2012. április 15., vasárnap

13. Bejelentés

Tabi gyorsan magára kapta bokszerét és az ajtóhoz sietett. Gondolta bárki is az, elküldheti, nem olyan fontos, meg egyéként is, te nem mehetsz egy szál törülközőben ajtót nyitni.
- Szia! Én csak… Tabi?! –lepődött meg Taeyang.
- Szia YB! Mit keresel te itt?
- Csak beszélni akartam _________-val, de látom nem alkalmas az időpont. – nézett végig TOP-n.
- Hát nem éppen. – vigyorgott sugárzóan Tabi.
- Drágám! Ki az? – szóltál ki.
- YB van itt. – kiabálta.
Bae? Nem tudtad elhinni. Az hitted, érthető voltál, mikor azt mondtad, ne keressétek egymást egy darabig. Kiindultál a fürdőből, vizes hajjal. Testedet csak egy törölköző fedte.
- Szia Tae!
- Szia!
- Kicsit beszélhetnék vele kettesben? – néztél szépen Tabira, kezedet mellkasára téve.
- Persze. Lassan úgy is indulnom kéne.
- Köszönöm. –súgtad oda.

- Szóval, miért jöttél?
- Én csak bocsánatot akartam kérni, amiért felzaklattalak és bűntudatom volt, de látom ez téged nem zavart.
- Mégis mit kéne tennem? Együtt vagyunk Tabival és szeretjük egymást.
- Tudom. Semmit. Hülyét csinálok magamból. Inkább megyek, szia!
- Szia.
Kiviharzott és becsapta az ajtót.
- Mi volt ez?
- Még nem tette túl magát a dolgon. Már mondtam neki, hogy én csak téged szeretlek, de nehéz. Megértem, csak így nekem is az lesz.
- Adjunk neki időt. Én nem haragszom, amíg nem fajul el a dolog. Találnunk kell valakit, aki segít neki elfelejteni téged. Bár ez elég nehéz lesz, olyan csodálatos vagy édesem.
- Jaj már Tabi! – lökted meg.
Mindketten rendbe szedtétek magatokat és dolgotokra indultatok. Tabi a Big Banghez, te pedig SoHee-vel kávéztál.

- Hali srácok! – jelent meg vigyorogva TOP.
- Mi ez a nagy boldogság? – kérdezte Dae.
- Hosszú éjszakája volt, látom rajta. – kacsintott Riri.
- Az biztos! Sosem volt még ilyen boldog. – mosolygott GD.
Taeyang csak csendben ült és haloványan mosolygott Seungri kijelentésén.
- Na, inkább próbáljunk! Ne csak én legyek a téma. – futott bekapcsolni a hifit TOP.

Késésben voltál, mint mindig, így gyorsabban sétáltál a szokásosnál. Szöul egy nyüzsgő város, így nem győzted kerülgetni az embereket. Véletlenül nekimentél valakinek.
- Elnézést! – felnéztél és rögtön felismerted.
- _____?- mosolygott rád a férfi- Megismersz?
- Shuya?
- Szóval igen. Jó újra látni.
- Ez nem mondható el rólad.
- Tudom, egy barom voltam, de annak már vége. Megkomolyodtam és dolgozom.
- Ez remek! Tudod, nekem most mennem kell, vár rám SoHee.
- Figyelj! Találkozhatnánk. Ígérem, semmi nem lenne olyan, mint régen.
- Nekem barátom van.
- Mint két régi ismerős. Nem találkozhatunk?
- Shuya nem kéne ezt erőltetni. Ami volt, volt. Megtörtént, én lezártam, de ennyi.
- Megadom a számomat, keress, ha gondolod.
- Tudod, mit gondolok, nem? De ha ennyire akarod.
Megadta a számát majd tovább siettél SoHee-hez.

- Végre! Már hívtalak.
- Ne haragudj. Feltartottak.
- Jó kifogás, de nem veszem be. – mosolygott.
- Pedig így volt, siettem, de véletlenül nekimentem az utcán valakinek. Shuyának.
- Mit akart tőled?
- Találkozni. Persze rögtön rávágtam, hogy barátom van, de nem érdekelte. Legalább barátként akar találkozni. Megadta a számát, bár sejtheti, hogy nem fogom keresni.
- Megőrült. Bárkit megkaphatott volna, de a botrány miatt már senki nem akarta.
- Botrány?
- Igen. Közted és közte. Az, hogy letámadott.
- Ő kereste magának a bajt. – reagáltál kimérten.
Kicsit elbizonytalanodtál. Bár ő mászott rád, kicsit lelkiismeret furdalásod lett a dolog miatt. Végül is te tetted tönkre azt, amit felépített maga köré. Ő mégis kedves volt veled. Lehet, hogy hátsó szándékai vannak, de nem izgatott túlságosan, hiszen úgysem hívod fel és kicsi rá az esély, hogy megint találkoztok.
- És mi volt Tabival? – húzta fel szemöldökét kíváncsian SoHee.
- Hát. Minden. – pirultál bele.
- Ejha! Gyorsan meggondoltad magad, te kis lepedőakrobata. – vigyorgott.
- Igazad volt. Teljesen megbízom benne és nem hiszem, hogy bárkiért is otthagyna.
- Örülök nektek! Annyira jó ilyennek látni. Sugárzol!

Másnap hétfő volt, így munkához készülődtél reggel, mikor jött egy üzeneted: „Jó reggelt gyönyörűségem! Este hétkor nálam? Fontos dolgot kell mondanom.” Természetesen beleegyeztél, de megrémültél. Nem tudtad, mit akarhat mondani. Minden olyan tökéletesen alakult. Féltél, hogy valamit elrontottál vagy mégsem szeret és el akar hagyni. A hétfő reggel így még rosszabbul indult, mint egyébként.
Bementél dolgozni, de mivel ma neked kellet interjút csinálnod egy híres médiaszemélyiséggel, így elegánsra kellett venned a figurát. Ez számodra egy térdig érő ceruzaszoknyával, fehér inggel és magassarkúval volt egyenlő. Nem szeretted ezt a párosítást, mert ha késésben vagy, nehéz közlekedni magassarkúban és szoknyában. Mivel rengeteg fotós, újságíró és riporter zsongta körbe a sztárt, nem volt sok idő összehozni egy cikket, márpedig ez lesz a címlap sztori. Össze-vissza rohangáltál és közben sikeresen kiment a bokád. Alig tudtál ráállni, de muszáj volt megcsinálnod az interjút. Visszamentél a szerkesztőségbe, begépelted és megformáztad az anyagot, majd elbicegtél a kórházba. Egyre jobban fájt a lábad, pláne magassarkúban, így meg akartad nézetni, nehogy komoly baj legyen belőle.
Vártál egy kicsit, majd behívtak a rendelőbe.
- Kérem, foglaljon helyet! Mi a panasz? – bújta a jelentéseket az orvos.
- Kiment a bokám, csak gondoltam megnézetem, nehogy valami nagyobb baj legyen belőle, de nem vészes.
- Azt hadd döntsem el én! Lássuk csak. – nézett fel a lapokból.
- _______?
- Nem hiszem el. Nem lehet tőled megszabadulni, Shuya. – ejtettél el egy szolid mosolyt.
- Áú! Ez most fájt. Itt, legbelül. – mutogatott a szíve felé.
- Haha. Mi lenne, ha inkább megnézné a lábamat doktorúr?
- Máris kisasszony! Ez fáj? – forgatta kicsit.
- Érzékeny.
- És ez? – csavarta másik irányba.
- Igen! Áu! Fejezd be! – kiáltottál rá.
- Megröntgenezzük. Tessék, itt a beutaló. Ha megvan a felvétel, gyere vissza.
- Rendben.
Vártál egy kicsit, majd téged szólítottak. Elkészült a röntgen a lábadról és kiderült, hogy nem tört el, csak kifordult, így sokat kell pihentetned és borogatnod.
Remek! Ma este át kéne menned Tabihoz. Ha lemondod, biztosan félreérti. Ebben az esetben egy lehetőség maradt. Hazamész, pihenteted pár órát, aztán elindulsz, lesz, ami lesz.
Így is történt. Kerestél valami kényelmes cipőt, amiben elfért a feldagadt lábad és így indultál Tabihoz. Megterhelő és fájdalmas volt az út, de nem kérhetted meg, hogy jöjjön érted, hiszen dolgozott. Odaértél és bebicegtél az ajtón. Szerencsétlenségedre utolsó pillanatban elvesztetted az egyensúlyodat és elhagyott az erőd, így hatalmas puffanással rogytál a földre.
- _______! – rohant oda Tabi- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? Úr isten. Minden rendben? Mi történt?
Mosolyogva ennyit feleltél:
- Minden rendben, de nem tudok felállni. Kiment a bokám és otthonról idáig bicegtem.
- Miért nem szóltál, butus? Odamentem volna, elhoztalak volna vagy lemondhattad volna az egészet.
- De tudom, hogy dolgozol és nem akartalak ilyenekkel felkavarni.
- Ha nem mondod el, nem tudom. Soha többet ne hozd így rám a szívbajt, jó?
- Jó, megígérem.
Felemelt és az ágyban tett le. Tett pár párnát a sérült lábadhoz és hozott borogatást is. Hozott egy kis csokit, egy pohár vizet, melléd feküdt, így simogatott és dúdolgatott.
- Tabi!
- Igen édesem?
- Miért hívtál át? Azt mondtad, fontos dolgot akarsz közölni.
- Igen, de ez most nem számít. Az a lényeg, hogy jobban légy.
- Nem! Ha már elmásztam idáig, tudni akarom miért. – ültél fel.
Mélyen a szemedbe nézett és komoly fejet vágott. Lesütötte a szemeit, nagy levegőt vett és elkezdte.
- El kell mennem. Japánba.
- Hogy micsoda? – gyűltek könnyek a szemedbe.
- Korea és Japán között kell ingáznom egy darabig, amíg el nem készül a CD-nk. A kiadó szerint jót tesz majd, mert így még jobban megnyerhetjük a japán közönséget.
- Mikor indultok?
- Két nap múlva.
- És csak most mondod? Ha nem húzom ki belőled, még titkolod. Mikor tudtad meg? - fakadtál ki könnyeiddel küzdve.
- Két hete tudom és el akartam mondani, de olyan nehéz volt. Ígérem, minden nap beszélünk majd és sietek haza, amilyen gyorsan csak lehet.
Meg akart ölelni, de te elhúzódtál. Sírva motyogtál, halkan.
- Most hagyj! Kérlek.
- Ne sírj! Kérlek, kicsim. – csitított- Sajnálom, hogy nem mondtam el időben, de nem tudtam, hogy mit mondhatnék. – próbált megsimítani.
- Ne! Ne játszd, hogy minden rendben. Tudom, elmész és ezen semmi nem változtat. De későn mondtad el és én nem tudtam felkészülni rá.
- Annyira sajnálom. –lecsókolta arcodról a könnyeket, de még mindig keserű voltál.
Csak szipogtál és nem tudtál megszólalni. Átölelt és te mellkasába fúrtad magad. Ott zokogtál, mert tudtad, egy ideig nem láthatod barátodat.
- Mennyi ideig leszel távol?
- Először csak két napra megyünk, az előkészületeket nézzük meg, aztán itthon leszek két napot, és utána másfél hetet kell ott töltenünk. Aztán megint hazajövünk és ha minden jól megy csak a bemutatóra kell visszamennem.
- Szörnyű lesz nélküled, ugye tudod?
- Tudom, iszonyú lesz itt hagyni, de sajnos nem tehetek mást. Ígérem, utána nem megyek el egy jó darabig.
- Rendben. – nyugodtál meg kicsit.
- Ugye itt maradsz, amíg el nem megyek?
- Tabi, dolgoznom kell. – bicegtél ki a konyhába.
- Ugyan, járni is alig tudsz. Hadd segítsek!
- Megoldom. – kicsit megrogytál, de mentél tovább.
- Nem! Majd betelefonálok, hogy pihenned kell, mert az orvos is ezt mondta, igaz?
- Igen, de…
- Nincs kifogás. Gyere!
Megfogott és karjaiban a konyhába vitt. Leültetett egy székre és felpolcolta a lábadat. Nagyon figyelmes volt, amitől kicsit elfelejtetted, hogy pár nap múlva elutazik.
Az elkövetkező két napban sülve-főve együtt voltatok. Sehova nem mentetek egymás nélkül. Elkísérted a próbákra is, aminek különösen örült, hiszen még sosem láttad így, munka közben, csak a színpadon. Viszont még mindig ott volt Taeyang, akivel nem épp felhőtlen a viszonyotok.
- Olyan jól néztek ki együtt!- tette szóvá Dae.
- Kifejezetten jó swagger pár lennétek. – viccelődött GD.
- Nagyon édesek vagytok együtt. – kuncogott Seungri.
- Mi van Riri, elvette az eszed a szerelem? – tett megjegyzést YB.
- De felvágták a nyelvedet! – szúrt vissza TOP.
- Mindig ilyen egy próba? Semmi tánc, semmi ének, csak dumáltok? Ez nekem is menne. – szóltál közbe mosolyogva.
- Jól van, jól van. Mutassuk meg miss tökélynek! – nyújtogatta nyelvét GD.
Egy puszit nyomott az arcodra Tabi, majd elindult a zene és az ének. Kisvártatva a tánc rész következett és elképedve nézted, mi folyik ott. Ügyesek voltak, nem volt rossz, de mivel még nem volt fix koreográfusuk, így nem voltak annyira összeszedettek.
- Na, milyen volt? - kérdezte lihegve Riri.
- Hát…nem volt rossz. – bökted ki őszintén.
- Nem volt rossz? – aggódott Dae.
- Mindenki jól csinálta azt, amit csinált! Fantasztikusan, komolyan. De látszik, hogy nincs egy koreográfus, aki összerázza az egészet, hogy figyeljetek egymásra.
- Te táncolsz nem? – érdeklődött GD.
- Már nem, fél éve abbahagytam.
- De segítenél, ha megkérünk? – nézett kiskutyaszemekkel Seungri.
- Persze szíve….
- Nem! Nem tud segíteni, mert kiment a bokája és nem erőltetheti meg. – vágott közbe Tabi.
- De semmi bajom, igazán! Képes vagyok nézni és kicsit összehozni a dolgot.
- TOP-nak igaza van. Pihenned kéne, nem velünk törődnöd. – értett egyet YB.
- Persze ilyenkor egyetértetek. Nem érdekel. Akkor is segíteni fogok! – erősködtél.
Addig győzködted a srácokat, míg belementek. Mindenki kivéve Tabi és Bae. Természetesen csak jót akartak, de azt gondoltad így is meg tudod oldani. Leültél velük szembe és innen figyelted őket. Közben tanácsokat adtál, terelgetted őket és egy-két óra alatt sikerült gatyába ráznod az egészet.
- Ez remek srácok! Nagyon jól megoldottátok. – tapsikoltál.
- Nélküled nem ment volna édesem. – nyomott egy puszit arcodra Tabi.
- Ez így igaz! – ujjongtak a többiek.
- Viszont ez csak az egyik szám. A másikra nincs koreográfia. – mondta Dae.
- Ne! Túl fogja hajszolni magát. – bökte meg Bae.
- Szó sem lehet róla! Halljuk a zenét! Összerakunk valamit. – mosolyogtál.
- Nem akarom, hogy bajod essen kicsim. Szerintem nem kéne. – simogatta hátadat Tabi.
- Tae is rengeteget táncolt és GD is nagyon ügyes. Hárman megcsináljuk, hidd el! Úgy is gyorsan tanultok.
- Kérlek, vigyázz magadra! –megcsörrent a telefonja- Ne haragudjatok, de nekem el fel kell mennem YG-hez. Itt hagyhatom addig ________-t?
- Persze vigyázunk rá! – bólogatott hevesen Seungri.
- Mi vagyok én, pelenkás?- kéred ki magadnak.
Megmutatták neked a zenét, közben fejedben már összeállt minden. Nagyjából el is tudtad magyarázni a dolgokat, amit Ji és Tae könnyen be tudott mutatni, viszont a nehezebb mozdulatokat képtelenség volt körülírni, így meg akartad mutatni őket. Odabicegtél eléjük és elképesztő kínok között táncolni kezdtél. Bae nem akarta hagyni, de mit sem törődtél vele. Arcodon a fájdalom egy szikrája sem volt észrevehető, így nem sejtették, hogy milyen kínokat élsz át. Az egyik forgás után túl erősen tetted le a lábadat, így ismét kifordult és a földre rogytál. A többiek rögtön odarohantak, hogy megnézzék, jól vagy-e.

1 megjegyzés: