a hülyét! Láttalak. A sráccal találkoztál a tegnapi buliból, igaz? Rossz kislány. – kuncogott.
- Mennem kell. Majd...elmesélem. – erőltetett mosollyal igyekeztél búcsút inteni.
- Nem menekülsz! Most azonnal avass be! – követelőzött.
- Jó. Gyere be, egy tea mellett mindent elmesélek. Ne itt fagyoskodjunk. – ezzel vidáman beszökkentél a házba, lerúgtad a csizmádat, ledobtad a táskádat és táncolva felcsaptad a villanyt. Teljesen megfeledkeztél Tabiról. Ő is elfelejtett téged,te ezt érezted, így te sem törődtél már vele. Ma biztosan nem. Azt gondoltad, majd keres, ha fontos vagy neki, hisz tudja hol talál. Nélküle is boldog voltál. Most legalábbis mindenképp.
- Szóval? Ő volt az, ugye?- zaklatott.
Te csak zavartan bólintottál egyet és lesütött szemmel elpirultál.
- Igen. – erősítetted meg magad.
- Ki az? Hogy hívják? Aranyos? Tetszik? – a bugyutábbnál bugyutább kérdések kereszttüzébe kerültél.
- Nos… találkoztunk és én szokás szerint elkéstem. – kuncogtál, majd nekiláttál elmesélni mindent. Az elejétől a végéig. A barátnőd izgatottan hallgatta a mesét.
- És? Találkoztok még?
- Nem rajtam múlik. – törtél ki nevetésben.
Aztán megszólalt a telefonod. Nem a csengőhangod volt az, csak egy sms-ed jött.
- Ki volt az?- kérdezte SoHee, a barátnőd.
- Magány ügy. –titkolóztál- Most viszont ideje menned, későre jár. Holnap találkozunk. – tessékelted ki viszonylag udvariasan az ajtón.

- Egy biztos, valamit tennem kell. Nem hagyhatom annyiban a dolgot. De most próbáljunk, fontos fellépésünk lesz ma. – terelt TOP.
- Most írj neki! A próba ráér. – hadarta el gyorsan GD, aki épp abban a pillanatban toppant be- Nem tudom, miről van szó, de ha arról a lányról, nem ér rá. Komolynak tűnik az ügy. Nesze! – vágta oda Tabihoz a mobilját.
- Jó. Írok. - egyezett bele Tabi.
Ahogy megírta az üzenetet, tudatosult benne, hogy még nem teljesen banda.
- Hol van YB? – kérdezte TOP.
- Itt! – vigyorgott a késő- Bocsi, igyekeztem nem elkésni. – hasalt le hatalmas erővel a kanapéra.
- Merre jártál, kedves jó kedélyű barátom? – bolondozott GD.
- Este elmesélem, most ideje próbálni. – intett Taeyang a próbaterem felé.
- Milyen türelmetlen lett. – kuncogott Dae.
Egy fárasztó próba vette kezdetét, de a fiúk remek formában voltak, bírták a strapát.

Megnézted az üzenetet. Tabitól jött. ’Ne haragudj, hadd magyarázzam meg.’ Gondolkodtál kicsit, majd úgy voltál vele, ha valamit igazán akar, teperjen csak, hiszen nagyon megbántott. Úgy döntöttél, csak egy rövid, egyszavas választ kap. ’Hajrá.’ Vártad, hátha vissza ír, de nem tette. Próbája volt, de te nem tudtál róla. Azt gondoltad, ismét nem vagy olyan fontos, így nem is izgatott annyira a dolog.

Bekapcsoltad a rádiót és átöltöztél .Úgy tervezted, még tanulsz kicsit, de ez volt az utolsó dolog,a mit tenni akartál. Alig tudtad fékezni magad. Felhangosítottad a zenét és kitomboltad magad; táncoltál, ugráltál, énekeltél. Levezetted az idegességedet. Az üzenet felzaklatott, ugyanakkor Taeyang bearanyozta a napodat. Letusoltál, megvacsoráztál és széles mosollyal hajtottad álomra a fejed. Nem igazán akartad, hogy a mai nap is véget érjen, de nem volt mit tenni. Az álmaidnál is gyönyörűbb mesének láttad a valóságot. A legjobb barátnőd érdeklődik és nem hagy cserben. Van egy fiú, aki megmozgatott benned valamit. Még nem tudod pontosan, hogy mit, de erre eddig csak Tabi volt képes.